Kaposvár s(z)aga 29.

1987. szeptember 29., kedd
Szerencsére nem esett az eső, mert kirándulni voltunk. A Töröcskei-tóhoz kellett kiballagni, át a városon, harminchét gyerekkel nagy élmény. Előtte ráadásul fél nyolctól meg kellett hallgatnunk egy honvédelmi továbbképzést. Kijött a laktanyából a parancsnok politikai helyettese és magyarázott valamit a haza védelméről, a gyerekek és a sereg kapcsolatának fontosságáról. Az osztályom nézett, mint a moziban: tizenhárom éveseknek minek előadást tartani a nemzetközi egyezményekről és a leszerelésről?

A tóparton aztán elkezdődött az MHSZ-vetélkedő, a politikai totóban még én sem tudtam minden választ…Viszont a lövészetet mindenki nagyon élvezte. Az osztályból a fiúknak marhára imponált, hogy a légpuskával leszedtem háromszor is a céltáblát. Az ügyességi versenyeken viszont kiderült, rám férne némi mozgás – utoljára nyáron tengóztunk a fenyvesi strandon meg a nyaraló előtti betonon, azóta csak a vásárlás jelentett valami megerőltetést.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 28.

1987. szeptember 28., hétfő
Egész nap olyan voltam, mint akit agyonvertek, ez az egy órányi többletalvás teljesen betett. Ráadásul este alig bírtam elaludni. Na, majd ha hamarabb sötétedik, szépen átállok.

Kati ma már ment dolgozni, persze levittem, nehogy megerőltesse magát. A suliban alig lehetett bírni a gyerekekkel, mivel holnap tanítási szünet lesz, hiszen kirándulni megyünk a Fegyveres Erők Napján, mindenki úgy vette, ma sem kell semmit csinálnia. A hetedikeseknél történelem órán az angol polgári forradalom volt a téma, egész órán röhigcséltek a kerekfejűek elnevezésen. Kénytelen voltam óra közben íratni egy röpdolgozatot – na rögtön csend lett.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 27.

1987. szeptember 27., vasárnap
Reggel kelhettem korán, mert neki kellett állnom a csirkének. Csak az a baj, hogy elfelejtettem visszaállítani az órákat, így hajnalok hajnalán felkeltem. Utóbb kiderült, nem akkora a baj – bár tök álmos voltam –, de anyósomék mindig délben esznek, tőlünk is elvárják, ha meghívjuk őket, legyünk pontosak, és bizony megcsúsztam volna a kajával. Kati kicsit pörölt velem, mert összekentem a fél lakást a panírral, de hát nem vagyok vérprofi. Amúgy jó lett, bár a krumplipürébe kicsit sok tejet tettem, így levesszerűvé vált. Persze senki sem tette szóvá, de azért remélem, a jövő héten már nem nekem kell főznöm. Már csak azért is, mert az azt jelentené, hogy Katinak kutya baja. Bár a paradicsomlevest már most is ő csinálta.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 26.

1987. szeptember 26., szombat
Mivel szép idő volt, lementünk Katival sétálni a városba, hiszen lassan egy hete nem volt levegőn. Először kocsival akartam levinni, hogy majd a Kossuth tér környékén megállunk, és ott sétálunk, de szerencsére lebeszélt. Szép lassan lesétáltunk inkább a Leninen, át a parkon, Kossuth, Beloiannisz, majd az Április 4. és már lent is voltunk. Hatalmas tömeg volt, naná, hogy elfelejtettem a katonai esküt. Mivel a belvárban nagyon nem lehetett sétafikálni, így megnéztük a katonákat. Kívülről nézve nem volt rossz, de azért áldottam az eget, hogy már túl vagyok rajta. Persze elhangzott egy rahedli beszéd, általában mindenki tudta, hogy nem miatta gyűltek össze a népek, csak Gyenesei tanácselnök beszélt kissé hosszadalmasan.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 25.

1987. szeptember 25., péntek
Alig lehetett megállni a piac környékén, csak a Szántó Imre utcában kaptam parkolót. Hatalmas tömeg volt, mindenütt sorok és sorok, úgyhogy majdnem elkéstem. Tízkor kezdődött az órám, illett volna a nagyszünet elejére odaérnem, de csak négy perccel előtte estem be a tanáriba. A cuccot a kocsiban hagytam, így simán azt tudtam hazudni a dirinek, hogy Kati miatt késtem. Viszont legalább bevásároltam, méghozzá csupa olyat, amit meg tudok főzni. Vettem kelkáposztát húsz forintért, húsz kiló paprikát és öt kiló paradicsomot, mert lecsót akarunk eltenni. Ötven forint a szőlő, de gondoltam, Katinak jól esne, ugyanezért vettem barackot is, bár annak csak húszas volt kilója. Kétszer fordultam a kocsiig, aztán még egyszer, mert elfelejtettem, hogy anyósomék feljönnek ebédelni vasárnap, azaz kellett valami hús is. Két csirkét hoztam el, az árus azt mondta, rántani is jók. Meglátjuk.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 24.

1987. szeptember 24., csütörtök
Kisebb dührohammal kezdődött a nap, ugyanis az iskolában kiderült, plusz két órám lesz, mivel az egyik kolléga tagja a városi KISZ-nek, s gyűlésük lesz. Persze mikor, ha nem délelőtt, munkaidőben… Vadidegen osztályba kellett bemennem, ráadásul, bár még csak szeptember negyedik hetét írjuk, már két órával el voltak maradva a tananyaggal. Rántottam egyet a gyeplőn, alig bírták követni a tempót, de nem érdekelt, ha nem értették, majd visszamennek.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 23.

1987 szeptember 22., szerda
Tanítás előtt elrohantam az Arany térre az ábécébe. Útközben a Nógrádinál vettem kenyeret, a boltban pedig hat tartós tejet. Én nem szeretem, mert szerintem zacskó íze van, de legalább eláll két hétig, s ha valamiért nem tudok frisset venni, lesz otthon tej. Akartam gépsonkát is, de elfogyott, a húsos kocsi pedig valamiért még nem ért oda. A parizerhez nem volt bizodalmam, esküszöm, kicsit zöldnek láttam, így beértem két májkrémmel.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 22.

1987. szeptember 22., kedd
Reggel tanítás előtt berohantam Katihoz: sokkal jobban nézett ki. A suliban el akartam kéredzkedni a diritől az utolsó két óráról, szőrmentén elmeséltem neki, mi történt az éjjel, de csak ingatta a fejét. Kiderült, hogy beajánlott népi ülnöknek a bíróságra, s mivel ő ma ment, így be is kísérhetem. Szívtam a fogam, főként, amikor kiderült, ő mégsem tud jönni, de engem várnak. Fél órát bolyongtam abban a rohadt épületben, amire megtaláltam a szobát. Teljesen szét van verve, sehol egy tábla, a portást sem találtam: kész röhej. Amikor végre odataláltam, egy unott pofa elkezdett kérdezgetni. Olyan volt, mint ha lekáderezne, csak láthatóan nem érdekelte. Amikor úgy tíz perc után kiböktem, ha nem muszáj, nem érdekel a dolog, simán hagyott eljönni. A dirinek majd beadom valahogy, miért nem feleltem meg.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 21.

1987. szeptember 21. hétfő
Azt hittem, lesz egy laza, átlagos napon, erre kiderült, minisztériumi utasításra tematikus napot kell tartanunk a hetedikeseknek és a nyolcadikosoknak a szexualitásról. Persze szakembert nem küldtek, így három rendkívüli osztályfőnöki óra keretében beszélgettünk a gyerekekről. Kissé elhűltem, ugyanis a mai tizenhárom-tizennégy évesek zöme olyan, mint az én időmben a tizenhatosok-tizenhetesek. Persze a videó korában már más a helyzet.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 20.

1987. szeptember 20., vasárnap
Délután kimentem röplabdameccsre. A K. Dózsa játszott az Újpesttel, s csúnyán kikaptak. Meg is bántam, hogy elcsesztem rájuk az időt. Pedig előtte azért szívtam a fogam, hogy nem tudok kimenni. Délelőtt ugyanis beállítottak Zsuzsiék Fehérvárról. Zsuzsi az unokatesóm, ügyvéd, a férje pedig fogorvos. Elég gáz volt, amikor betoppantak, ugyanis nagy vonalakban semmi sem volt itthon, amivel meg tudtuk volna kínálni őket.

Folytatás