Kaposvár s(z)aga 120.
1987. december 29., kedd
Bár keveset aludtunk, ritka fitten ébredtem…Kati összekészítette Sárit, lementünk a városba sétálni. Kellemes idő volt, kopogott, de szépen sütött a nap. Csak éppen sok mindent nem lehetett csinálni, az üzletek nagy része ugyanis, hiába volt hétköznap, zárva volt. Leltároznak mindenütt január első napjaiig. Megáll az ész!
Ebédre a gofri mellett döntöttünk, kettőt is befaltam, ami soknak tűnik, de hamar felszívódik. Mindegy, este úgyis jó kaja lesz, megyünk felköszönteni apósomat: Tamás nap van, ilyenkor anyósom nagyon kitesz magáért. Mielőtt elindultunk volna, Gyurival elmentünk egy presszómegnyitóra. A Németh István fasor elején nyílik, az egyik volt, kémiás kolléganőnk választott másik pályát: Galéria néven egy művészpresszót nyitott. Jópofa a hely, az egyik helyiségben van a pult, a másikban lehet a kiállításokat megrendezni: most festmények lógtak a falakon. Azért valahol jellemző, hogy egy tanár inkább elmegy vendéglátózni, ha jól akar élni. Ezért végezte el a főiskolát…
Megérte spórolni a kajával, anyósom ugyanis nagyon odatette magát. Nem tudom, honnan szerzett szarvashúst, de valódi vadas volt a vacsora, s olyan zsemlegombócot tud, hogy szinte sírhatnékom van az élvezettől… Az ajándék is jó választásnak bizonyult: apósom tényleg örült, nem csak megjátszotta, azaz hasonmás Képes Krónika bejött. Hazafelé mondtam is Katinak, ezért veszekedett velem. Persze nem feszítettem túl a húrt, minek veszekedni. Sári elaludt a babakocsiban hazaúton, így nagyon nem örült, amikor fürdetni vittük, enni sem akart, nagyon álmos volt. Aminek az lesz a következménye, hogy éjjel üvölteni fog az éhségtől…
