Kaposvár s(z)aga 453.

1988. november 28., hétfő
Csak az első két órát tartottam meg normál beosztás szerint, aztán a nyolcadikosok egy részével elmentem a Táncsicsba. Nyílt napot tartottak a végzős általános iskolásoknak, benéztünk néhány órára, s Mihályfalvi igazgató-helyettes körbevezetett bennünket a gimnáziumban. Vagy húszan mentünk, de szerintem talán a fele megy a társaságnak ide, hiszen olyanok is eljöttek, akik esetleg a Munkácsyba mennének. Jövőre két általános, egy nyelvi – orosz és német -, egy matematika és egy testnevelés tagozatos osztály indul: utóbbiba nem kell olyan komoly tanulmányi átlag, így néhány fiú komolyan érdeklődik iránta, pedig amúgy lehet, hogy csak az 503-ba lennének jók.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 452.

1988. november 27., vasárnap
Szenzációs nap volt! Reggel előszedtük a nagytermoszt, s megfelelő alapossággal nekiálltam forralt bort főzni. Szegfűszeggel, szegfűborssal, sok fahéjjal, s cukor helyett mézzel. Két liter lett, négyünknek nem túl sok, de szerencsére Zoli sem jött üres kézzel… Kivonultunk a Hangár-dombra, ahol már tízkor sorba kellett állni a felvonóért. Kati is jött, hozta Sárit is, persze ők csak kétszer lecsúsztak szánkóval, majd hazamentek, nem is ivott a borból sem, mert ő volt a sofőr. Gyuri belekóstolt, de ő is ment haza Pirihez és Ivánhoz, így egy óra múltán hárman maradtunk Zolival és Ancsával. És vagy négy liter forralt borral. Síeltünk, s úgy félóránként ittunk egy kicsit, berúgni szerencsére nem sikerült, hiszen kimozogtuk, de kellemesen átmelegített minden korty.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 451.

1988. november 26., szombat
Lementünk Pécsre, hátha sikerül már most kifogni valami jó karácsonyi ajándékot. A 67-es út egészen jól le volt tisztítva, bár Bőszénfa után az erdőben azért volt egy-két komolyabb hófolt. Pécs gyönyörű volt behavazva, s az idő is fantasztikusnak bizonyult, hideg volt, de tiszta, napos idő, így nagyon jót sétáltunk. A Konzumban még nem kezdődött el a karácsonyi vásár, a belvárosban viszont már volt néhány üzlet, ahol akadt némi jobb áru. Természetesen a Sába butikot nem hagyhattuk ki, s Kati megint talált magának valamit: ezúttal egy táskát nézett ki, de elképesztő ára olt, így egyelőre ott hagytuk. Amennyibe kerül, ott lesz az még három hét múlva is, amikor nagyjából jövünk legközelebb. Végül nem vettünk semmit, csak kávéztunk, s megebédeltünk a Jókai téren a Tejbisztróban.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 450.

1988. november 25., péntek
Reggelre megint vagy harminc centi hó esett, de most napközben is fagyott, így természetesen megint megbénult a közlekedés. Suli előtt reggeli tornaként eldobáltam a havat a ház elől, kiérdemelve ezzel a többi lakó szimpátiáját. A suliban megbeszéltük még egyszer Gyurival az estét, náluk tartottuk ugyanis a Katalin-napot. Mivel nekem jutott a bor és a sör, el kellett mennem az ábécébe. Marha izgalmas volt hazaegyensúlyozni két üvegekkel teli szatyorral a jeges járdán, főként az Arany János utca Lenin és Kassa közötti szakaszán, ahol eléggé lejt is, kétszer marhára megcsúsztam, alig tudtam talpon maradni.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 449.

1988. november 24., csütörtök
Na, végre, sikerült nagyjából eltakarítani a havat a városból. Ehhez persze kellett a napsütés és az olvadás is, nélkülük még mindig az Északi-sarkon érezhetnénk magunkat. De azt hiszem, csak talmi, hogy helyreállt a közlekedés, hiszen holnaptól megint mínuszokat és havazást jósolnak. Lehet, hogy a melegfront tette, de Gyuri kissé begolyózott, amikor a nagyszünetben meghallotta a rádióban, hogy az ügyészség új verzióval állt elő a lelőtt rendőr ügyében, nekem támadt, hogy ő már mikor megmondta. Az ügyészség szerint ugyanis a fiatalok támadták meg a rendőrt, aki nem is akart rájuk lőni, hanem csak akkor sült el a pisztoly, amikor megrúgták a csuklóját. S ezek a dolgok miért csak most derülnek ki. Egyre érdekesebb az ügy…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 448.

1988. november 23., szerda
Hihetetlen, két napig havazott, s rögtön meg is állt az élet. Azt még talán el tudtam volna fogadni, hogy a dombok közötti zsákfalvakba nem jutottak be a buszok, bár nehéz elképzelni, hogy Finnországban vagy Svédországban, ahol azért keményebb telek vannak, mint nálunk, hasonlóan lemondanának egy-egy település megközelítéséről. De hogy a megyeszékhelyen sem lehetett közlekedni, legalábbis nevetséges! A suliból egy csomó, bejáró gyerek hiányzott, de a kaposváriak közül is sokan elkéstek, akik busszal jöttek volna, ugyani a városi buszok is hol jártak, hol pedig nem. Van egy taszári fiú az osztályomban, ő is csak a második órára ért be, ugyanis hetven percet késett a vonata. A káoszt remekül jellemezte, hogy a bjelovári küldöttség autója is elakadt a Donnerben, amikor városnéző sétakocsikázásra vitték őket a tanácstól.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 447.

1988. november 22., kedd
Na, végre! Úgy tűnik, tényleg nem hagyjuk, hogy a románok szarakodjanak velünk! A Központi Bizottság tárgyalta a múlt heti romániai balhét, s végül kijelentették: a múlt heti, nagykövetségi tanácsost érintő konfliktus ugyanolyan provokáció, mint a kolozsvári konzulátus előzmények nélküli bezárása. Egyúttal elítélték a román lépéseket és akciókat, s felszólították a kormányt, tegye meg a szükséges lépéseket. Tényleg észhez kellene már téríteni Ceausescut! Emellett határoztak a népszavazásokról, lesz ügydöntő, helyettesítő és véleményt nyilvánító. Hogy ezek miben különböznek, nem tért ki a hírekben a bemondó, majd elolvasom holnap az újságokban. Csak annyit értettem, hogy félmillió szavazásra jogosult állampolgár kezdeményezheti majd bármelyiket.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 446.

1988. november 21., hétfő
Ahhoz képest, hogy tegnap szikrázó napsütésben sétáltunk a balcsi partján, reggel arra ébredtünk, hogy elképesztően világos van, amiből már gondoltam, hogy havazott. S nem is hagyta abba, hanem egész nap esett, délután, amikor levittük Sárit sétálni a környékre, már szánkót húzó gyerekekbe botlottunk, mentek az Adria utca felé, ami a környéken a legjobb szánkóhelynek számít.

A suliban sem tudtam ellenállni a hónak, osztályfőnökin kivitte a társaságot az udvarra, s hógolyóztunk egyet: a fiúk persze inkább a lányok fürdetésével voltak elfoglalva, de ebben a korban én is ezt csináltam, így hát csak mosolyogtam. Nem úgy a tanáriban, ugyanis a diri megint megtalált: valahogy fixa ideája, hogy engem össze kell kapcsolnia a mozgalommal. Most éppen az az ötlete támadt, hogy iratkozzak be a pártfőiskolába a következő félévtől, persze nem a káderképzőbe, hanem politológusnak. Még nincs indokom, hogy miért nem fogok, de bizonyosan nem teszem meg!

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 445.

1988. november 20., vasárnap
Zoliék tényleg felmentek Pestre a Fidesz kongresszusra, pedig azt hittem, tegnap csak a lelkesedés beszélt belőle. Bíztam benne, hogy felhív majd este, amikor hazajöttek, de hiába vártam, valószínűleg csak éjjel érhettek valamikor vissza. Gyuri viszont felugrott, igaz, erről pedig mi nem tudtunk, ugyanis délelőtt meglepetésre kisütött a nap, s bár hideg volt, de szép tiszta idő, így rábeszéltem Katit, menjünk ki a Balcsira. Csak úgy sétálgatni egyet. S ha már kirándultunk, a dugipénzem egy részét feláldoztam, s beültünk Lellén a Becsaliba ebédelni. Kifejezetten jó volt a kaja!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 444.

1988. november 19., szombat
Délután felugrottam Zoliékhoz, éppen akkor kezdett visszajönni náluk a fűtés, de még így is marha hideg volt, nem is értettem, hogyan bírták ki eddig. Mondtam neki, mekkora hülyék, jöttek volna át hozzánk. Nem nagyon érdekelte, duplán lázban égett. Egyrészt, mivel megegyezett Ancsával, hogy holnap felmennek Pestre a Fidesz országos kongresszusának második napjára. Az igazi adu a tesója volt, hogy látni szeretné, tényleg nincs-e baja. Másfelől a külügy közleménye izgatta, amit minden hírekben beolvastak. Megint áll a bál a románokkal, akik tényleg úgy tűnik, megőrültek. Most derült ki, hogy néhány napja Bukarestben az utcán feltartóztatták a magyar követség egyik tanácsosát, akit, bár diplomáciai védettséget élvez, bevittek a rendőrségre. Azzal vádolták, hogy a kocsijából röplapokat szórt. A követségi faszi tiltakozott, de nem engedték el, majd a követségi jegyzéket sem vette át a román külügy. Ki akarják utasítani a követségi tanácsost, míg egy román férfi, aki vele volt a kocsiban, eltűnt, s azóta senki sem tudja, mi lehet vele…
Folytatás