Kaposvár s(z)aga 241.

1988. április 28., csütörtök
Ma megint nem sok értelme volt bemenni a suliba, csak az első két órát lehetett megtartani, utána kezdődött a május elsejei menetgyakorlat. Ami belenyúlt az ötödik órába, a hatodikra pedig kaptam egy fáradt, csatakos társaságot, akikkel nem lehetett dolgozni. Ráadásul megtudtam, hogy május elsején reggel hétkor(!) zenés ébresztő lesz városszerte, azaz nem csak a belvárosban, mert az idén egyszerre több rezesbanda is járja majd a várost. Nincs is annál nagyobb öröm, mint a ritka szabadnapok egyikén hajnalban trottyos zenére ébredni. Ja, és az idén még egy plusz napot sem kapunk, hiszen elseje vasárnapra esik…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 240.

1988. április 27., szerda
Elkezdtük próbálni május elsejei iskolai programot, azaz, hogyan vonulunk el a tribün előtt. Szerencsére ez a CSUT-titkár és a tornatanárok ügye – Pózna már reggel három dührohamot kapott… – , engem csak annyiban érint, hogy elmarad minden harmadik és negyedik óra, mert akkor menetel az iskola fele. És ez így lesz vasárnapig. Ráadásul, mivel a felvonulásban nem vagyok érintett, a diri, mint az iskolai diáktanács titkárát, elküldött egyre a Tungsramba ifjúsági vitafórumra. Nagyjából tudtam, mire számíthatok, valaki eljön a tanácstól és párttól, s elmondja, nagy a gond, de a városban azért nem olyan rossza helyzet, a lakáskérdést pedig valahogy majd megoldjuk.

Bejött, bár arra nem számítottam, hogy személyesen Papp János tanácselnök érkezik, s magyaráz két órán át. Bejelentette, hogy még nagyobb mértékben támogatják a telekvásárlásokat és az önerős építkezéseket, s segítenek OTP-kedvezményeket intézni. Ez ugye, a nesze semmi… Megint megígérte az állatkertet a Gyertyánosba, igaz, még nincs rá pénz, és a Centrum Áruházat, amire viszont van, az idén elkezdik építeni, s jövőre kinyit. Megígérte, hogy még az idén elindul a városi tévé, viszont tagadta, hogy lenne munkanélküliség a városban, csak elhelyezkedési gondok vannak…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 239.

1988. április 26., kedd
Tele van a város csigagyűjtésre buzdító plakátokkal. Nem is hittem volna, hogy ennyi éti csiga van a környéken. Vagy csak ennyire nincs pénze az embereknek. Bár nem tudom, mennyit lehet vele összeszedni: ötven forintot fizetnek kilónként, mekkora lehet egy csiga, egy deka? Viszont ha azt nézem, hogy a hirdetés alján a dunaújvárosi Áfész külön felhívja a figyelmet, hogy akik tíz mázsa felett adnak le, azokkal külön szerződést köt, mégis lehet benne valami. Bár vélhetően nem egy ember szed össze egy tonna csigát…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 238.

1988. április 25., hétfő
Azt hiszem, kicsit elkiabáltam tegnap, hogy nem viselt meg a balatoni meló, alig bírtam kimászni az ágyból az izomláztól. Elvonszoltam magam az iskoláig, ahol azt hittem, belecsöppentem valami kínai városi piaci beszélgetésbe. Valaki olvasta valahol, hogy Kínában elégedetlenek a falusiak a helyzetükkel, s ebből kiindult egy vita, hogy a kínai út a jobb, vagy amin az európai szocialista országok járnak. Hétfő reggel! És én még csak egy kávét ittam… Pedig, mint történelemtanár, kifejezetten kíváncsiak voltak a véleményemre. Nagyjából annyit bírtam kipréselni magamból, hogy nyolcszázmillió embernek – állítólag körülbelül ennyi paraszt van arrafelé – már lehetne hinni.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 237.

1988. április 24., vasárnap
Elég későn feküdtünk le este, de reggel kelni kellett, egyrészt Sári miatt, másfelől, mert megígértük apósoméknak, hogy legalább ma kimegyünk Fenyvesre segíteni. Nem dobott a hangulatomon, hogy szemerkélt az eső, s szerintem, amikor elindultunk, nem volt több öt foknál. Mondtam is Katinak, maradjanak otthon, de jönni akart, ugyanis mára tartogatta a nagy beszélgetést Nikivel.

Tíz órára már kint is voltunk, szokás szerint beálltam segédmunkásnak, de valahogy most nem viselt meg annyira, mint a múltkor. Talán azért is, mert mintha kezdtek volna körvonalazódni a végleges formák, azaz már látszott a meló vége. Tényleg szép lesz, s ami a legfontosabb, sokkal jobban el fogunk férni, nem beszélve a komfortnövekedésről. Persze volt egy kis gikszer, remélem, nem lesz komolyabb következménye: átjött ugyanis a harmadik szomszéd, s ott irigykedett, milyen szerencsénk van, hogy tudtunk építési engedélyt szerezni. Mondta, hogy ő is valami hasonlót akart, mint mi, de nem kapott engedélyt. Bízom benne, nem lesz olyan hülye, hogy elmegy a tanácshoz reklamálni, s közben ránk hivatkozik!

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 236.

1988. április 23., szombat
Kezdenek agyamra menni a májusi pártértekezlet állásfoglalás-tervezetéről születő állásfoglalások. Ezúttal a Hazafias Népfront vitatkozott róla egy napot. A leglényegesebb szerintük, hogy következetesen alkalmazzák az állampolgári jogokat. És persze az őszinteség. Azt hiszem, nagyjából most már minden irányból körbejárták a témát, annyi vélemény született, ha azokat mind kielemzik, egy hónapig tart az értekezlet. Mindenesetre addig is próbálnak valamit tenni, leginkább persze látszatintézkedéseket: most éppen megalakult a Minisztertanács Tanácsadó Testülete, a feladata a kormánydöntések tudományos megalapozása, valamint a vélt következmények kielemzése. Csak az a gáz, hogy olyanok lettek a tagjai, akik eddig is ott voltak a tűz közelében. Mint például Kapolyi László, Berend T. Iván, Nyers Rezső vagy Sárközy Tamás.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 235.

1988. április 22., péntek
Gyuri ma sem volt dolgozni, lassan már többet van távol a sulitól, mint amennyit dolgozni jár. Ma a Forradalmárok terén kezdett, ahol Lenin születésének 118. évfordulója alkalmából tartottak városi ünnepséget. Utána pedig autóba ült és rohant fel Pestre, ugyanis a kiváló pártmunkáért Lenin Emlékplakettet vehetett át. Méghozzá nagy kedvencétől, Berecz Jánostól. Sőt, a kitüntetettek tiszteletére szervezett fogadáson kis időre megjelent Kádár János is. Szóval azt hiszem, ez volt Gyuri valaha volt legszebb névnapi ajándéka.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 234.

1988. április 21., csütörtök
Munkába menet hatalmas, gomolygó füstfelhőt láttam a belváros felől. A suliban mondták, hogy kigyulladt a kórház. Utóbb kiderült, hogy csak a pakuraraktár – mi a francot csinálnak egy kórházban a pakurával? S ha már helyi „katasztrófahelyzet” volt, szóba kerültek a két hete elrabolt kuvaiti repülőgép túszai, akiket az éjjel elengedtek. Azért az sem lehetett egy fáklyásmenet, két hét néhány elmebeteg, megszállott muzulmán fogságában, akiknek leghőbb vágya, hogy szent halált haljanak, s lerombolják Izraelt. Ennek tükrében elég reménytelennek tűnik bármiféle közel-keleti béketárgyalás, bár éppen ma jelentették be, elképzelhető, hogy a következő forduló Budapesten lesz. Ez óriási diplomáciai siker lenne, de nem erősíti a pozíciónkat, hogy a kormány éppen ma ítélte el Arafat helyettesének a meggyilkolását…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 233.

1988. április 20., szerda
Zoli ma jól megszívta: egész nap Dél-Somogyot járta, különböző falugyűléseken kellett résztvennie a tervezett gyurgyeváci horvát vízierőmű miatt. Mint a szakértői csoport tagja kellett győzködnie a helyieket, hogy nem lesz gondjuk a felduzzasztott Drávával. Mert sokan félnek, hogy megemelkedik a talajvíz, s elönti az emésztőgödröket, pincéket. A legmókásabb az egészben, hogy Zoli nagyjából annyit ért a vízhez, mint én, ő építési szakértőként volt a csapat tagja, mégis össze-vissza kellett dumálnia a vízről. Úgy látszik, ez egy ilyen környezetvédős nap volt, ugyanis este hallottam a rádióban, hogy elkészült a szakértői csoport jelentése az Ófalu mellé tervezett atomhulladék-temetőről. Megállapították, hogy káros az egészségre és a környezetre. Ez persze még nem jelenti azt, hogy nem épül meg, de azt hiszem, mostantól nagyobb társadalmi ellenállással kell majd számolni. Mondjuk én sem örülnék, ha mellém egy ilyet építenének.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 232.

1988. április 19., kedd
Amint várható volt, a csapból is a szovjet miniszterelnök folyt. Részletesen beszámoltak a napjáról: Rizskov járt a Tungsramban, ahol örömét fejezte ki, hogy a gyár legfontosabb partnere a Szovjetunió. Utána egy kisebb gyárat akart látni, így elvitték a Műszertechnikához, ami legalábbis nevében kisszövetkezet. Igaz, hogy évi másfél milliárdos forgalmat bonyolít, azaz nem az a tipikus gmk-szerű társulás, de Rizskov láthatóan nem lepődött meg. Utóbb jöttem rá, szovjet mértékkel teljesen elfogadható méretű egy ekkora „kisszövetkezet”. Aztán lerángatták Sárisápra, ahol a helyi téeszben vitték körül, majd mutattak neki egy háztáji gazdaságot. A híradófelvételek alapján itt látszott rajta először, hogy meglepődött… Nem sokkal később még egyszer: hazaúton – állítólag spontán, programon kívül – megálltak a Sugárnál, ahol bement az ábécébe, s elcsodálkozott az áruválasztékon és -bőségen. Na ja, ez nem egy Gum.
Folytatás