Kaposvár s(z)aga 332.

1988. július 29., péntek
Reggel Nikivel mentem boltba, hosszú ideje nem beszélgettünk kettesben, láttam rajta, eléggé össze van zavarodva. Mesélte, hogy Kati és Ancsa anno tényleg kiosztották, amikor azt hitték flörtöl velünk, pedig nem akart semmit, csak kicsit jól érezni magát. Meg hogy mennyire irigyel minket, mármint a három párt, akikkel mostanában együtt van, hiszen látja, hogy nagyon együtt vagyunk. Kérdeztem pasikról, de nincs senki a láthatáron, erre viccesen megjegyeztem, többet kellene monokiniznie a strandon, s lenne kapás. Na, ez nem volt jó poén, megint előjött a múltkori leszúrás, s a kedve is elromlott, hazafelé már szinte nem is beszélgettünk. Inkább csak dödögtem magamban: azt már megszoktam, hogy a különböző pultoknál sokat kell sorban állni, a pénztárnál sem újdonság, de hogy húsz percet várjak, míg találnak nekem három cseredoboz szifonpatront, kicsit nevetségesnek éreztem. Niki is unta az egészet, mondta, ez egyszer vigyünk ásványvizet, amin persze röhögnöm kellett, hiszen azt egyáltalán nem lehet kapni. Még Fonyódit sem, noha talán ha öt kilométerre palackozzák innen.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 331.

1988. július 28., csütörtök
Négyesben voltunk megint, Niki rendes volt, fenn maradt Sárival a nyaralóban a délutáni alvás idejére, így kicsit kettesben tudtunk lenni Katival. Úsztunk egy nagyot, sok másra nem is volt időnk, ugyani Sári ezúttal keveset aludt, így már háromkor megjelent a parton Nikivel. A hétvégére megint nagyüzem lesz, így holnap még egy kicsit ejtőzünk, de aztán jön a megszokott társaság. Akik közül Gyuri ma Pesten volt, láttam is a tévében: KISZ-gyűlés volt, ahol bejelentették, mivel a KISZ nem érzi elég erősnek magát, hogy a teljes magyar ifjúságot képviselje, létrehozzák a Magyar Ifjúsági Országos Tanácsot, mely egyfajta népfront jelleggel összefogja a már megalakult és megalakulásra váró ifjúsági mozgalmakat. Szerintem, ahogy Gyuri mostanában nyomul, még az országos vezetőségben is lesz posztja.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 330.

1988. július 27., szerda
Történelmi pillanat: magyar miniszterelnök Reagannél. A Fehér Házban kajáltak – a menüről nem szólt senki egy szót sem, szerintem nem akarták, hogy lázadjon a nép, milyen lakomával jár egy ilyen fogadás, miközben itthon mindennek megy fel az ára –, aztán Reagan méltatta Grószt, s hozzátette, nem újkeletű az amerikai-magyar barátkozás, hanem már megkezdődött a Korona visszaadásával. Aztán nyomott egy kis fricskát: remélte, hogy Grósz az amerikai tapasztalatait, többek között a szabadságjogokkal kapcsolatosan hasznosítani tudja majd idehaza a politikai és gazdasági átalakulásért folytatott küzdelemben. Hogy mekkora jelentősége volt ennek az útnak, jól mutatja, hogy a Híradó szerint a nyugatnémet sajtó is ezzel van tele. Az NSZK szerint az Egyesült Államok abszolút rokonszenvezik a magyarokkal, a mi szempontunkból pedig Grósz útját tőkevonzó vizitnek nevezték: állítólag Washington tényleg ad bizonyos vámkedvezményeket a magyar árukra. Ha igaz, már ezért megérte az egész turné.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 329.

1988. július 26., kedd
Délelőtt megérkeztek Gyuriék is: ilyen idegesnek régen láttam őket. Kiderült, hogy majdnem karamboloztak a Tanácsház utcában, melyet a vezetéképítések miatt ugyan egyirányúsított a tanács a Petőfi tér felől, de néhány marhát ez nem érdekelt, s simán behajtanak forgalommal szembe. Gyuriék éppen kifogtak egy ilyen okosmikulást, s ahogy félrekapta a kormányt, majdnem benéztek az Ipar vendéglőbe… Végül néhány sörrel sikerült lehiggasztanom Gyurit, Pirit viszont féltettük, nehogy a baba igya meg a levét néhány idióta autósnak. Délutánra szerencsére helyreállt a világbéke, iszogattunk dumáltunk, megköszöntöttük Ancsát, akinek ma volt a névnapja, s ennek örömére háromszor belehajítottuk a stégről a vízbe.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 328.

1988. július 25., hétfő
Pecás, a stégszomszédunk mesélte délelőtt, amikor lementünk fürdeni, hogy állítólag négyen fulladtak bele a hétvégén a Balcsiba: mindegyik klasszikus emberi hülyeség miatt. Felhevült testtel ugrottak a vízbe csónakból vagy vízibicikliről, aztán megállt a szívük. Sohasem értettem az ilyeneket, tényleg minden nyáron ezerszer elmondják, milyen veszélyes az ilyesmi, de egyesek azt hiszik, rájuk ez nem vonatkozik. Halálhírről amúgy én is tudtam mesélni, ugyanis Pecást, mint egykori első osztályú kézilabdázót ugyanis minden érdekli, ami a sporttal kapcsolatos. Azt viszont nem tudta, hogy meghalt Elek Ilona, az első magyar olimpiai bajnoknő. Berlinben és Londonban nyert tőrvívásban, s Helsinkiben is második lett. Azért az nem volt semmi, tizenkét év különbséggel megnyerni ugyanazt a számot!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 327.

1988. július 24., vasárnap
Botrányosan meleg volt, harminchét fok volt a teraszon a napernyő alatt. Azt hiszem, ennél többen már tényleg nem férnének el: a bélatelepi kempingben, mint a heringek, álltak a sátrak. Irtózatos lehet így nyaralni, bár csak az útról láttam be, amikor arra autóztam. Nagyjából hatszor a délelőtt folyamán. Ugyanis az az elképesztő ötletem támadt, hogy megpróbálok virágot venni anyának a névnapjára. Bár csak kedden lesz Anna, ma tartottuk, hiszen este visszamentek Pestre. Szóval virágot akartam venni, de nemhogy Fenyvesen, de még Fonyódon és Boglárlellén sem találtam virágboltot nyitva. Pedig ilyenkor azért lenne kereslet, hiszen most van a csúcsszezon.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 326.

1988. július 23., szombat
Látszott, hogy megint nyár van, elképesztő, mennyien jöttek le a Balatonra. Persze sokan nem csak hétvégére, hanem megkezdték a szabadságukat. Ennek előnye, hogy végre fenyvesen is volt élet, lett valami igaz, régi nyárhangulat, másfelől viszont bosszantó is a tömeg, ugyanis még az öblünkre is ki lehetett tenni a megtelt táblát. Méghozzá jórészt pofátlan keletnémetekkel. Addig ugyanis rendben volt, hogy mire délelőtt lementünk fürdeni, már fenn terpeszkedett egy népes család a stégünkön, de amikor szóltunk, hogy esetleg szeretnénk használni, ami a mienk, még nekik állt feljebb. De legalább elmentek. Délután viszont, amikor visszamentünk, már nem akaródzott nekik. Eleinte még normális hangon próbáltam elmagyarázni nekik, hogy tényleg fáradjanak odébb, de amikor elkezdtek pofátlankodni, begurultam. Majd gyors egymásutánban két törülközőjüket is bedobtam a nádasba. na, ebből értettek, bár fennhangon magyarázták, hogyan képzeltem, amikor ők itt vendégek. Egy nagy lóf.szt!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 325.

1988. július 22., péntek
Délután megérkeztek apósomék, s elvállalták Sárit, akit, mivel a szél eléggé felkavarta a vizet, s így lehűlt, no meg nagyon hullámzott, nem akartunk levinni a vízre. Csak Kati, Niki és én mentünk mártózni, ám végül egy hatalmas fejelőmeccs kerekedett a pancsolásból: a két csaj elhatározta, hogy megvernek. Persze nem sikerült, egyedül is agyonvertem őket! Hahaha!!!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 324.

1988. július 21., csütörtök
Elképesztő hátfájásra ébredtem: csak nem vagyok máris öreg egy ilyen éjszakai kalandhoz?! Na mindegy, elvánszorogtam boltba, megleptem egy fonott kaláccsal Katit reggelire. Tizenegyig csak olvasgattam, Kati kitakarított, ellátta Sárit, majd kitette a fák alá aludni. Utána az én időm következett, megtaláltam a kamrában az apósom által még múlt hét végén hozott patisszonokat, s úgy döntöttem, megcsinálom ebédre. Ehhez viszont ismét el kellett mennem boltba, ugyanis nem volt itthon tojás és zsemlemorzsa. Fél órát álltam sorba kosárért, utána még negyven percet a különböző pultok előtt és a kasszánál. Amikor kijöttem a boltból, be is zártak utánam: nem értem, miért kell délben bezárni főszezonban.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 323.

1988. július 20., szerda
Mivel reggel már szépen sütött a nap, úgy döntöttünk, visszamegyünk fenyvesre. Felhívtuk Nikit, ki akar-e jönni velünk, s szerencsére igent mondott. Így ugyanis azért csinálhatunk valami ki magánprogramot, vele ott lehet hagyni Sárit. Elmentem bevásárolni, most a Somogyba, a Zselicben nem bíztam, hiszen lehet, ma sem volt kenyerük. Elképesztően jól nézett ki a belváros, telepalántáztak mindent, mindenütt virágok, nagyon barátságos lett. Amikor kiértünk Fenyvesre, Sárkány Peti, a második szomszédunk nagyon megörült nekem, ugyanis át akart menni délután Keresztúrra valami női focimeccsre, de nem akadt társa. Kati rábólintott, így átugrottunk. Peti vezetett, így még sörözhettem is – Márián nagyon sok rendőrautót láttunk, kiderült, betörtek az ábécébe. A Renova játszott egy német csapattal, s az utolsó percben lőtt góllal nyert is. Érdekes volt látni a tévéből ismert játékosokat, Nagyabonyit, Szegedinét, Bárfyt, de a nívó elég gyengécske volt, többet vártam a tévé alapján. Ja, ha már foci: Monostori Tivadar, az egykori válogatott focista lett a Rákóczi edzője. Egyiptomból jött haza, hát nem tudom…

Folytatás