Kaposvár s(z)aga 51.
1987. október 21., szerda
Na, ma Kati veszett össze a főnökével. Annak a majomnak már az sem tetszett, hogy Kati ímmel-ámmal csinálja a BASIC-et, de azt végképp nem értette, miért nem kíséri le őket Barcsra, ahol a kubai nagykövettel találkoztak. (Egy nagykövet minek megy Barcsra? - na mindegy.) Kati hiába magarázta, hogy az ő állapotában nem jó 130 kilométert autózni, főként nem olyan úton, mint a barcsi, de az a fafejű nem akarta megérteni. Pedig milyen jó lett volna, ha Kati mehet! Még a Kemikálba is eljutott volna - az kellett volna még, egy jó kis vegyigyár. Rosszul lesz valami szagtól, aztán megindul a szülés. Ilyen barmokat. Este gondoltam is rá, reggel nemcsak leviszem a tanácshoz, hanem bemegyek ehhez a páviánhoz és szétrúgom a valagát.
Azért történt jó is ma: kifizették a KST-t. Lehetett választani, hogy november végén vagy december második hetében kérem, de a gyerekre való tekintettel megkaptam most. Kati állítólag pénteken kapja meg, kell is a szülés előtt, még a dokinak meg az ápolóknak is kell valamit venni.
Este nemcsak elvittem Katit a kismama-klubba a Latincába, de be is mentem vele. Nem voltam egyedül, akadt néhány sorstárs apajelölt, de láthatóan én voltam az újonc. Ez abból is kiderült, hogy amikor a tanfolyamvezető odajött és praktikus tanácsokat adott, valamint a szülés alatti feladatainkról beszélt, én sápadtam el először. Ki kellett mennem a szobrokhoz és gyors egymásutánban elszívtam vagy négy cigit.
Aztán beültem a kocsiba és hallgattam a Coimbra-Honvéd UEFA-meccset a rádióban. Hihetetlen, de nyert a Honvéd 2-1-re. Csak azt nem tudom, egy ilyen meccset miért nem ad a tévé.
