Kaposvár s(z)aga 90.

1987. november 29., vasárnap
Délelőtt két adagot mostam a mosógéppel, kiteregettem, felmostam, rendbe raktam a szobákat. Egyrészt, hogy Kati pihenhessen kicsit, másfelől pedig jöttek anyósomék ebédre, s nem akartam, hogy kupi fogadja őket. Mondjuk, erős túlzás, hogy ebédre jöttek, hiszen ők hozták: Kati ünnepi ebédjét eddig mindig náluk ettük, de most nem akartuk elcipelni Sárit. Becsinált leves volt, rántott csirke, krumplipüré, uborkasaláta és desszertnek birsalmasajt. A főzést tehát megúsztuk, a mosogatás viszont rám maradt. Amíg apósomék Sárinak gügyögtek, s mórikálták magukat, addig én rendet raktam a konyhában. Utána kávét főztem, amiből ezúttal Kati is kért, azt mondta, ennyi nem árthat a tejének. Aztán felöltöztettük Sárit és hazakísértük anyósomékat. Kifejezetten jót tett a mozgás, bár nagyon fájt a torkom: a tegnapi futkározás és üvöltözés erősen betett neki. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 89.

1987. november 28., szombat
Azt hittem nyugis napom lesz, ezért is ígértem meg Gyurinak tegnap, hogy kimegyek vele Szennába az iskolaavatóra, ahol, mint KISZ-vezér kellett szónokolnia. Zolival meg is fogadtuk, hogy megröhögtetjük közbe, de végül is nem csesztünk ki vele. Annál inkább az időjósok, hiszen ónos esőt, majd havazást ígértek a hét elejére. Erről persze anyósomnak eszébe jutott, hogy fel kell kötni a tujákat a Balatonon. Ebéd helyett tehát irány fenyves, dög hideg volt, de szerencsére Zoli és Gyuri elkísértek, s így fél óra alatt végeztünk.Háromra értünk haza, éppen idejében, mert négykor emlékfutás volt a város felszabadulásának a 43. évfordulójára, amin részt kellett vennünk az osztállyal. Ha már ott voltam, le is futottam, esküszöm, jól esett, bár kissé ciki volt, hogy a fiúk fele megelőzött az osztályomból. Utána hazamentem, lezuhanyoztam, majd átrohantam Sáév-meccsre. Zolival végigtomboltuk az egészet, tök berekedtem a végére, peresze ebben valószínűleg erősen benne volt a futás is. Viszont megvertük a Kecskemétet és vezetünk a bajnokságban! Folytatás

Kaposvár s(z)aga 88.

1987. november 27., péntek
Karesz, az iskolai szakszervezet vezetője földöntúli vigyorral állított meg reggel. Először azt hittem részeg, mert volt már rá példa, hogy a csütörtöki ulticsatája belenyúlott a péntek hajnalba, s ilyenkor rendesen el is szokott ázni. Persze valahol megértem, közel a hatvanhoz még egy kutyája sincs, a felesége vagy húsz éve, körülbelül az új gazdasági mechanizmus bejelentésével egy időben lelépett, a gyerekei már felnőttek és pesten laknak, azaz nincs hová hazamenni és kihez sietnie. Na mindegy. Szóval szinte lerohant az aulában, hogy mekkora híre van. Aztán kiderült, csak azt akarta mondani, hogy a szakszervezeti tagdíj levonható lesz az adóból. Megköszöntem az információt, a lelkesedést, és nagyjából ötvenedszer emlékeztettem rá, hogy nem vagyok szakszervezeti tag. Erre persze ismét agitálni kezdett, hogy lépjek be, de ha eddig kibírtam, most sem mondtam igent. Végül azzal tudtam lerázni, hogy haza kell mennem Katihoz és Sárihoz. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 87.

1987. november 26., csütörtök
Kati reggel megkért, hogy hozzam el a gyeses papírjait a tanácstól. Könnyelműen rábólintottam, de esküszöm, hamarabb kiértem volna Fenyvesre, mint ahogyan lementem a Kossuth térre. A fél város le volt zárva, rendőrök irányítottak, akkora volt a dugó, mint egy amerikai filmben New Yorkban. El nem tudtam képzelni, mi történhetett, aztán Gyuri mondta a suliban, hogy Havasi Ferenc, a párt budapesti első titkára érkezett látogatóba. Ő is hivatalos volt a fogadásra, így délben lelépett: a diri persze ezt jobb szemmel nézte, mint az én tegnapi egy órányi eltávozásomat. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 86.

1987. november 25., szerda
Kicsivel a tyúkok előtt, Sárival keltem, aki háromnegyed ötkor erőteljesen jelezte, hogy éhes. Persze elsősorban Katinak, de fő a szolidaritás, ráadásul a lányomnak köszönhetően volt időm elmenni fodrászhoz. Évek óta a Donnerba járok, a fodrász Laci nagy haverom, egy-egy nyírás közben kivesézzük a Rákóczit és a kosarasokat, sőt a női röplabdára is kitérünk, hiszen a felesége az NB egyben játszik. Fél hétkor már a székében ültem, de ezúttal csak e sportoltunk, ugyanis egyfolytában dühöngött, mert hivatalosan megtiltották nekik, hogy borotváljanak. Legalábbis a régi, klasszikus borbélyborotvával. Csak eldobható pengével lehet ezentúl az AIDS miatt. Így viszont minden vendég egy új penge, ami erőteljesen megnyomja az árakat. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 85.

1987. november 24., kedd
Nulla óra tizenhét perckor fel tudtam köszönteni Katit a névnapján, köszönhetően apró leányunknak, aki éjfél előtt három perccel kezdett áriába, s ekkorra csendesedett el. Az ajándékozás elmaradt, jórészt miattam, aki elfelejtettem bármit is venni a nagy babavárás és gyermeknevelés közepette… Így aztán iskola után ismét mehettem le a sétálóutcára. Végül egy kis arany karláncot vettem, és hazafelé a Damjanich utcában a Daránál egy óriási csokor virágot. Utána még elautóztam az északnyugati ábécébe, s mellette a zöldségeshez, hogy bevásároljak. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 84.

1987. november 23., hétfő
Cirka három óra alvás után mehettem dolgozni. Nagyjából úgy éreztem magam, mint akin átment egy úthenger, ledarálták és kidobták a szemétdombra? Ráadásul körülbelül ötvenszer kellett elmesélnem, milyen a pici, hogyan eszik, alszik, mennyit sír, stb. A hatodik óra végére majdnem elsírtam magam. Abból a szempontból viszont kifejezetten jólesett a suli, hogy nem hallottam egész nap a bömbölést. Elképesztő, egy ekkorka babának mennyire erős és fülsértő a hangja.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 83.

1987. november 22., vasárnap
Mivel tegnapról maradt ebéd, délelőtt nagyon nem kellett semmit sem csinálni. Jó melegen felöltöztettük Sárit és lementünk sétálni. Pillanatok alatt elaludt a babakocsiban, gyönyörűen csendben volt egész úton. Egy nagy kört akartunk sétálni, Katinak is jól esett a mozgás, de össze-vissza kellett mászkálnunk a városban, ugyanis a Lenin és a Bajcsy utca is le volt zárva. Vasárnap délelőtt! (Este beszéltem Gyurival, valahogy szóba került, ő mondta, hogy kínai jogászküldöttség érkezett…)
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 82.

1987. november 21., szombat
Zolival ismét kiautóztunk Toponárra, s közben megnéztük az agráregyetem új épületét. Egy marha nagy terem az egész, plusz egy aula, olyan igazi nagyelőadó vagy konferenciaterem. Utána hazamentem, s összedobtam egy csirkepaprikást. Nokedlivel. Utóbbi kissé keményre sikeredett, de Kati ennek is örült. De leginkább annak, hogy végre kimozdulhatott. Zolival ugyanis elvállaltuk, hogy otthon maradunk Sárival, amíg a csajok egy másfél-két órára elugrottak egy divatbemutatóra. Persze nem olyan igazira, hanem csak kaposvári szabók és butikosok bemutatójára, de ez is jobb, mint otthon a négy fal között. Mielőtt elmentek, Kati megetette Sárit, fejt le tejet, amit otthon hagyott, ha éhes lenne a pici. Folytatás

Kaposvár s(z)aga 81.

1987. november 20., péntek
Alig volt erőm kimenni a piacra, a fáradtságtól szinte lépni sem tudtam. Katin viszont alig látszik meg az egész napos érbenlét, mosolyog, pörög, beszél a picihez, tisztába teszi, szoptatja, böfizteti. Óramű pontossággal, egyetlen rossz szó nélkül. Igaz, rám valamivel kevesebb ideje jut, s ha anyósom nem jönne el kétnaponta, halmokban állna a szennyes edény és a szobák is futnának. Engem ugyanis teljesen leköt, hogy bevásároljak, főzzek, s amikor Kati kicsit pihen, felügyeljek Sárira. Arra is alig van lehetőségem, hogy lemenjek a városba.

Folytatás