Kaposvár s(z)aga 138.
1988. január 16., szombat
Még mindig tavaszias az idő, így hát délelőtt összecsomagoltuk Sárit és lementünk a sétálóutcára. Olyan volt, mint egy kísértetváros peremrésze, alig volt ember, persze érthető, mi a francot csináljanak, ha három boltból kettő zárva van. Pedig mikor tudnának vásárolni az emberek, ha nem hétvégén. Állítólag a tanács tervezi, hogy bevezet havonta egy szombatot, amikor mindenkinek nyitva kell tartania, amolyan bevásárló-szombatként. A Járműbolt szerencsére nyitva volt, néztünk is biciklit, persze most nem tudunk venni, mert a tévé elvitte a megtakarítást. De gondolkodunk két campingban, ugyanis összecsukhatóak, azaz ki tudnánk vinni a Balcsira is, s ott is tudnánk bicajozni. Viszont míg egy normál, olyan cajgertféle kétezer forint, addig ezek egy ezressel drágábbak.
Megfőztem a beáztatott babot, ebéd után pedig feljöttek Zoliék és Piri egyedül. Gyuri ugyanis korán reggel felutazott Pestre KISZ-ülésre. Sőt, este munkásőr-gyűlésre volt hivatalos a Latinkába, így Piri nálunk maradt. Ancsa is, Zolival pedig átmentünk a sportcsarnokba. Megnéztük a Kaposgép-kupa kispályás foci döntőjét, utána pedig a Táncsics-Ganz Mávag kosármeccset. Nyertek a katonák, kellett is, mert ha elmegy ez a sorállomány, nem sokat fognak nyerni és a végén kiesnek.
Hozzánk mentünk vissza, nekiálltunk tévézni, a lányok pedig Sárival babáztak. Kati marhára élvezte, hogy rutinos anyaként mutogathat dolgokat Pirinek, aki teljesen odavolt, mennyire profin csinálja a nejem. Mi Zolival közben Benny Hillt néztük, aztán kinyitottam egy üveg bort, amire persze a lányok is körénk gyűltek. Beszélgettünk, fél szemmel néztük a Bonnie és Clyde-ot, előkerült még egy üveg bor, sőt egy megmaradt szilveszteri orosz pezsgő is. Tíz óra felé beállított Gyuri, fel volt dobva, tele aktíva-élménnyel, de nem érdekelt senki, inkább a leendő babájukról dumáltunk. Háromnegyed tizenkettőkor ért véget a szeánsz, amikor felébredt Sári. Katival nekiálltunk a szokásos verklinek, a többiek pedig szépen hazamentek.
