Kaposvár s(z)aga 163.
1988. február 10., szerda
Tanítás után Gyurival lerohantunk a Domusba, ahol a Szatmár Bútor tartott leértékeléssel egybekötött bútorbemutatót. Ki is néztem egy gyerekszoba-bútort, talán sikerül meggyőznöm Katit, hogy pont ilyen kellene Sárinak. A Domus után én kosármeccsre mentem, Gyuri viszont Klenovics megyei párttitkár szülinapi bulijára volt hivatalos. Hatvan éves, álítólag meglepetésbulit szerveztek neki. Biztos nem készült rá…
A Sáév a Ganz Mávaggal játszott, Zolival volt időnk dumálni a meccs alatt, mert nagyon sima volt: Kovács Nándi 30 pontot szórt, s egy húszassal levertük őket. Zoli közben elmesélte, hogy be akarják építeni a Latinka teret: egy nagy ház kerülne oda, az aljában boltokkal. Szerinte érdekes ötlet, szerintem viszont összenyomná a főutcát, sokkal szebb így. Az egyetlen előnye, hogy eltakarná a szakszervezetek házát, ami nem egy impozáns épület. Hazafelé észrevettem, hogy más színűek a lámpák az utcánkban: végre hozzánk is elért a technikai fejlődés, már mi is narancsfényű nátriumos lámpákat kaptunk!
Még éppen elcsíptem a Híradót, ahol bejelentették, hogy a gazdasági racionálás jegyében szanálni fogják a szénbányák egy részét: a tatait, a nógrádit és a mecsekit. Ehhez képest épp a mai Somogyiban olvastam, hogy a mecseki felvételt hirdetett egy csomó munkahelyre - nem is rossz pénzekkel. Viszont tényleg nagy baj lehet, hiszen a bányász a munkások között is csúcsnak számít, s ha a párt az alappilléreit is elkezdte racionalizálni, akkor ott tényleg nincs semmi gazdasági haszon. Azt hiszem, ez volt a nap híre, bár a svájciak megpróbálták felülmúlni: három méterrel meg akarják toldani a Fletschhorn-csúcsot, ugyanis most csak 3398 méter magas, s emiatt az alpinisták nagy része elkerüli, mert azok négyezer alatt nem szeretnek mászni. Hetvenezer dollárért így megmagasítják, viszont dőlni fognak a turisták, ami behozza a pénzt. Na, ez a gazdasági racionalitás!
