Kaposvár s(z)aga 152.

1988. január 30., szombat
Reggel lementem anyámék elé az állomásra: mivel mi Sárival nem akartunk még két napra felmenni Pestre, ők jöttek le ünnepelni. Először azt hittem, rossz helyen járok: olyan tiszta volt az vasútállomás, mintha valami reptéren járnék. Sehol egy csikk, semmi részegen handabandázó melós, az Utasellátóban sem kellett vágni a füstöt, s friss zsemléből volt a fasírtos szendvics. Merthogy azt azért ettem egyet, ha már reggel kilenckor le kellett jönnöm – nem tudom, miért, de ahányszor állomáson járok, késztetést érzek egy fasírtos zsemlére… Aztán kiderült, mi volt ez a nagy változás, a vonattal nemcsak anyámék jöttek – ez mondjuk várható volt –, hanem a MÁV igazgatóságáról fejesek is. Így már érthető. Csak az a szomorú, hogy csak miattuk teremtenek normális körülményeket, az utas le van szarva…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 151.

1988. január 29., péntek
Mire beértem reggel a suliba, már komoly lincshangulat volt. A Somogyiban megjelent egy cikk, amiben a megyei tanács művelődési osztályvezetője lenyilatkozta, hogy nem érti a pedagógusokat, miért reklamálnak, hiszen úgy bruttósították fel a béreket, hogy nem csökkent senkinek a nettó fizetése. Nem a szart nem!!! Az alapbérek persze maradtak, de a különböző túlóradíjak, pótlékok csak hozzá lettek csapva a bruttóhoz, így összességében szinte mindenki rosszabbul járt. Ráadásul a béremelés a papíron bevallott inflációhoz lett igazítva, nem pedig a valós árakhoz. A diri csak kapkodta a fejét, mert még a legjobb káderek, mint például Gyuri is, emelt hangon anyáztak.

Zolit viszont rég láttam ilyen boldognak: kiderült, hogy majdnem berántották a Barátság 88 hadgyakorlatra. Tartalékos főhadnagy ugyanis, és az elmúlt három bakonyi téli össznépi kalandozást megúszta. Szerencséjére a főnökének elég jók a kapcsolatai, és valami olyan fejlesztésen vagy min dolgoznak, ahol Zoli nélkülözhetetlen. Azért nem lett volna leányálom még így sem, hogy nincs az a dermesztő hideg: sátrazni a Bakonyban – előfelvételisként én is voltam Reziben, életem egyik legnyomasztóbb tíz napja volt.

Ha már felhívott dumáltunk is, mesélte, hogy az unokatesója bekerült valami ellenzéki szervezetbe: Menedék Bizottság a neve és a romániai magyar menekültek megsegítésére jött létre. Állítólag lesz valami tüntetés is Ceauseascu ellen, puhatolózott, felmegyünk-e Pestre. Alakulgat valami nyilvánosság klub is, szintén nem a pártelit örömére. Aztán megbeszéltük, mit veszünk Gyuri születésnapjára – vasárnap délután ünnepeljük. Átdumáltuk még a Híradót is, így csak a Teleferére kapcsolódtam kicsiny családomhoz, a Parabolát pedig meghitt kettesben, egy gyönyörűen alvó drága kislánnyal az oldalunkon néztük Katival.

Kaposvár s(z)aga 150.

1988. január 28., csütörtök
Akkora volt a köd, hogy alig mertem átmenni a négysávoson suliba menet. Mostanában nem sűrűn jártam erre gyalog, csodálkoztam is, hogyan mernek átmenni az iskolások… Napközben aztán hallottam, mást is megzavart az időjárás, Jordán Tamás például Mesztegnyőnél karambolozott – remélem, nem esett komoly baja.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 149.

1988. január 27., szerda
Reggel úgy éreztem, a karom nem bírom felemelni: éreztem, lassan győzedelmeskedik felettem a vírus, főként, hogy nehézlovassági támogatást kapott Sári személyében, aki kettőtől fél ötig esztrádműsort adott a mi és a szomszédok legnagyobb örömére. Szarul, de büszkén mentem tanítani, utóbbi aztán szinte percről-percre feleződött, főként, hogy nem volt, aki tartsa bennem a lelket. Gyuri ugyanis lassanként csak kétnaponta jár tanítani: ezúttal Siófokra ment KISZ-gyűlésre, hivatalból meg kellett hallgatnia Kiss Pétert, a pesti szervezet első titkárát. Ráadásul az ebédnél újabb trauma ért: megemelték a menza díjat, s nem volt nálam annyi pénz, hogy a kettőnk – egyet, ugye, viszek Katinak – kajáját kifizessem. Ritka megalázó pillanat volt!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 148.

1988. január 26., kedd
Hiába voltam lázas, be kellett mennem dolgozni, hiszen Sári születésekor már eleget helyettesítettek. Nemcsak engem kapott el, az osztályomból a 29 gyerekből tizennégyen hiányoztak. Nem elég, hogy tök szarul éreztem magam, még az eső is esett. Mit esett, ömlött! Karesz, a szakszervezeti bizalmis a Cserből jár dolgozni, s azt mesélte, hogy az Amigó presszónál fél méteres víz hömpölygött, kocsival alig lehetett átjönni rajta. Ha már leálltam vele beszélgetni, megint elkezdett győzködni, hogy lépjek be a szakszervezetbe. Próbálkozott mindennel, a mézesmadzag a megyei tanács és a SZOT megyei tanácsa közötti szerződés volt a szorosabb együttműködésről. Esküszöm, ez az ürge egy másik világban él…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 147.

1988. január 25., hétfő
Ritka nyomorultul éreztem magam reggel, valószínűleg benyaltam az influenzát: fájt a torkom, és éreztem, hogy délre be is fogok lázasodni. Vittem be teafiltert a suliba, minden óra után megittam egyet – utána meg rohangáltam a vécére, úgy működött a vesém, mint egy törpe vízmű…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 146.

1988. január 24., vasárnap
A délelőtt a sport jegyében telt, megnéztem a kispályás foci döntőjét: a Rákóczi 9-7-re verte a Metripondot. A végeredményt persze csak délután tudtam meg Zolitól, nekem ugyanis anyósomékhoz kellett mennem ebédre, s ugye a meccs belelógott volna. Ráadásul a szünet is elhúzódott, a döntő félidejében adták át ugyanis az év somogyi sportolója díjakat. Hááát… A férfiaknál a pingpongos Frank Béla lett, a nőknél – micsoda véletlen… – az rsg-s Gyenesei Anita, csapatban a surjános motokrosszosok. Azért ez elég szegényes, nincs egy komoly sportolónk! S ahogy az ifjúságiak mezőnyét néztem – a tájfutó Pavlovics Gábor, a búvárúszó Petőfalvi Tímea és a Borhi-Csima kajak páros nyert -, a közeli jövőben sem lesz nagy változás.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 145.

1988. január 23., szombat
Sári jól elfáradt tegnap, az éjjel csak egyszer ébredt fel, s reggel is nyolc után kezdett csak el sírni. Napközben persze azért bepótolta. Most már értem, miért irigykedett mindenki, amikor arról meséltünk, nem hasfájós a kicsi. Délelőtt még egész jól elvolt, lesétáltunk a városba, sőt, be tudtunk vele nézni a Kiliánba is a motorkiállításra. Esküszöm, úgy tűnt, mintha érdekelné: valószínűleg a fények és a sok csillogó-villogó izé fogta meg, de csendesen nézelődött. Otthon ebéd uán viszont kitört a vulkán. Naná, hogy elmenekültem.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 144.

1988. január 22. péntek
Nem volt erőm piacra menni, inkább kihasználtam a lehetőséget, hogy nincs első órám és aludtam még egy kicsit. Addig Kati elvolt Sárival. Így is majdnem elkéstem, még szerencse, hogy kiderült, simán elfelejtettem, hogy tízre iskolafogászatra kell mennem az osztállyal, így nincs második-negyedik óra. Szépen elballagtunk a Gyakorló iskola mellé, odafelé nem volt semmi gond, láttam a gyerekeken, hogy nagyon be vannak tojva. Visszafelé a három fogfúrt kölykön kívül viszont igencsak felszabadult volt a társaság, naná, megúszták és még tanítás sem volt. Laza nap, megspékelve egy rövid értekezlettel, amin a diri tájékoztatott minket a tegnapi oktatási igazgatósági ülésről. Konklúzió: hanyatlik a munkahelyi közművelődés. Azt hiszem, valamit félreérthetett, szerintem nem elsősorban az általános iskolákról, s azon belül pláne nem a milyenkről mondták ezt… Folytatás

Kaposvár s(z)aga 143.

1988. január 21., csütörtök
Az éjszaka nagy részében Sári mellett szerencsétlenkedtünk, ugyanis szegény végigbömbölte az éjjelt, annyira fájt a hasa. S nem segített sem kúp, sem lábtorna, sem simogatás. Az első két órát még valahogy átvészeltem, onnantól viszont olyan voltam, mint a mosott szar. Gyuri látta, hogy kezelhetetlen vagyok, nem is próbálkozott semmi komoly beszélgetéssel, csak szőrmentén kitárgyaltuk, hogy önállósult a Rákóczi a sportegyesülettől, s a jövőben hivatalosan is futball klub lesz, de ez is csak arra volt jó, hogy ne aludjak el az ötödik és hatodik óra közti szünetben.
Folytatás