Kaposvár s(z)aga 60.

1987. október 30., péntek
Egy nagy francot nem tudta Kati! Ancsa pedig az ő fejét tömte. Sőt, megígérte, hogy amíg Kati nem szül és itthon lesz, feljár hozzá, s mutat néhány dolgot. Szerencsére nem olyanokat, mint nekem Zoli, hanem néhány irodalmi újságot, ÉS-t, melyekben akadnak érdekes gondolatok.

Én mondjuk nem nagyon értem rá gondolkodni. Kirohantam a piacra, akartam tojást venni, de nem adok 3,50-et darabjáért. Vettem viszont halat, két gyönyörű pontyot, az egyiket kirántjuk, a másik vagy rácos lesz vagy halászlé. Százötvenből meglesz a hétvégi ebéd. Ezután jött a nagy pofára esés: 12 forint volt a krizantém szála, ott hagytam az árusnál háromszáz forintot. Még szerencse, hogy tavalyról maradt mécses, legalább erre nem kellett költenem.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 59.

1987. október 29., csütörtök
Kati ma ismét a szovjetekkel volt délelőtt. Elkísérte őket a húskombinátba. Kicsit össze is kaptunk megint, ugyanis szerintem ilyenkor már itthon a helye. Azért persze elment, de megígérte, hogy ez az utolsó. Az üzemlátogatás egyetlen pozitívuma, hogy megtelt a hűtőnk. Kapott vagy öt kilónyi karajt, megértem leszedegetni a húst a csontokról, de így is lett vagy három kilónyi színhúsunk. Ment a fagyasztóba. Ezenkívül hozott még egy rúd parizert, egy rúd olaszt és négy szál kolbászt. Meg négy sütnivalót. Mivel Zoliék felugrottak, utóbbit meg is sütöttük. Uborkával, mustárral csodás volt.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 58.

1987. október 28., szerda
Ha tegnap rohanós napom volt, a maira nincs is jelzőm. Kati szerencsére itthon maradt, igaz egész nap egyedül volt, mert tényleg mentem, mint a mérgezett egér. Tanítás után ugyanis ki kellett mennem Fenyvesre, Halottak napjára fagyokat mondanak, így hát nem ártott vízteleníteni. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 57.

1987. október 27., kedd
Mozgalmas napunk volt. Reggel vittem Katit a tanácshoz, a kalinyiniak tegnap egész beleestek, imádták a pocakját, és vele még tudtak beszélgetni is. Én elrohantam a suliba, letudtam az óráimat, s ebéd után irány vissza a Kossuth térre. Felszedtem Katit, rohantunk be a kórházba, fél háromkor jelenése volt a nőgyógyásznál. Egy hónapja még teljesen nyugodt voltam egy ilyen vizsgálat alatt, most sík ideg. A doki persze megnyugtatott, a vizsgálatok szerint semmi baj. Szerinte óriási babánk lesz, Kati ugyanis nagyon kigömbölyödött – most tart tizenhat kiló plusznál. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 56.

1987. október 26., hétfő
Bár hivatalosan már nem kellett mennie dolgozni, reggel vihettem be Katit a tanácshoz. Jött valami testvérvárosi küldöttség Kalinyinból, erősen benne volt a szervezésben, ráadásul az orosz tudására is szükség volt. Megígértettem vele, hogy nem bandukol egyedül haza, hiába végzett. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 55.

1987. október 25., vasárnap
Remek hangulatban keltünk, de nem sokáig tartott. Először a tegnap vett tejről derült ki, hogy bár hivatalosan keddig jó, de ettől még savanyú. Önthettem ki a kávét is, mert hát ugye kóstolás nélkül öntöttem bele. Aztán a mosógép adta meg magát, ott álltunk egy vízzel és ruhával teli gép mellett, s nem tudtuk még a vizet sem kiereszteni belőle, hogy legalább kézzel kimossak.Mivel jó sok kaja lett tegnap, elhívtunk mindenkit ebédelni. Ha már közösen is főztünk. Be is faltak mindent, egy kis pörkölt maradt – nagyon finom volt a kakas! -, azt eltettük Katinak hétfőre ebédre; ugyanis elfelejtettem neki befizetni kaját a suliba… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 54.

1987. október 24., szombat
Reggel elballagtam az ábécébe, vettem tejet, parizert, hazafelé kenyeret és kiflit. De nem a Nógrádinál, ugyanis akkora sor volt, hogy délre sem értem volna haza, hanem a Pojtnernél a Kossuth utcában. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 53.

1987. október 23., péntek
Csak reggel gondoltam bele, milyen „jókor” reakciósozott le Gyuri, de olyan hangerővel, hogy visszhangzott az utca. A szomszédok tutira mindent hallottak… Azt persze tudtam, hogy a suliban nem hozza szóba a dolgot, hiszen jóban vagyunk, a barátom, ő is elfogad olyannak, amilyen vagyok. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 52.

1987. október 22., csütörtök
Hat óra körül feljöttek Gyuriék és hoztak vacsorát. Gyuri volt lenn a Pesti Csemegében reggel, még kapott majonézes krumpli-, francia- és orosz hússalátát, és – nem tudom, honnan szerezte ilyenkor, csak szilveszterkor szokott lenni – bőrös virslit. Degeszre zabáltuk magunkat, fel is nyitottam egy üveg traminit; nem szeretem az ilyen borokat, de ezt most jólesett szopogatni. Nagyon békés volt a hangulat, egészen a Híradóig. Ott ugyanis elkezdtünk politizálni. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 51.

1987. október 21., szerda
Na, ma Kati veszett össze a főnökével. Annak a majomnak már az sem tetszett, hogy Kati ímmel-ámmal csinálja a BASIC-et, de azt végképp nem értette, miért nem kíséri le őket Barcsra, ahol a kubai nagykövettel találkoztak. (Egy nagykövet minek megy Barcsra? – na mindegy.) Kati hiába magarázta, hogy az ő állapotában nem jó 130 kilométert autózni, főként nem olyan úton, mint a barcsi, de az a fafejű nem akarta megérteni. Pedig milyen jó lett volna, ha Kati mehet! Még a Kemikálba is eljutott volna – az kellett volna még, egy jó kis vegyigyár. Rosszul lesz valami szagtól, aztán megindul a szülés. Ilyen barmokat. Este gondoltam is rá, reggel nemcsak leviszem a tanácshoz, hanem bemegyek ehhez a páviánhoz és szétrúgom a valagát. Folytatás