Kaposvár s(z)aga 211.

1988. március 29., kedd
Reggel megint dugó volt a városban, lezárások, rendőrök az utcasarkokon, kereszteződésekben, mintha valami nagy tüntetés vagy ünnep készülődne. A suliban tudtam meg, hogy Kaposvár szempontjából inkább az utóbbi: Lázár Györgyöt, a korábbi miniszterelnököt, a jelenlegi pártfőtitkár-helyettest várták, ugyanis két napra kegyeskedett ellátogatni hozzánk. Emiatt volt a nagy felhajtás. Természetesen Gyenesei tanácselnök és Klenovics megyei első titkár fogadták, aztán összeültek tanácskozni. Gyuri persze mindenről első kézből értesült – sőt, egész nap be volt zsongva… -, tőle tudom, hogy Lázár György megállapította, az a legnagyobb baj, hogy nehézkesen mennek a reformok, ugyanis az emberek nem fogadják el az össznépi felelősséget. Éppen ezért tartást, bizalmat kell adni nekik.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 210.

1988. március 28., hétfő
Jó felkeni reggel a hírekre: mire megmostam a fogam és megittam a kávém – tudom, hogy rossz a sorrend, de így szoktam meg… – már értesültem vagy száz halottról. A legdurvább, hogy a harmaduk a Szovjetunióhoz köthető: megint kitört – bár lehet, hogy eddig sem szünetelt, csak éppen a magyar hírszolgáltatás nem foglalkozott vele – a balhé Azerbajdzsánban a helyiek és az örmények között Karabahban. Utóbbi valami ősi örmény föld, s elegük van az azeriekből. Ezt azzal nyomatékosították, hogy megtámadtak valami város széli bádog-lakótelepet és nekiálltak öldösni. Utóbbi is tragédia, de ki a franc tudta – hitte -, hogy a Szovjetunióban vannak nyomornegyedek?! Azért szép lassan derülgetnek ki a dolgok…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 209.

1988. március 27., vasárnap
Sári rekordot döntött, kilencig aludt. Ehhez persze az is kellett, hogy az éjjel előre kellett állítani az órákat, azaz valójában csak nyolcig bírta, de mégis jobban hangzik így. Kicsit kisütött a nap, s mivel a szél is elállt, lementünk a belvárosba. Végre volt értelme, hiszen a Kossuth téren húsvéti vásárt tartottak, nem kellett kimenni a Cseri parkba, hogy legyen mit nézegetni. Egy fokkal normálisabb volt a nívó, mint karácsony előtt, de azért nem verdeste az eget. Persze lehet, hogy csak a mi igényeink csökkentek, mármint abból a szempontból, hogy ezúttal nem kerestünk komoly ajándékokat, inkább csak jelképes dolgokat. Rengetegen voltak, először azt hittem, ennyi embert vonz egy ilyen vásár, de aztán kiderült, ma volt a katonai eskü, jött a sok rokon, s a katonák is kaptak eltávot, így ki tudtak végre mozdulni.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 208.

1988. március 26., szombat
Anyám hívott reggel, hogyan is legyen a húsvét, mi megyünk vagy ők jöjjenek. A múltkori pesti turné alapján az utóbbiban egyeztünk meg, bár valamikor a közeli jövőben fel kellene menni, ugyanis a Nemzeti Galériában megnyílt egy kiállítás Picasso-grafikáiból, amit azért kár lenne kihagyni, főként, hogy nem általános, hogy ilyen cuccok Magyarországra jönnek. Így hát biztos, hogy nálunk lesz a húsvét vasárnapi reggeli, ugyanis anyósomék, sőt Niki is ezt támogatta. Persze nem szakad minden a nyakunkba, majd összedobjuk a kaját.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 207.

1988. március 25., péntek
Most már biztos, hogy valami oltári gáz van az országban: eddig csak két krízishelyzetben, 1945 és 1957 tavaszán volt ilyen pártértekezlet, mint amilyet májusra hívtak össze. Naná, hogy a tegnapi bejelentés óta mindenki erről nyilatkozik. Abban nagyjából egységesek a vélemények, hogy meg kell újítani a politikai intézményrendszert és a párt irányító tevékenységét. Ez utóbbi viszont Zolit igazolja, aki szerint, ugye, Kádár menni fog… Addig is – ha egyáltalán tényleg lesz addig – persze teszi a dolgát, most éppen a francia külügyminiszterrel találkozott – a gall Grósszal is beszélt -, s megegyeztek benne, hogy a magyar-francia kapcsolatoknak óriási szerepe van a nemzetközi békefolyamatokban. Ezt a kijelentést azért kis túlzásnak, némi szereptévesztésnek éreztem…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 206.

1988. március 24., csütörtök
Na, végre valami kis hírmorzsa – konkrétan egy kommüniké – a pártvezetés gyűléséről! Kimondták, hogy továbbra is érvényben marad a párt vezető szerepe – a sorok között olvasva: nem lehetnek új pártok, legalábbis legálisan –, sőt erősíteni kell mindezt! Igaz, valamiféle politikai intézményrendszer átalakításra azért szükség lesz – legalább ezt belátják. Bár szerintem ez csak néhány személycserét jelent, lehet, hogy néhány nagy öregnek érdemei elismerései mellett megköszönik a munkát. Persze nem az igazi nagykutyáknak. Mindenesetre május 20-ra összehívták a kongresszust, azaz két hónap múlva sok mindenre fény derül. Zoli szerint Kádár le fog mondani, szerintem kizárt. Mondjuk, valamit tényleg kell csinálniuk, ugyanis azt is elismerték, hogy a tagság egyre jobban elbizonytalanodik. A kérdés, hogy miben. Egy másik felvetés szerint pedig azt is meg kell majd határozni, hol tartunk a szocializmus építésében. Ez sem rossz kérdés…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 205.

1988. március 23., szerda
Most már tudom, miért volt a szokottnál is bárgyúbb Tibi tegnap délután: fejben már vélhetően Nagybajomban járt, az országos munkásőr-gyakorlaton. Persze nem tőle tudom, hanem a diritől, ugyanis Gyuri ma megint nem volt tanítani, most éppen ezzel az indokkal. Este beszéltem is vele – mármint Gyurival -, s kiderült igen komoly napja volt, egy csomó kiképzési gyakorlatot átvettek, szerinte az egésznek szoros köze volt a március tizenötödikei pesti eseményekhez. Amiről tudja, hogy Zoli is ott volt. Ha már így szóba került, megkérdeztem tőle, mit csinálna, ha lenne valami tüntetés Kaposváron is, ahová kivezényelnék őket, s szembe kerülne Zolival? Lecsapná? Hosszas hallgatás után végül azt felelte, hogy biztosan nem, de elég kínos lenne neki az egész. Ebben igaza volt – bennem viszont egész este ott motoszkált, vajon ez a két ember hogyan tudja elviselni egymást? Tűz és víz, két ellentétes ideológia, más életfelfogás, másféle – reménybeli – jövőkép. És tessék, mégis tök jól elvannak, maximum azon kapnak össze, hogy ki játszott szarul az aktuális meccsen.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 204.

1988. március 22., kedd
Éjszaka elég sokat gondolkodtam Zoli ajánlatáról, javaslatáról, nem is tudom. Azt hiszem, nem ugrálok, maradok a mostani tempónál: neki azért könnyebb a dolga, eleve ki akar menni Ausztriába, meg aztán gyereke sincsen. Ha engem kirúgnak a suliból, nagyon valószínű, hogy normális állást nem találok a környéken – ha még csak itt… -, s akkor Sári jövőjét, egészégét is kockáztatom. Addig-addig meditálgattam, míg eszembe nem jutott: tegnap volt Niki névnapja. És bizony elfelejtettük felköszönteni. Mondjuk ez igazából Kati sara, hiszen az ő húga, de akkor is. Így reggel azonnal bejelentkeztem hozzá, mármint, hogy délután kiugranánk a Pipacsba.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 203.

1988. március 21., hétfő
Reggel akár még lustálkodhattam is volna, ha a lányom nem lesz éhes fél hétkor. De ami jár, az jár, illetve, ha elmarad, akkor üvölt. Így aztán maradt a rádió, a hírek, de kár volt, éhgyomorra, hét elején nem szabadna ilyeneket hallgatni. Például meglincseltek két brit katonát Belfastban. Egy temetési menet! Belgrádban pedig tömegverekedés tört ki a Rad-Pristina focimeccsen. A játékosok között! Állítólag nemzetiségi konfliktus, amit persze hivatalosan tagadnak. Ja, és a legjobb: Moszkva bejelentette, hogy kivonták az utolsó nukleáris rakétát is az NDK-ból. Na persze. Ha nem reggel negyed nyolc van, hanem este, azt hittem volna, megkezdődött az esti mese…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 202.

1988. március 20., vasárnap
Egésze nap azon gondolkodtam, ki a rossebet akar Zoli mondani. Annyira lekötött, hogy nem is zavart, hogy szinte megállás nélkül festenem kellett. Szépen lekentem minden redőnyt, majd a terasz korlátját, s esküszöm, nekiálltam volna a nagy, négyelemes bejárati ajtónak is, ha nem fogy el a festék. Így viszont három óra felé végeztem, s mivel a többiek még pepecseltek, lesétáltam Sárival a partra. Mármint őt toltam. Az idén sem vágtak nádat, így a mi kis öblünk lassan megszűnik, illetve összeér a két oldala, a nyáron megint mehetek majd be kaszával, hogy irtsam. A víz egész tisztának tűnt, persze legalább ilyenkor legyen az, ha már nyáron olyan, mintha a szennyvíz lenne…
Folytatás