Kaposvár s(z)aga 94.
1987. december 3., csütörtök
Tegnap este annyira szar volt a magyar-ciprusi Eb-selejtező, hogy nem volt kedvem írni, így mára maradt tények rögzítése: harmatgyenge, gyalázatos, kiábrándító, arcpirító, szánalmas játékkal egy-nullra nyertünk…Annyira rossz volt a meccs, hogy még a mindig elfogult Gyuri sem dicsérte ezeket a falábúakat. Ha belegondolok, hogy másfél éve még simán vertük a brazilokat…
Januártól új, kötelező témánk lesz osztályfőnöki órán: a kormányprogram kiemelt része az egészséges életmód, erről kell majd beszélgetni a gyerekekkel. De miért nekem. Miért nem a torna- vagy a biológia tanár, nem az ő területük? Nekem inkább a pályaválasztás, a kapcsolatok, a család, a szex lennének a témáim, s a srácokat is jobban érdekli. Az egészségprogramnál biztos jobban. Sőt, sajnos a Bernáth Aurél kiállításnál is, amire lecipeltem őket az oktatási igazgatóságra. Oké, több tanítvány lógott a falon mint Bernáth, de akkor is: tizenhárom éves emberektől elvárná az ember, hogy végig tudjanak nézni harminc-negyven képet.
Suli után Gyurival elmentünk képeslapokat venni karácsonyra. Megint jól felhúztam magam, ugyanis csak négyféle volt, egyik rondább, mint a másik. Ráadásul nekem kell vagy ötven darab, rokonok, ismerősök: rém hülye szokás a családban, hogy mindenki ír mindenkinek. Mármint ilyenkor, amikor meg kell vennem. Meg otthon, amikor meg kell írni és címezni őket. És a postán, amikor egy újabb vagyont kiadok bélyegre. Na, mindegy, évente egyszer – illetve kétszer, hiszen húsvétkor is eljátsszuk ugyanezt… – belefér.
Otthon Kati jó hírrel fogadott, Sári olyan volt, mint egy kisangyal. Pontosan, míg haza nem értem. Onnantól üvöltött, mint a sakál tizenegyig, csak a Híradóra hagyta abba – persze lehet, hogy a Híradó alatti etetés volt az oka. Mindegy, így legalább láttam valamit a tévéműsorból – igaz, még jó is, hogy alig van időnk tévézni, hiszen egy kutatás szerint ez is olyan szenvedélybetegség, mint a cigi vagy a kávé; bár inkább Nyugaton, hiszen nálunk mire belelendül az ember, véget ér a műsor… –, például a jó öreg Losonczi Pali bácsit, aki Barcs díszpolgára lett. És az is kiderült, jövőre megint lesz a tévében Ki mit tud? Benevezzük Sárit, valami metálbanda nagy hasznát venné a hangjának…
