1987. november 1., vasárnap
Nagyon hideg lett mára, még jó, hogy elzártuk Fenyvesen a vizet, lehet, hogy befagyott volna a vezeték. Vagy milyen frankó lett volna ma kimenni…Azért a Cserbe a vásárba elautóztunk. Parkoló megint nuku, sétáltunk kicsit, de Kati fázott, így relatíve gyorsan hazamentünk. Persze előbb venni kellett robbanó cukrot. Ez a mániája, nem is értem, mit szeret rajta, szerintem borzalmas. Főként a kólás, ami viszont a kedvence.

Délután még egyszer kimentünk a temetőbe, gyújtottunk újabb mécsest, mégiscsak ma volt Mindenszentek. Aztán persze irány a sportcsarnok, ezúttal az „igazi” csapatom, a Sáév játszott a Pakssal. Kicsit meglepődtem, szorosabb meccsre, de persze győzelemre számítottam, de nem ilyen simára. Kostenczki és Kovács Nándi szinte ketten elegek lettek volna: nagy napot fogtak ki, sima húszas lett a vége.

Estére megint csak a tévé maradt. Igazából nem is értem, minek vettünk videót, alig használjuk. Felvenni például nincs is mit. A kölcsönkért hangalámondásos vackokból pedig már elegem van, teljesen élvezhetetlenek. Jobb híján maradt a Pacsirta – meg lehetett nézni.

Ja, a kaja jó lett, nem bajlódtam vele, így nem rácosan készült, hanem csak kirántottam. Kati megevett négy szeletet, s hozzá rengeteg hagymás krumplisalátát – a gyerek megint lázadt. Nekem egyre biztosabbnak tűnik, hogy lány lesz, azok ilyen kákabelűek…

Címke: Cser, film, Kovács Nándi, Pacsirta, Paks, vásár, videó   Komment:

A bejegyzés 2008. 11. 2., 05:09-kor készült, és a 1987 november -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.