Kaposvár s(z)aga 272.
1988. május 29. vasárnap
Détáritól hangos a német sajtó. Az újságosnál láttam a vasárnapi Bildet, aminek a címlapján Dömét ölelgették a társak: az ő szabadrúgásgóljával verte az Eintracht Frankfurt a Bochumot a Német Kupa döntőjében. Tényleg marha nagy dugó volt, láttam a meccset én is, ugyanis a magyar tévé is adta. Végre van megint egy világklasszisunk, remélem, elviszi egy komoly csapat, mondjuk a Milan, az Inter, vagy a Barcelona. Legalábbis ezekkel hozták hírbe.
A Balcsiról amúgy korán hazaindultunk, Kati még mosni akart, s én sem ellenkeztem, mert Niki kezdett kínos lenni. Mármint olyan szempontból, hogy valami belső robotpilóta által vezérelve folyton őt bámultam olvasás közben délelőtt, amikor megint monokiniben napozott. Kell neki egy pasit szerezni, hogy őt izgassa, mert nekem ez sok. Szerintem Kati is látta az egészet, ezért döntött az indulás mellett, s talán megint elbeszélget a húgával, mert ez így nem mehet tovább.
A korai hazaérkezés arra is jó volt, hogy teljesen át tudtam adni magam a világpolitikának: még az osztrák tévében is Reagan moszkvai látogatásáról volt műsor. Gorbacsov fogadta, állítólag most majd aláírnak mindent, amikről az elmúlt fél évben tárgyaltak, egyeztettek. A legfontosabb téma a fegyverzetcsökkentés, főként a támadó jellegű rakéták leszerelése - Zoli szerint viszont, hogy ebbe belementek a szovjetek, csak egy újabb jele, hogy nem bírják anyagilag a versenyt. Amúgy jó lehet a hangulat, bár mindig mindenki mosolygott a képeken, a szovjet szóvivő azért bejelentette, hogy Reagan el van tévedve, ugyanis évtizedes dolgokat vetít ki a mai szovjet helyzetre. Ja, A hétből pedig az derült ki, hogy Paskai László esztergomi érseket bíborossá nevezte ki a pápa, így megint van ilyen titulus Magyarországon. Bár ez engem abszolút hidegen hagy.
