Kaposvár s(z)aga 151.
1988. január 29., péntek
Mire beértem reggel a suliba, már komoly lincshangulat volt. A Somogyiban megjelent egy cikk, amiben a megyei tanács művelődési osztályvezetője lenyilatkozta, hogy nem érti a pedagógusokat, miért reklamálnak, hiszen úgy bruttósították fel a béreket, hogy nem csökkent senkinek a nettó fizetése. Nem a szart nem!!! Az alapbérek persze maradtak, de a különböző túlóradíjak, pótlékok csak hozzá lettek csapva a bruttóhoz, így összességében szinte mindenki rosszabbul járt. Ráadásul a béremelés a papíron bevallott inflációhoz lett igazítva, nem pedig a valós árakhoz. A diri csak kapkodta a fejét, mert még a legjobb káderek, mint például Gyuri is, emelt hangon anyáztak.
Zolit viszont rég láttam ilyen boldognak: kiderült, hogy majdnem berántották a Barátság 88 hadgyakorlatra. Tartalékos főhadnagy ugyanis, és az elmúlt három bakonyi téli össznépi kalandozást megúszta. Szerencséjére a főnökének elég jók a kapcsolatai, és valami olyan fejlesztésen vagy min dolgoznak, ahol Zoli nélkülözhetetlen. Azért nem lett volna leányálom még így sem, hogy nincs az a dermesztő hideg: sátrazni a Bakonyban - előfelvételisként én is voltam Reziben, életem egyik legnyomasztóbb tíz napja volt.
Ha már felhívott dumáltunk is, mesélte, hogy az unokatesója bekerült valami ellenzéki szervezetbe: Menedék Bizottság a neve és a romániai magyar menekültek megsegítésére jött létre. Állítólag lesz valami tüntetés is Ceauseascu ellen, puhatolózott, felmegyünk-e Pestre. Alakulgat valami nyilvánosság klub is, szintén nem a pártelit örömére. Aztán megbeszéltük, mit veszünk Gyuri születésnapjára - vasárnap délután ünnepeljük. Átdumáltuk még a Híradót is, így csak a Teleferére kapcsolódtam kicsiny családomhoz, a Parabolát pedig meghitt kettesben, egy gyönyörűen alvó drága kislánnyal az oldalunkon néztük Katival.
