Kaposvár s(z)aga 417.
1988. október 23., vasárnap
Reggel Kati és a szüleim folytatták a lelki hadjáratot ellenem, mármint, hogy ne akarjak elmenni semmiféle betiltott 56-os megemlékezésre. Álltam a sarat, aztán fél egy körül, amikor Zoliék felértek Pestre, kiderült, felesleges volt minden, ugyanis az öccse hozta a hírt: a Fidesz, az SZDSZ, a Bajcsy-Zsilinszky Társaság és a Történelmi Igazságtétel Bizottság is visszakozott, azaz nem lesz „központi” ellenzéki megemlékezés. Helyette a Jurta Színházban lesz egy előadás, ami miatt viszont nem maradtam fent, a család nagy örömére. Nem úgy Zoli, így hát Ancsa velünk jött haza. Zoli éjfél előtt ért Kaposvárra, s mivel meg volt beszélve, hogy hívhat, telefonát. Kiderült, hogy azért volt némi mozgolódás a városban, ő úgy tudta, hogy a Műegyetemnél, a Bem és a Batthyány téren, valamint a Váci utcában. Utóbbi biztos, ugyanis ő ott volt, onnan mentek át az örökmécseshez, de minden tele volt rendőrökkel, így nem tudtak semmit csinálni, sőt, az örökmécsestől futni kellett. A Jurta Színházba azért elment, jó dolgokról beszélgettek, de csak néhány százan voltak, ami azért nem egy több ezres ellenzéki felvonulás. Megfogalmaztak és aláírtak egy levelet, melyet elküldenek Grósznak: kifogásolták, hogy nem lehetett felvonulni és nyilvánosan beszélni.
Nekem tehát csak ennyi jutott, pedig most tényleg vártam, hogy ott lehetek valami komoly dolgon. Helyette a Poptarisznya végére jól felhúztam magam, ugyanis bemondták az NB II-es eredményeket, s a Rákóczi, ha tizenegyesekkel is, de megint kikapott, ráadásul itthon az Oroszlánytól, s megint nem lőtt gólt. Aztán röhögtem egy jót, ugyanis a hírekben román-észak-koreai összefogásról beszéltek: megfenyegették a SZU-t, hogy ne merje felvenni a diplomáciai kapcsolatot Dél-Koreával. Na, Gorbacsov most biztosan visszakozik, de nem csak ebben az ügyben, hanem mindenben. Vége a glasznosztynak és a peresztrojkának…
