Kaposvár s(z)aga 121.

1987. december 30., szerda
Üvöltött, naná, hogy üvöltött egész éjjel. Sári megint megmutatta, ki az úr a házban. Így hát elég megviselten és idegesen mentem be a suliba a kosárkupára. S még jobban felhúztam magam, ugyanis az elődöntőben kikaptunk a másik hetediktől. Pózna vigyorgott, szívatott, de sajnos esélyünk sem volt. Három sráca is benne van a sportiskolában, nem tudtuk megfogni őket, s kikaptunk egy húszassal. A harmadik helyért pedig visszavágott a hétfőn levert nyolcadik, így még dobogóra sem kerültünk.

Csak délután higgadtam le, amikor elmentünk Zolival és Gyurival a Kiliánba mozizni. Wahorn András Jégkrémbalettjét vetítették, nekem nagyon bejött, Gyuri fitymálta, szerinte értelmetlen az ilyesfajta művészi elhajlás. Neki sokkal letisztultabb filmek tetszenek. Még jó, hogy nem a csajokkal ment este – szépen felosztottuk a napot… –, mert Katiék a Pink Floydtól nézték A fal-t. Gyuri biztosan kiakadt volna, hiszen elég egyértelmű, mit akar mondani a film. Nem volt rossz nap, de jó lenne végre valami közös programot csinálni Katival, mert így eléggé tagolt a családi életünk.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 120.

1987. december 29., kedd
Bár keveset aludtunk, ritka fitten ébredtem…Kati összekészítette Sárit, lementünk a városba sétálni. Kellemes idő volt, kopogott, de szépen sütött a nap. Csak éppen sok mindent nem lehetett csinálni, az üzletek nagy része ugyanis, hiába volt hétköznap, zárva volt. Leltároznak mindenütt január első napjaiig. Megáll az ész!

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 119.

1987. december 28., hétfő
Néhány nap csend után ránk szakadt a világ. Hivatalosan bejelentették az új árakat. Január 1-től átlagosan 7,6 százalékos lesz az infláció. Ez még nem is lenne rossz, de az élelmiszere majdnem tizeneggyel, ezen belül is a tejtermékek huszonhéttel(!!!) nőnek. Viszont lesz világútlevél, ötszáz forintért (szinte) bárki kiválthatja. A szocialista országokba korlátlan pénzt lehet vinni, Nyugatra viszont három év alatt 19 ezer forintnyi valutát.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 118.

1987. december 27., vasárnap
Végre nyitva voltak a boltok, így elmentem bevásárolni. Kati kitalálta, hogy együnk valami könnyebbet, így a krumpli leves mellett döntöttem. Gondoltam, lesz mögé palacsinta, de aztán rájöttem, semmi jó nem sül ki belőle, ha én nekiállok dobálózni… Így végül túrógombóc készült, asszonyi útmutatással, sok röhögéssel és meglepetés ebédvendégekkel: beállítottak apósomék, nem ebédre, csak felugrottak, ám mivel durván elmértem a leves és a gombóc mennyiségét, simán belefért, hogy maradjanak. Ekkora dicséretet még nem kaptam a főztömért! Kiderült, apósom kedvenc étele a túrógombóc. Azt mondta, ez olyan volt, mintha a felesége főzte volna. Naná, mert én igazából csak azt csináltam, amit Kati mondott, ő pedig az anyjától tanulta. Körbeértünk.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 117.

1987. december 26., szombat
Sári ma hagyott minket aludni, délelőtt sem csináltunk semmi különöset, még ebédet sem, anyáék ugyanis elhívtak minket vendéglőbe. Beültünk a Parkba, sokkal egyszerűbb volt – nekünk, hiszen ők fizettek -, kaja után a szüleim visszaindultak Pestre. Mi felhívtuk Zoliékat és Gyuriékat, nincs-e kedvük felugrani. Három körülre beígérkeztek.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 116.

1987. december 25., péntek
Reggel Sári korán ébresztett bennünket, mi bírtuk, a szüleim kevésbé, de legalább neki tudtunk állni az ebédnek. Anya segített a pulykánál, csinált tölteléket, persze, mivel csak fél madarunk volt, így csak a végén öntöttük rá, amikor már majdnem megsült. Krumplipürét ettünk mellé, egész jó volt.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 115.

1987. december 24., csütörtök
Reggel elmentem újságért, kész bolondok háza a város, szerintem mindenki az utcákon volt, valami még hiányzott nekik az ünnephez. Az újságosnál alig húsz percet álltam sorba, majd mentem a virágboltba: hagyomány, hogy Katinak karácsonyra és húsvétra veszek egy csokor virágot. Úgy tud örülni neki, mint egy gyerek. Tizenegyre értem haza, alig öt perccel előztem meg anyósomékat. Akik hozták az ünnepi vacsorát – ekkor még nem mutatták meg, mit -, valamint az ebédet. Mivel ilyenkor nem illik húst enni, rántott leves volt pirított kenyérrel és darás tészta. Mennyire utálom!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 114.

1987. december 23. szerda
Próba szerencse alapon elmentem a piacra, hátha kapok valami nélkülözhetetlen dolgot az ünnepekre, de nem volt semmi különlegesség, csak rengeteg fenyőfa és koszorú. Csak egy fél pulykát vettem, huszonötödikére gondoltam ebédre, ha nem kell, lefagyasztjuk. A lacikonyhák környékén csupa háborgó emberbe botlottam: kiderült, nincs forralt bor és pálinka. Ez mondjuk engem nem érintett, de a fél kofatársadalmat igen: rendeletileg megtiltották az alkohol árusítását. Nekik viszont egy jó kis papramorgó a fagyás elleni védekezés alapeszköze.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 113.

1987. december 22., kedd
Időnként azt hiszem, Gyuri nem normális! Reggel fél nyolckor hívott fel, hogy nincs-e kedvem vele menni a pártiskolára ideológiai tanácskozásra. Mivel Sárinak – és vele együtt nekünk is – elég rossz éjszakája volt, még egy jót röhögni sem tudtam a felvetésen. Így aztán Gyuri nem érezte igazán át, mekkora marhaságot akar, s tovább győzködött. Igazi adunak Berecz Jánost tartogatta: mármint, hogy ő is ott lesz. Gyuri oda meg vissza volt, szerinte ugyanis Berecz lesz Kádár utóda. A bokros karácsonyi teendőkre hivatkozva sikerült csak lekoptatnom, utóbb döbbentem rá, vérkomolyan gondolta. Tudja ugyanis, hogy Zolival szoktunk kettesben politizálgatni, s azt is tudja, Zoli milyen beállítottságú, s azt hiszem, ő is akart egy kicsit agitálni. Hogy ne érje szó a ház elejét, este felhívtam, mi történt, erre kaptam egy nagyjából fél órás „élménybeszámolót”. Hogy a Berecz így, meg úgy, s hogy ez tényleg komoly ülés volt, tele önkritikával. Még az is szóba került, hiába jó a magyar külpolitika és reformfolyamatok nemzetközi visszhangja, amikor idehaza rossz a társadalom hangulata. Ebben egyetértettem vele, más kérdés, hogy nem egészen abból a szögből nézem a dolgokat, mint ő.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 112.

1987. december 21., hétfő
Reggel elmentem vásárolni, s összefutottam kanyar Józsi bácsival, a levéltár igazgatójával. Illetve egykori igazgatójával, ugyanis most tudtam meg róla, hogy nyugdíjba ment. Nagyon bírom, remek koponya és kiváló helytörténész, rengeteget tud Kaposvárról és Somogyról, s nekem is sokat segített anno az egyetemi idők alatt. Mindenben naprakész, most például arra volt büszke, hogy végre Magyarországról is UNESCO-védelem alá került valami: a budai vár és a pesti Duna-part, valamint Hollókő a világörökség része lett. Folytatás