Kaposvár s(z)aga 133.
1988. január 11., hétfő
Reggel tanítás előtt felhívtam anyósomat a suliból, még egyszer boldog születésnapot kívántam neki. Nem volt sok időm, de egy kicsit kiöntötte a lelkét, mondta, mennyire félti Nikit. Próbáltam vigasztalni, de nehezen ment, meg hát meg is értem, a lányáról van szó. Utóbb kiderült, szerencsém volt, hogy telefonáltam, a diri ugyanis keresett, meg akarta kérdezni, mi volt tegnap a Latinkában. Mivel látta, hogy beszélek, nem jött oda, később pedig – hálistennek – elfelejtette.
Három órán is dolgozatot írattam, ami egyúttal azt is jelenti, lesz programom esténként. Két gyerektől kellett elvennem a feladatlapot, mindketten puskáztak: olyan tolluk volt, amibe bele lehetett tenni egy papírhengert, s rajta voltak az évszámok. Még nem is láttam ilyet.
A déli hírekben bemondta a rádió, hogy a szovjetek bejelentették, részt vesznek a szöuli olimpián. Ami ugye, Los Angeles fényében, azt is jelenti, hogy mi is utazunk Dél-Koreába. Még jó! Ha már hírek, akadt rossz is, 3,47 forintra emelték a gáz árát köbméterenként. Mostantól nagyon oda kell figyelni a fűtésre, nincs olyan, hogy lemegyünk a városba, s égve hagyjuk az össze konvektort.
Délután Katival és Sárival lesétáltunk a városba. Nagy leárazások vannak, igaz, nem sok jó dolgot lehet kapni. A könyvesboltban azért kiszúrtam egy Bódy Gábor könyvet, mármint az írásait. Nagyon bírtam a palit, szerintem az egyik legtehetségesebb magyar rendező volt, a Kutya éji dala az egyik legjobb film, amit láttam. S ha már film: alig lehetett elférni a Dózsa György utcában a Szabad Ifjúság mozi előtt, ugyanis egy teherautóról lázasan pakoltak valamit. Kiderült, hogy egy videókivetítőt vett a mozi másfél millióért. Ez a második az országban, csak Zalaegerszegen volt eddig ilyen, Pesten még egy sincs.
Erről jutott eszembe, hogy fel kellene ugrani Zoliékhoz kazettákért, hiszen úgysincs este tévéműsor. Kati azonban hamar lelohasztott, emlékeztetett rá, hogy javítanom kellene. Megpróbáltam, de Sári mellett nem könnyű. Ma éppen jó kedve volt, így szépen eljátszottam vele. Aztán fél tizenegykor álltam neki javítani, s csak egykor hagytam abba. Megint dög fáradt leszek holnap.
