Kaposvár s(z)aga 45.
1987. október 15., csütörtök
Tanítás után elmentem Katiért és bevittem a nőgyógyászhoz kontrollra. Szerencsére minden rendben, a doki szerint november tizedike előtt meg lesz a baba!!! Három hét és apa leszek!!!
A kocsit ott hagytuk a Bajcsyban és lesétáltunk a főutcára. Onnan a Noszlopyba, ahol a háztartási boltban vettünk egy fűszerpolcot. Fúrhatom fel a konyhába… Mivel Kati még bírta, továbbmentünk az Adyba. Szerencsére. A bizományiban ugyanis kaptunk csizmát. Tavaly egy félmagas bakancsfélében húztam ki a telet, mert csak ótvar ronda csizmák voltak, vagy olyan szemérmetlenül drágák, hogy nem voltam hajlandó annyit fizetni értük. Most viszont 750 forintért vettünk egy egész normálisat. Megbeszéltük, hogy ez a névnapi ajándékom. Lementünk a Berzsenyi utca felé, éppen a buszmegállónál jártunk, amikor óriási fékcsikorgást hallottunk a Latinca utcából. Kíváncsiságból arrafelé mentünk vissza: hatalmas csődület volt, egy moszkvicsos férfi állt sápadtan a tömeg közepén, no és a mentősök. Egy kislány kiszaladt a kocsi elé az útra, ami elütötte. A mentők bevitték a kórházba, de azt mondták, súlyos a dolog. Kati teljesen rosszul lett, nagyon átérezte a kislány anyjának helyzetét. A kocsiig fogta a hasát és arról beszélt, hogy sohasem fogja elengedni egyedül sehová a gyereket, míg nem lesz legalább tizennégy éves. Próbáltam megnyugtatni, de kevés sikerrel.
Hazavittem, aztán mondvacsinált indokkal elugrottam sütiért. Vettem két islert és két mignont, teljesen meghatódott, megette mindet (!), és rögtön jobb lett a kedve.
Este megnéztük a tévében a Tetthely-t, szerintem az egyik legjobb sorozat, legalább nem tudja az elején az ember, ki a gyilkos, mint a Derrickben. Azt hiszem, igen.
