Kaposvár s(z)aga 156.
1988. február 3., szerda
Tanítás után még két órát körmöltem a félévi bizonyítványokat, aztán rohantam haza, ugyanis megbeszéltük Zoliékkal, hogy kimegyünk a Pipacs utcába, megnézni az építkezést. Új családi házakat építenek ugyanis, olyasmi, mint Nikiéké, félig panel, de ez már újabb technika, nem olyan összedobott kérók, mint a lakótelepek. Elég pofásnak, jó beosztásúnak tűntek, van hozzájuk kis kert, garázs, ám én továbbra is kötöttem az ebet a karóhoz, hogy ez a világvége, innen mindenhová kocsival kell menni, Kati még sétálni sem tud majd lemenni Sárival a városba. Zoliéknak viszont tetszett.
Hazafelé Ancsa megjegyezte, befizethetnénk az új Filmklubba. A Mozimúzeumban indul, s nem a mostani akciófilmeket adják majd, hanem olyanokat, melyeknek esélyük sincs, hogy normál moziban levetítsék őket, azaz nézhetőek, s van valami mondanivalójuk. Megegyeztünk, hogy beszélünk róla, függ az ártól, s a vetítések időpontjától. Mondjuk valószínű, hogy mi egy évet még várunk, amikor Sárit már jobban ott lehet hagyni anyósoméknál. Ja, ha már Sári: ma megdöntötte a sírás világrekordját, mármint időtartamban. Ha nem a hasa fájt, akkor a foga helyét érezte, én úgy láttam, mintha látszana valami kis fehérség, Kati szerint csak ételmaradék volt…
Ancsa hozta a hírt arról is, hogy mostantól negyed éven át minden hónap első szombatján nyitva lesznek a boltok Kaposváron, azaz megéri majd lemenni a városba, nem csak sétálni lehet, hanem esetleg vásárolni is, amire, ugye szombaton több ideje van az embereknek, mint egy átlagos hétköznap.
Hat óra után értünk haza, Sári már rekedtre ordította magát, s csak annyi időre hallgatott el, míg Kati megetette. A fürdetést én vállaltam, hogy Kati legalább vacsorázni nyugodtan tudjon, utána úgyis őt akarja a baba. Nekem maradt a Híradó, benne a KGST 2000-ig szóló kutatásfejlesztési programjával és a Barátság hadgyakorlat nyugati megfigyelőivel. Ja, és az újabb pártgyűlésről, ahol a kibontakozásról vitatkoztak. Kicsit úgy tűnik nekem, mintha néhányan burokban élnének az országban, bizonyos vezetőknek fogalmuk sincs, mi történik a hétköznapok során…
