1987. október 30., péntek
Egy nagy francot nem tudta Kati! Ancsa pedig az ő fejét tömte. Sőt, megígérte, hogy amíg Kati nem szül és itthon lesz, feljár hozzá, s mutat néhány dolgot. Szerencsére nem olyanokat, mint nekem Zoli, hanem néhány irodalmi újságot, ÉS-t, melyekben akadnak érdekes gondolatok.
Én mondjuk nem nagyon értem rá gondolkodni. Kirohantam a piacra, [...]

1987. október 29., csütörtök
Kati ma ismét a szovjetekkel volt délelőtt. Elkísérte őket a húskombinátba. Kicsit össze is kaptunk megint, ugyanis szerintem ilyenkor már itthon a helye. Azért persze elment, de megígérte, hogy ez az utolsó. Az üzemlátogatás egyetlen pozitívuma, hogy megtelt a hűtőnk. Kapott vagy öt kilónyi karajt, megértem leszedegetni a húst a csontokról, de [...]

1987. október 28., szerda
Ha tegnap rohanós napom volt, a maira nincs is jelzőm. Kati szerencsére itthon maradt, igaz egész nap egyedül volt, mert tényleg mentem, mint a mérgezett egér. Tanítás után ugyanis ki kellett mennem Fenyvesre, Halottak napjára fagyokat mondanak, így hát nem ártott vízteleníteni.

1987. október 27., kedd
Mozgalmas napunk volt. Reggel vittem Katit a tanácshoz, a kalinyiniak tegnap egész beleestek, imádták a pocakját, és vele még tudtak beszélgetni is. Én elrohantam a suliba, letudtam az óráimat, s ebéd után irány vissza a Kossuth térre. Felszedtem Katit, rohantunk be a kórházba, fél háromkor jelenése volt a nőgyógyásznál. Egy hónapja még [...]

1987. október 26., hétfő
Bár hivatalosan már nem kellett mennie dolgozni, reggel vihettem be Katit a tanácshoz. Jött valami testvérvárosi küldöttség Kalinyinból, erősen benne volt a szervezésben, ráadásul az orosz tudására is szükség volt. Megígértettem vele, hogy nem bandukol egyedül haza, hiába végzett.

1987. október 25., vasárnap
Remek hangulatban keltünk, de nem sokáig tartott. Először a tegnap vett tejről derült ki, hogy bár hivatalosan keddig jó, de ettől még savanyú. Önthettem ki a kávét is, mert hát ugye kóstolás nélkül öntöttem bele. Aztán a mosógép adta meg magát, ott álltunk egy vízzel és ruhával teli gép mellett, s nem [...]

1987. október 24., szombat
Reggel elballagtam az ábécébe, vettem tejet, parizert, hazafelé kenyeret és kiflit. De nem a Nógrádinál, ugyanis akkora sor volt, hogy délre sem értem volna haza, hanem a Pojtnernél a Kossuth utcában.

1987. október 23., péntek
Csak reggel gondoltam bele, milyen „jókor” reakciósozott le Gyuri, de olyan hangerővel, hogy visszhangzott az utca. A szomszédok tutira mindent hallottak… Azt persze tudtam, hogy a suliban nem hozza szóba a dolgot, hiszen jóban vagyunk, a barátom, ő is elfogad olyannak, amilyen vagyok.