Kaposvár s(z)aga 362.

1988. augusztus 29., hétfő
Bementem a suliba, naná, hogy a tegnapi aradi csúcs volt a téma. Sűrűn románozott mindenki, még Karesz, a szakszervezetis is, pedig ő nem szokta elragadtatni magát, legalábbis ilyen irányban. Ahogy napközben a hírekből kiderült, a nemzetközi közvéleményt is erősen foglalkoztatta a találkozó. A bolgár és NDk-s újságok diplomatikusan a békítéssel voltak elfoglalva, ám a nyugati sajtó egyértelműen Grósz mellé állt. Láthatóan nagyot nőtt a renoméja az amerikai út óta, azt hiszem, a legnyitottabb kommunista vezetőként, igazi reformerként, amolyan kis Gorbacsovként tekintenek rá.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 361.

1988. augusztus 28., vasárnap
Bár már a múlt héten is azt írtam, elbúcsúztunk a nyártól, a hivatalos záróaktus ma jött el: lementünk a stégért. Van ugyan kiskocsink, de lusta voltam összeszerelni, így kézben hoztuk fel. Megpróbáltuk szétszerelés nélkül, de úgy marha nehéz volt a deszkákkal együtt. Így aztán előbb felhoztuk a kétszer kétméteres lapot, majd visszabandukoltunk a vázért. Háromszor kellett megállnunk, míg felértünk, nem is emlékeztem, hogy ilyen nehéz, a végére úgy éreztem, tíz centit megnyúlt a karom. Még szerencse, hogy alig száz méterre lakunk a víztől…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 360.

1988. augusztus 27., szombat
Reggeli alatt beszámoltunk a lányoknak Szárszóról, persze más-más szemszögből. Zoli kifejezetten az ellenzéki részét emelte ki, én inkább a kulturális tartalmat, Gyuri pedig középhangosan háborgott. Rajta még Piri is mulatott, amin Gyuri kicsit behergelte magát, hogy majd jól kizárják a pártból, aztán tropára megy az élete. Persze ezt ő sem hitte el, hiszen Szárszón ott voltak a KISZ-ből, a Hazafias Népfronttól, tehát legális volt a dolog. Ekkor jelentettem be, hogy meghívtam ebédre Zoli tesóját és unokatesóját, aminek Ancsa nagyon megörült, ugyanis marhára bírja őket.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 359.

1988. augusztus 26., péntek
Csodás idő volt, a reggeli után azonnal lementünk fürdeni, délben pedig megérkeztek Gyuriék. Pirinek már óriási a pocakja, igaz, papíron három hét múlva fog szülni, tehát az lenne a meglepő, ha nem látszana rajta. Gyuri boldog volt és izgatott, először azt hittem, a baba miatt, de kiderült, idefelé jövet a kocsiban hallotta a hírt, hogy Grósz vasárnap leül Ceausescuval tárgyalni Aradon. Gondolom, a románok kezdeményezték az egészet, hiszen a múlt heti ülősztrájk már kiverhette náluk a biztosítékot, de remélem, Grósz kihasználja az alkalmat, s jól eligazítja a Kárpátok Géniuszát. Mármint a menekültek és a falurombolás ügyében.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 358.

1988. augusztus 25., csütörtök
A mai nap a tizenhetes szám jegyében telt. A statisztikai hivatal bejelentette, hogy előreláthatólag 17 százalékos lesz az idei infláció. Amiről néhány hónapja azt állította mindenki, hogy 14 fölé semmi esetre sem megy. Most tehát 17-nél jár az előrejelzés, de még csak augusztus végét írjuk, tehát nem reménytelen a kettessel kezdődő érték elérése sem. Ami cseppet sem zavarna, ha a fizetésem is ilyen, sőt, még nagyobb arányban emelkedne. Csak éppen erről szó sincs… A másik tizenhetes a Ganz MÁVAG-é, amely ennyi milliárdos adósságot barkácsolt össze máig. Ezek után egyáltalán nem lepett meg, amikor Berecz Frigyes miniszter bejelentette, szeptember végére már fel is számolják a vállalatot, ugyanis az állam nem tud, de nem is akar fizetni helyette. Persze azért nem kerül több ezer ember az utcára, hiszen inkább csak eltüntetik a hiányt: a legtöbb egység, s köztük természetesen a vasúti járműgyár megmarad, csak éppen a jövőben részvénytársaság formájában működik tovább. Ugyanazzal a gépparkkal, ugyanazokkal az emberekkel. De miért hiszik, hogy így majd működni fog? Vagy nem ez a lényeg, hanem hogy eltüntessék a hiányt rövid időre? Ja, azt is bejelentették, hogy az állami cégek-vállalatok még nemzetközi szerződések alapján sem kötelezhetőek veszteséges termelésre. Eddig ki kényszerítette őket?
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 357.

1988. augusztus 24., szerda
Ma megint be kellett járnom a várost, ezúttal újságért. A Somogyin kívül ugyanis semmilyen lapot nem lehetett kapni. Az újságosok panaszkodtak, nem először fordul elő, az elmúlt hetekben szinte általános volt, hogy délelőtt tízig-fél tizenegyig nem jöttek meg a pesti lapok. Sőt, az is előfordult, hogy a vasárnapi újság csak hétfőn érkezett meg, amit küldhettek is vissza, hiszen ki a francnak kell egy előző napi újság. Azért ez érthetetlen, a Balatonra le tudták vinni, egy megyeszékhelyre viszont nem?! Jó órányit jártam keresztül kasul, végül rájöttem, a legegyszerűbb, ha az állomáson várok, hiszen oda érkezik meg először. Valamivel tíz után végre meg tudtam venni a Magyar Nemzetet és a Népsportot… Közben észrevettem, hogy nagyon büdös van, először azt hittem, hogy az állomáson áll bent valami állatszállító tehervonat, de aztán a vasutasok felvilágosítottak, hogy ez bizony a Kapos. Aminek havonta többször is ilyen szaga van: szerintük valahol szennyvizet engednek bele. Nem akartam elhinni, de este Zoli – aki hajnalban érkezett vissza Pestről, szerinte megérte ülősztrájkolni, bár konkrét eredményről nem tudott beszámolni – megerősítette, még a húskombinátot is megbüntetik néha, mert a trutyit simán beleengedik a folyóba.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 356.

1988. augusztus 23., kedd
Reggel megint az iskolában kezdtem, elintéztem néhány formaságot, aztán felhívtam Katit, kell-e valami a városból? Babafürdetőt és hintőport kért, valamint a szokásos popsikrémet a patikából. Utóbbi kettőt könnyedén beszereztem, viszont hintőport sehol sem kaptam. Se gyógyszertárban, se a háztartási boltban. Megnéztem az ábécében és a Somogyban, valamint a Zselicben is, de sehol sem volt. Az ábécében az egyik eladó azt mondta, nézzem meg a Donnerben és a Cserben is, ott talán van, nekik már augusztus eleje óta nincsen, ugyanis hiánycikk. Elmentem a Donnerbe, majd a Cserbe is, de már ott sem volt. Pedig jó nagyot kerültem, hogy megnézhessem, ugyanis az éjszakai esőtől megint kiöntött a Kapos, és a híd felől nem lehetett megközelíteni a boltot.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 355.

1988. augusztus 22., hétfő
Kicsit furcsa volt órára kelni, pláne háromnegyed hétkor, de nyolcra be kellett érnem a suliban, előtte pedig még kaját és újságot kellett vennem. Na jó, akartam venni. Persze kár volt sietnem, a dirinek halaszthatatlan telefonbeszélhetnékje támadt, így csak háromnegyed kilenckor kezdtünk. Addig volt idő kicsit beszélgetni, politizálni, sokan örültek Gyurinak, aki jelen állás szerint mégis marad, amolyan félállásban, amíg ki nem derül, hogyan is alakul a helyzet a KISZ-ben és a pártban. Erről mi győztük meg – Piri külön kérésére -, mert a mai időben elég rizikósnak tűnik feladni egy tuti állást. Főként a babára hivatkoztunk, hogy tanárként azért kiszámíthatóbb az élet, mint pártfunkcionáriusként.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 354.

1988. augusztus 21., vasárnap
Ha hivatalosan még nem is, hiszen visszajövünk még, de vége ért a balatoni nyár. Délelőtt összepakoltunk, ebéd után lementünk még egyet fürdeni, aztán irány Kaposvár. Utálom az ilyet, tudom, hogy megint tíz hónapot kell várnom a jó időre. Persze, ha nem lesz rossz idő, a hét végére még visszajövünk, de akkor is. Holnap például már be kell mennem a suliba, azaz dolgozni kell!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 353.

1988. augusztus 20., szombat
Reggel kiesett a kezemből a tévéújság: az MTV a Szeszélyes évszakokkal ünnepli augusztus huszadikát. Jól kitettek magukért! Ez azért elég nívótlan dolog szerintem, nem is beszélve arról, hogy egy nézett műsorról van szó, amit a pesti tűzijáték, valamint a hétvége és a jó idő miatt elég kevesen fognak látni. Persze az is lehet, hogy csak úgy gondolták, estére mindenki telítődik majd az ünnepi beszédekkel: Szent István, államalapítás, alkotmány, új kenyér, aztán kell egy kis vigasság.
Folytatás