Kaposvár s(z)aga 391.
1988. szeptember 27., kedd
Viszonylag korán, úgy fél kettő felé eljöttem Zoliéktól, jól meglepve ezzel Katit. Nem volt kedvem maradni, ugyanis feljött két mérnök haverja is tévézni, ám utóbb kiderült, inkább csak inni. Ugyanis tegnap hivatalosan is megkezdődött a Tanép felszámolása, s a két mérnök beleesett a leépítésbe. El tudtak ugyan helyezkedni, az egyikük éppen Zoli kollégája lesz majd, de le voltak törve. Ennek megfelelően nyakalták a pálinkát, s fél kettőre olyan állapotban kerültek, hogy nem lehetett tőlük tévézni. Még szerencse, hogy addigra a lényeg, a magyar-amerikai vízilabda-meccs le is zajlott. Kettővel kellett volna nyernünk, hogy továbbjussunk az elődöntőbe, volt is olyan szakasza a mérkőzésnek, ahol megvolt ez a differencia, de a végén nemhogy nem lett két gól, hanem még ki is kaptunk. A többit már csak a reggeli hírekből tudom: egy súlyemelőnk - nem hallottam a nevét - második lett, a férfi tőrcsapat pedig harmadik. És a csúcs: Ben Johnsonról kiderült, hogy doppingolt. Nem véletlenül futotta tehát azt az óriási világcsúcsot - mégis Carl Lewis lett a bajnok.
Azért is jó volt, hogy hazamentem, mert így tudtam valamennyit aludni, ami rám is fért, főként, hogy este, leadva Sárit anyósoméknál, elmentünk Katival színházba. Mármint stúdióba. Egy érdekes Shakespeare-átdolgozást láttunk Tévedések víg játéka - így, különírva - címmel. Egy Mohácsi János nevű fiatal rendező hozta össze, átírva a darabot, mármint a szöveget is. Nekem nagyon tetszett, de láthatóan volt néhány maradibb néző, akik nem tudták hová tenni az előadást.
Előtte persze suliban voltam, ahol volt egy csörtém a dirivel. Hallotta valakitől, hogy külön engedéllyel nyolcadikosok is indulhatnak a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőn, s rá akart beszélni, hogy állítsak össze egy csapatot. Bár nem volt egyszerű, de elmagyaráztam neki, miért nem vállalom. A legfőbb indok, hogy négy évnyi különbséget, amivel a gimisek rendelkeznek, nem lehet behozni néhány hónap alatt. Azt persze nem mondtam, hogy kifejezetten utálom ezt a viadalt… Aztán sikerült a pártra terelnem a szót, mármint a tévéközvetítésre: adták ugyanis a központi bizottság ülését.
Elhangzott néhány érdekes gondolat: Aczél György szerint tisztázni kell a párt viszonyát az elmúlt 43 évvel, méghozzá kritikusan, persze elismerve az eredményeket. De nem jelszavak, tettek kellenek végre! Azért ez nem semmi. Valaki más azt mondta, hogy meg kell vizsgálni ideológiailag az új szervezeteket, az MDF-et és az Új Márciusi Frontot, s ha nincs velük baj ideológiailag, együtt kell működni velük. Persze volt ellenvélemény is, a kiszes Hámori szerint viszont nem kell párnázott út nekik,, inkább kihívásnak kell tekinteni őket, s ha kell konfrontálódni velük. Ez azért elég kemény szöveg! Végül kiderült, hogy bár még mindig 800 ezer fölött van a párt tagságának létszáma, az idén - 1957 óta először - csökkent a létszám, méghozzá 73 ezerrel. S megtorpant az új belépések száma. Elgondolkodtató. Reméltem, Gyuri is hallotta ezeket.
