1989. március 9., csütörtök
Hahaha! Hiába ríttak a románok Genfben, végül is a konferencia megszavazta, hogy elítélik őket az emberi és az alapvető szabadságjogok megsértése miatt. Méghozzá elég egyértelműen: 21 igen szavazatra hét nem és tíz tartózkodás jutott. Ceausescu persze lázad, szerinte a magyarok Erdélyt akarják, s egy fegyveres akció előkészítése, hogy Románia ellen hangolnak mindenkit. Csak azt nem vette figyelembe ez a marha, hogy nem mi, hanem Svédország kezdeményezte az egészet.

Olvasson még

1989. március 8., szerda
Egy kisebb vagyont költöttem el reggel virágra: kolléganőknek, no és Katinak, anyósomnak, Pirinek, Nikinek, Ancsának. Sárira is gondoltam, a valutásboltban vettem neki egy német bébiételt. Természetesen az új íz nem ízlett neki, végül Kati kanalazta be… Anyósomat délután, a többieket este köszöntöttem meg, ugyanis Zoliéknál összejöttünk egy kicsit, hiszen ma volt a névnapja. Nehézkesen indult, ugyanis Gyuri egy Visinszkij nevű szovjet pasas előadására ment az Oktatási Igazgatóságra, az ürge a moszkvai Marxizmus-Leninizmus Intézet munkatársa, és a szovjet-magyar kapcsolatokról, valamint a SZU-ban kialakult új helyzetről tartott előadást. Gyuri szerint persze fantasztikusat. Zoli pedig az Erdélyi Baráti Kör alakuló ülésére ment a múzeumba, így csak néhány perccel az eredetileg tervezett fő program, a magyar-ír vébé-selejtező előtt koccintottunk először. Ami botrányos játékot hozott, egy szánalmas null-nullt sikerült kiizzadnunk - nem is értettem Bicskeit, mit akar olyan játékosokkal, mint Sass, Gregor vagy Hajszán. Mivel három meccsből csak egyet nyertünk, szinte biztos, hogy nem leszünk ott az olasz vb-n.
Olvasson még

1989. március 7., kedd
Délután megint kulturálódtunk, Niki és Pózna elhívtak a zeneiskolába, ahol Drahos Béla, a kórházi fotós Drahos öccse adott koncertet a kaposvári szimfonikus zenekarral közösen. Kicsit furcsa volt, hogy nem volt karmester, de végül is nem hiányzott. Nem értek túlzottan a komolyzenéhez, de összességében tetszett: Schubertet, Mozartot és Händelt játszottak, meg is beszéltük, máskor is mehetünk hasonlóra. Kati marhára örült, ugyanis velem ellentétben ő kifejezetten szereti az ilyesmit.
Olvasson még

1989. március 6., hétfő
Meglepő telefont kaptam a nagyszünetben. Az erdészettől kerestek, hogy épül egy új kollégium és iskola Szőcsénypusztán, s fiatal tanárokat keresnek, s engem is hívnának, akár igazgatóhelyettes is lehetnék. Mármint, hogy már működik az intézmény, de most meg fog újulni. Köpni-nyelni nem tudtam, no és azt sem, hol a francban van ez a Szőcsénypuszta. Kis gondolkodási időt kértem, megnéztem a térképen, s kiderült, Marcali mellett, Somogyzsitfához tartozik. Elképzeltem, mit szólna Kati, ha rábólintanék az ajánlatra… Aztán felhívtam őket, s megköszöntem a lehetőséget és nemet mondtam.

Olvasson még

1989. március 5., vasárnap
Gyönyörű időre keltünk, bár nem volt meleg, de sütött a nap, kellemesen csípős idő volt, így hát kimentünk a vásárba. Hó első vasárnapja lévén óriási tömeg volt, a Cseri úton meg sem tudtunk állna, csak a József utcánál, így hát kutyagolhattunk. Mondjuk, egy ilyen vásár nem éppen babakocsinak való, de Sári elég jól viselte a tumultust, másfél óra után kezdett csak izegni-mozogni. Elkapott a piacérzés, s rábeszéltem Katit, ebédeljük meg, beálltunk egy pecsenyéshez, és kiváló sült oldalast és nagyon jól fűszerezett kolbászt faltunk. Én még egy sört is megengedtem magamnak, ugyanis Kati elvállalta, hogy vezet hazafelé.
Olvasson még

1989. március 4., szombat
A nap összes hír- vagy háttérműsora az MSZMP és valamelyik politikai szervezet kétoldalú egyeztetéseiről szólt. Merthogy úgy látszik, a pártban komolyan gondolták, hogy megpróbálnak kompromisszumra jutni az alternatívokkal, de aztán kiderült, bizonyos szempontból a könnyebbik végét fogták meg a dolognak. Ma ugyanis elsőként a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének vezetőivel találkoztak, s nem mondható, hogy olyan nagy gondolkodásbeli különbség lenne köztük és a párt között. Persze azért a MEAFSZ elismerte, hogy reformok kellenek, míg az MSZMP küldöttség élén álló Fejti György arról beszélt, meg kell akadályozni a társadalmi robbanást. Utána a Münnich Ferenc Társasággal egyeztetett a párt, ami még nevetségesebb volt, hiszen az MFT aztán mindennek mondható, csak ellenzékinek nem, hanem inkább az ellenzék ellenzékeként jöttek létre. Utolsóként a Független Kisgazdapárt maradt, akik az agrárprogramjukat akarták áttuszkolni a párton, s annak képviselői természetesen voltak olyan okosak, hogy nem mondtak egyből nemet.
Olvasson még

1989. március 3., péntek
Bár Gyuri délután még a társaival nyilvános munkásőrgyűlést tartott a vasútállomáson, ahol egy kis bemutatót is rögtönöztek, s megmutogatták az elmúlt harminc év képeit, azt hiszem, nem sokáig játszhatnak már katonásdit, az igazi átalakulás már dörömböl a kapun. Németh Miklós ugyanis olyan pakkal tért haza Moszkvából, aminek, ha a párt nagy öregjeinek és a fundamentalistáknak az orra alá dörgöli, nem fognak örülni. Bár igazából csak egy napot volt kint, s a híradások szerint alig másfél órára ült le Gorbacsovval, elég komoly vásárfiát sikerült kiszednie belőle.

Olvasson még

1989. március 2., csütörtök
Na, Grósz megmagyarázta, miért nem foglalkozik majd a parlament a bős-nagymarosi vízlépcsővel, még ha 124 ezer aláírás is kérte ezt. Nos, Grósz szerint az a képviselők véleménye, hogy az országgyűlés tekintélyét járatnák le és korábbi döntésüket tennék nevetségessé, ha most, minden új fejlemény nélkül ismét napirendre vennék az ügyet. Ez számomra azt jelenti, ha egyszer hülye volt valaki, akkor ezen akkor sem változtat, ha lehetne…

Pedig adott a jó példa: a Híradóban amolyan érdekességként bemondták, hogy Izlandon úgy határozott a parlament, feloldják a sörtilalmat. Pedig 1915 óta érvényben volt… S ha már sör, Somogyvári Miki, az egyik volt gimis haverom mondta, hogy nagy a zúgolódás a Donnerban, ugyanis az egykori téglagyárból a Szigetvári utcában sörgyárat fognak csinálni. Valamelyik bajor sörcég alapított egy közös céget egy kaposvárival, s így megmentik a téglagyárat. Nem értettem, mi ezzel a baj, de Soma szerint jó dolog ugyan a sör, de rendkívül büdös, amikor főzik. Ez viszont igaz, ott a pécsi sörgyár is, amit még a székesegyháznál is érezni. Viszont végre lesz kaposvári sör – állítólag jövőre már működik majd a gyár.

Olvasson még