Kaposvár s(z)aga 286.
1988. június 12., vasárnap
Gyuri folytatta a száguldozást, a reggelt még Pesten kezdte a munkásőröknél, délben vonatra ült, hogy délután megint megjelenjen a megyei KISZ-eseknél. Utóbbinak sok értelme nem volt, ha csak annyi nem, hogy velünk jött haza és mesélt a pesti gyűlésről. Egész érdekes lehetett, ugyanis délelőtt Grósz volt a vendég, s ő szólalt fel. Méghozzá, ahogy Gyuri elmondta, elég keményen. Grósz szerint a pártértekezlet a vérfrissítés mellett arra is jó volt, hogy kiderült, kik vannak mellettük, s kik ellenük. Az ellenről szólva megjegyezte, nem szabad tétlenül tűrni az ellenzéki szerveződéseket, ha kell adminisztratív intézkedéseket kell tenni ellenük. Erre persze rákérdeztem, mit is akar jelenteni, Gyuri szerint elbocsátásokat, az újságírók, írók esetében szilenciumot. Szerintem ez már nem fog működni, annál sokkal jobban szervezett és nagyobb létszámú az ellenzék, hogy ilyen hetvenes évekbeli fogásokkal pressziót lehessen gyakorolni ellenük. Grósz szerint felütötte a fejét a nacionalizmus is, ami szintén nem jó, mert komoly elhajlásokhoz vezethet. De volt jó híre is, szerinte már túljutottunk a nehezén, mind politikai, mind gazdasági értelemben, s innen már könnyebb lesz. Tény, egy bizonyos szintről már csak felfelé vezet az út, de én azért nem vagyok ilyen optimista. Az infláció továbbra is durva, a fizetés pedig messze nem követi. Grósz arra is ígéretet tett, hogy a jövőben jobban megbecsülik majd a munkásőrséget, hiszen érzi, hogy a testület részéről ez iránt mutatkozik a legnagyobb igény. Hát igen…
Napi programként még két meccs jutott az Eb-n, egyik rosszabb volt, mint a másik. Az angolok kikaptak az írektől egy-nullra - ilyen szar angol csapatot rég láttam -, a szovjetek pedig a hollandokat verték meg ugyanennyire. Itthon a Veszprém megnyerte az NB II-t, feljutott még a Dunaújváros, azaz velük biztosan nem játszunk jövőre.
