Kaposvár s(z)aga 426.
1988. november 1., kedd
Na, úgy tűnik, mégsem kerülhetem el a november hetedikei megemlékezéseket. A diri megkért, hogy legyek tagja a suli delegációjának, amelyik a Forradalmárok terén fog pénteken koszorúzni a városi ünnepségen. Egyelőre még csak feltételes módban, de szerintem vehetem kész ténynek. Ezek után elég szar hangulatban telt a nap, ugyanis tudtam, ha ott leszek a megemlékezésen, mindenki azonosítani fog vele, senki sem fogja tudni, hogy nem saját akaratból, hanem felsőbb utasításra tettem.
Persze semmihez sem volt kedvem, csak a rádiót hallgattam, amikor időm volt, meg délutántól a tévét bámultam, hátha megtudok valami okosságot az MSZMP Központi Bizottságának üléséről. Ahol Gyuri nagy kedvence, Berecz János beszélt szinte egész nap a belpolitikai helyzetről. Azzal kezdte, hogy nemzeti közmegegyezésre van szükség. Én pedig azt vettem észre, hogy egyre többször kerül elő a „nemzeti”, mint hivatkozási alap, ami egy internacionalista alapokon nyugvó párttól legalábbis érdekes. De nem ez volt a legváratlanabb. Például bejelentette, hogy megrendült a bizalom a pártban és a kormányban. Méghozzá két oldalról is. Egyfelől valós veszély a visszarendeződés, másfelől a polgári radikálisok és liberálisok is megpróbálnak keresztbe tenni a reformerőknek. S azért kapnak teret, mert a személyi változások az elmúlt egy évben nem hozták meg a várt hatást.
Berecz János szerint ezért van zavar a kommunikációban, az értelmiség nagy része elfordult a párttól, s már a munkásság sem a régi érzelmekkel viszonyul a vezetőséghez, csak a parasztság áll egyöntetűen mellettük. Az ifjúság pedig még inkább érdektelen, ami hosszú távon óriási gondot jelenthet. A legnagyobb veszélyt az életszínvonal esése okozza, ez a táptalaja az alternatív szervezetek térnyerésének. Ezért kell megállítani az életszínvonal esését, aminek egyik lehetősége a vegyes tulajdonú gazdaság, persze csak úgy, ha a magántőke nem válik meghatározóvá. Azért ez is elég érdekes gondolat egy KB-titkártól.
Kitért még a nyilvánosságra is, mármint abból a szempontból, hogy az új szervezeteknek nem szabad akkora médiafelülethez jutniuk, mint a kormánynak vagy a pártnak. Ha mégis megemlítik őket, a bírálatokat is meg kell jelentetni velük kapcsolatban. Ez nem elsősorban a párthoz kötődő lapokra érvényes, hanem az önállóbbakra, melyeknek viszont tudomásul kell venni, hogy nem bírálhatják nyakra-főre a rendszert. Na, ennyit a sajtó- és véleményszabadságról, amiért létrejött néhány napja a Nyilvánosság Klub. Csak a miheztartás végett…
