Kapovár s(z)aga 122.
1987. december 31., csütörtök
Délelőtt nekiláttam a vacsorának. Töltött tojást, krumpli salátát csináltam, és kisütöttem tepsiben két csirkét. A tojással babráltam a legtöbbet, pedig csak hagymát és májkrémet kevertem el a sárgájával. A virslit és a sört Zoliék, a bort és a pezsgőt Gyuriék hozták. Elővettük a tavalyi lampionokat, kicsit feldobtuk velük a nagyszobát: minden készen állt a bulihoz. Amihez nem sok kedvem volt, nem szeretem ugyanis az előre eltervezett jókedvet.
Ennek ellenére jól sikerült az este. Nekiültünk társasozni, s Sári is csak ritkán szakította félbe a játékot. Közben kajálgattunk, iszogattunk, s néztük a tévét. Déri János volt a műsorvezető, nagyon bírom, szerintem elképesztően értelmes és jó humorú pasi. Mellette Sugár Ági volt még képernyőn, jó csaj, csak Kati meg ne tudja, hogy ezt ide írtam. Nézhető volt az Árkus-féle Szuperbola, Nagy Bandó, valamennyire a Gálvölgyi, de nekem róla mindig Benny Hill jut az eszembe. A Mikroszkóp Színpad Sas Józsival és a Markos-Nádassal szánalmas, mint ehogyan vérszegény volt a Vágó István vezette Házaspárbaj is. A Voga-Turnovszky paródiák viszont bejöttek. A flipperes betelefonálós játékon röhögtünk a legtöbbet: mennyi hülye ember van, egy ilyen egyszerű játékot sem értenek!
Szépen iszogattunk, éjfélre már éreztem a fejem, de Kati kivételével nagyjából mindenki. Pedig nem is ittunk töményet. A Himnuszra elfogyott minden kaja, csak a virsli maradt, feldobtam belőle főni vagy tizenöt párat. A csajok dumáltak, ki eszik meg ennyit, de simán betermeltük. Utána táncoltunk, persze csak szordínó, nehogy Sári a kelleténél többször felébredjen. És ittunk. A koccintásnál persze mindenki sok hülyeséget kívánt a másiknak, s csak úgy hajnali három felé kezdett megkomolyodni a hangulat. Kissé féltem is, hogy politizálni kezdünk, s összekap Zoli és Gyuri, de inkább a gyerekvállalás volt a téma. És a jövő: huszonnyolc éves leszek, de nincs igazán jövőképem. Fogalmam sincs, mit akarok majd negyven évesen csinálni. Kicsit el is komorodtam emiatt, de nem is a tudat, inkább a sok pia miatt. Fél hatkor feküdtünk le, tudtam, életem egyik legrosszabb napja jön majd: Sárit ugyanis nem érdekli, hogy buliztunk…
