Kaposvár s(z)aga 128.
1988. január 6., szerda
A nagyszünetben felhívott Miklós, a druszám a ruhagyárból. Elég jó beosztásban van, s ki tud szedni nekem jobb, exportra szánt ruhákat. Most éppen az USA-ba, Hollandiába, a belgákhoz és az NSZK-ba készítenek öltönyöket és szövetkabátokat, mondta, ha érdekel, ugorjak be, aztán szemezgessek. Katival egyeztettem, de most igazából nincs rá szükségem, két éves a legújabb öltönyöm, szövetkabátot pedig sohasem hordok, dzsekis vagyok. Persze többen hallották a beszélgetést, elkezdtek cikizni, hogy protekciós vagyok. Igazából nem tudom, hogyan, de ráterelődött a szó a sunyi vezetőkre, de elmagyaráztam, hogy Miklós nem az, csak szívességet tesz, nincs belőle haszna. A diri is beszállt a beszélgetésbe, s elújságolta, hogy azért van előrelépés, hiszen leültették a kányai téeszelnököt, pedig neki aztán volt hátszele. Igaz, nem szimplán lopott, mint a többség abban a pozícióban, hanem össze-vissza építkeztek, fal melósokat jelentettek be, stb.
Ha már változás, az is kiderült, talán Pócza, az igazgató-helyettes mondta, hogy négy tanácsi lakásból hármat mostantól várólistásoknak kell kiutalni, ebből kettőt fiataloknak. És hogy 60 ezer forint támogatást ad a megvételéhez a tanács, 40-60 ezret pedig alacsony kamatra hitelbe. Erre jegyeztem meg, elég nagy felháborodást kiváltva, hogy akkor továbbra is protekció kell majd a lakásokhoz. Mint ahogyan mi is kaptuk.
Tanítás után elmentem bevásárolni, mert Katinak nem volt ideje főzni. Vettem fél kiló virslit, ötven forint volt! A két liter tej pedig 18,40, a húsz deka trappista 22. Ez nekik hét százalékos infláció? Ugyanennyi sajt december végén még 13 forint volt.
A szobában vacsoráztunk, igazából miattam, mert meg akartam nézni a BSE-Ancona Ronchetti-kupa meccset. Simán nyert a BSE, női kosárban még az európai élvonalhoz tartozunk. Utána megfürdettem Sárit - Kati mosogatott, inkább a gyereket választottam -, aztán játszottunk kicsit. Simán elaludt, az esti filmet ugyan nem láttuk, de nem is érdekelt túlzottan, a késő esti A nagy generációra viszont már ágyban voltunk, s onnan néztük. Igazi nyugodt, téli este.
