Kaposvár s(z)aga 180.

1988. február 27., szombat
Négyszázezer forintért Siófokról a Rába ETO-hoz igazolt Kovács László. Egyszerűen nem értem a győrieket: ennyi pénzt adni egy veterán, láthatóan lassú és kiöregedő kapusért?! Ez ám az üzlet. Még akkor is, ha Ulbert megsérült. És még azt mondják, kevés a pénz a magyar fociban… Azt hittem, kiesik a Somogyi a kezemből. Aztán ki is esett, elolvastam ugyanis a SZOT-elnökség állásfoglalását: elítélnek minden, a mozgalommal szemben álló szervezet létrehozására tett kísérletet. És Karesz, az iskolai szakszervezetis csodálkozik, ha egyre többen lépnek ki a szakszervezetből.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 179.

1988. február 26., péntek
A tavaszt várjuk, erre hóviharra ébredtünk. Nem is csoda, hogy Szűrös Mátyás elutazott Havannába: tegnap elvégezte a dolgát Gromikóval, s azonnal csatlakozott az utazgatókhoz. Ebből a szempontból kifejezetten vonzó dolog politikusnak lenni. Lehet, hogy Gyuriból is az lesz, legalábbis a megyei KISZ-ülésén született egy határozat, hogy a fiatalítás jegyében több kiszest jelölnek a következő tanácsi választásokon. S Gyurit is felkérték, vállaljon már el egy jelölést. Kicsit meglepett, hogy hajlik rá, bár az utóbbi időben tényleg második helyre szorult nála a tanítás, az első helyen a pártmunka állt. Viszont arra jó ez a sok gyűlésezés, hogy első kézből tudok meg infókat. Most például kiderült, hogy annyira leromlott a fenyvesi KISZ-tábor állapota, hogy lehet, nem nyit ki a nyáron. Ami viszont engem is érint, hiszen ott rendeznék a történésztábort. Azért nem ártana tudni időben, s nem csak júliusban, mert Katiéknak sem mindegy, mi lesz a nyáron.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 178.

1988. február 25. csütörtök
Délután Zoliékkal kimentünk Szennába. Új utcát nyitnak a faluban, Zolit érdekli, mindenképpen költözni akar a mostani lakásból. Mi is szívesen változtatnánk, de falura nem akarok menni. Zolit ez kevésbé zavarja, sőt, szerinte, ha elvállalja az osztrák melót, s anyagilag egyenesbe jönnek, tud olyan komfortkörülményeket teremteni egy közeli faluban is, mint bent a városban. Kati és Sári is jöttek – illetve utóbbit vittük -, sétáltak egyet a skanzenban, a jó levegőn Sári gyönyörűen elaludt. Megnéztem az új telkeket: nagyok, de nekem túl falusias Szenna. Még Szerdahelyre sem mennék, pedig az most nagyon felkapott.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 177.

1988. február 24., szerda
A csapból is Gromiko folyik. Ma Kádárral – „erősödő bizalom” az ország iránt – és Grósszal is találkozott – „kiválóak a stabilizációs törekvések” -, közben a felesége az Elnöki Tanács elnökének, Németh Károlynak a feleségével sétált és vásárolgatott a budapesti belvárosban. Azt hiszem, meglepődött a sok butikon: nem mintha rá lenne utalva, inkább a szokatlan látvány miatt. Ha elmeséli az urának, máris csökken az erősödő bizalom.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 176.

1988. február 23., kedd
Délután elkísértem Gyurit a Szabadság parkba egy koszorúzásra. Eredetileg úgy volt, hogy a keleti temetőbe is vele megyek, de éppen elég volt az első adag. Igazából azt sem értettem, mire ez a nagy felhajtás, mit ünneplünk. Kiderült, hogy 1918-ban ezen a napon állította meg a Vörös Hadsereg a német előrenyomulást, s azóta ez a szovjet hadsereg napja, azaz az idén éppen a hetvenedik évfordulót ünnepeljük. Mit ne mondjak, felejthetetlen élmény volt végighallgatni a beszédeket. Gyuri csak koszorúzott – a munkásőrök nevében –, de a többiek. Egy Csornai nevű politikai tiszt erősen belegabalyodott a mondanivalójába, s semmivel nem volt érthetőbb, mint az ideiglenesen nálunk állomásozó szovjet csapatok – annyiszor mondták el a jelzőt, hogy már-már magyarázkodásnak tűnt… – képviselőjének beszéde, pedig utóbbi oroszul nyomta.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 175.

1988. február 22., hétfő
A suliban egész nap az volt a beszédtéma, hogy elfogták a kaposvári szatírt. Szeptember óta keresték, két kislánnyal fajtalankodott az állatja… Amikor hazaértem, felhívott apósom, hogy gáz van! Hallotta valamelyik ismerősétől, hogy a tanácsok és építésügyi hatóságok nagy erővel mérik fel a Balaton parti ingatlanokat: eddig 370 engedély nélkül épített házat találtak a tó somogyi oldalán. Nekiállt aggódni, mi lesz a fenyvesi átépítéssel. Mondtam neki, hogy nekünk engedéllyel áll a nyaralónk, az átépítést pedig – jó esetben – észre sem lehet majd venni. Nem nyugodott meg túlzottan, fél óra múlva Katit kezdte sokkolni, aki hozzám irányította…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 174.

1988. február 21., vasárnap
Kati Sárival átment anyósomékhoz, mi pedig a fiúkkal sportnapot tartottunk. Na jó, délelőttöt. Kimentünk a csarnokba a Táncsics-Sáév kaposvári rangadóra. Remek hangulat, egy csomó kivezényelt kiskatona az egyik oldalon – állítólag megint hosszabb kimaradást ígértek a szurkolóknak -, a szokásos Építők-tábor a másikon. Szinte hihetetlen, hogy hiába szakadéknyi a különbség a két csapat között a tabellán, ezek a meccsek mindig szorosak. Most is így volt, három ponttal nyert a Sáév, de ha nincs Kovács Nándi 44 pontja, nyer a Laktanya.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 173.

1988. február 20., szombat

Reggel szépen összecsomagoltuk Sárit, bepakoltunk a kocsiba és irány Fehérvár. Elképesztő, hogy a százhúsz kilométerhez két óra kellett: végigcammogtunk Lellétől a Balaton parton, és hiába van Zamárditól autóút, akkora a szembeforgalom, hogy nem lehetett előzni. És ugye, mindig van egy-két idióta, akik az autóúton is hatvannal mennek, no meg persze a teherautók. Igazából csak az aligai hídtól lehetett haladni, az út negyedét időben húsz perc alatt megtettük.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 172.

1988. február 19., péntek
Nem tudom, mi történt, reggel nem lehetett kapni sem HVG-t, sem Élet és Irodalmat, fogalmam sincs, mi lehet bennük, de ilyen nem mostanában fordult elő. Utána kimentem a piacra, s a maszek halasnál vettem tonhalat vasárnap ebédre. Imádom a halat, de Kati a szálka miatt nem szereti, ezt viszont megeszi. Kirántom majd, s csinálok hozzá krumplisalátát, sok hagymával. Hogy ő is örüljön, vettem öt szál tulipánt, a hal miatt úgyis haza kellett mennem tanítás előtt.

Délután Ancsa és Piri bejelentkeztek Katihoz, így hát mi, férjek, elmentünk csavarogni. Illetve benéztünk a Kiliánba, ahol a Ki mit tud? Városi selejtezőjét tartották. Illetve ma kezdődött, s vasárnap estig folyamatosan megy majd. Meglepően gyenge volt, sok nívó alatti szavalat, ének és tánc, alig egy-két humorista-jelölt, vagy parodista. Fél hétig bírtuk, utána gyalog indultunk haza: el nem tudtam képzelni, miért botlottunk vagy ötször tök részeg vietnámiakba, s csak otthon mondta Kati, aki unalmában mindent elolvas az újságokban, hogy most van a holdújév, s azt ünnepelték a Fonóban.

Láttunk két x-es rendszámú nyugati kocsit is, s azt találgattuk, kik jöttek bérelt kocsival Kaposvárra, amikor Gyurinak eszébe jutott, hogy a Shell-kútnál már itt is lehet bérelni, igaz, valutáért. El nem tudom képzelni, ki hajlandó dollárral vagy márkával fizetni azért, hogy a városban menjen egy kört egy Mitsubishivel vagy BMW-vel… Pont a Híradóra értünk haza, így vacsora közben a tévét bámultuk. A nyugdíjrendszer megváltoztatásáról vitatkoztak – még jó, hogy most nem érint, amire odakerülök, addigra csak annyi lesz biztos, hogy jár majd. Később megszólalt valami SZOT-vezér is, aki a gyerekruhák árának drasztikus emeléséről beszélt. Nem derült ki, hogy magyarázza, vagy támadja a helyzetet…

Kaposvár s(z)aga 171.

1988. február 18., csütörtök
A tízórai szünetben Margit, a biológiás kolléga körbejárt egy levéllel, amiben aláírásokat gyűjtött a Latinka tér beépítése ellen. A diri engedélyezte, hogy aki akarja, írja alá, így hát megtettem. Mondjuk nem is volt benn semmi durva dolog, csak városszépészeti indokokra hivatkoztak. Állítólag több suliban és hivatalban is hasonló akció zajlik, lehet, hogy lesz értelme.

Gyuri nem tudta aláírni, mert elrohant valami sürgős aktívára. Utóbb kiderült, arról hoztak határozatot, hogy kérvényezik a pártvezetést, egyszerűbben fogalmazzák meg a téziseket, ugyanis az átlag-párttag nem érti a bonyolult körmondatokat. És ezért nem tartotta meg az utolsó három óráját!

Folytatás