Kaposvár s(z)aga 484.

1988. december 29., csütörtök
Még mindig nem tértem magamhoz a tegnapi petőfis történetből, ezen röhögtünk egész délelőtt a suliban a kosárelődöntők alatt. Amelyet természetesen megnyert az osztályom, így holnap itt az utolsó lehetőség, hogy bajnokok legyenek. Gyuri is ott volt, nekünk szurkolt, közben megemlítette, hogy leváltották a népfront kaposvári titkárát, s ezúttal elmaradt a szokásos takarózás is, mármint, hogy saját kérésére mentették fel. Csak elküldték, mert valami rossz fát tett a tűzre… Utána elmentem virslire vadászni, legalábbis azt hittem, az előző évekhez hasonlóan megint le kell járnom a lábam, de kelleme meglepetés ért, ugyanis mindenütt lehetett kapni, azaz talán lekerült a hiánycikkek elég bő listájáról. Mivel a Zselicben sikerült megvennem, felszabadultam, s nekiálltam nézelődni. S szerencsém volt, ugyanis így még éppen ott ért egy kajabemutató. Egy Hambi nevű, állítólag somogyi találmányt lehetett kipróbálni: olyan, mintha a hamburger és a hotdog keresztezése lenne, de nem keni vele össze magát annyira az ember, mint azokkal. Nem is volt rossz, többféle töltelékkel készült – azt mondjuk nem hiszem, amit várnak tőle, hogy kiszorítja a két klasszikust a piacról.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 483.

1988. december 28., szerda
Éjjel arra ébredtem, hogy mozgott a szoba. Legalábbis úgy éreztem. Szóltam Katinak, aki álmos volt, így lehülyézett, s a másik oldalára fordult. Pedig megesküdtem a volna, hogy még a csillár is kilengett. Persze visszaaludtam, s reggelre azt hittem, csak álmodtam, amikor a rádió pécsi stúdiójának híreiben bemondták, hogy Kaposváron apró földrengés volt az éjjel. Nem sérült meg senki és semmi, de lehetett érezni.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 482.

1988. december 27., kedd
Fél tízre mentem a suliba, megkezdődött ugyanis a téli kosárbajnokság. Az idei az utolsó esélyünk, hogy megnyerjük, így hát nagyon készültek a fiaim. Mint kiderült, tegnap és tegnapelőtt belógtak a suliudvarra edzeni a nulla fokban! Persze nem ezen múlott, hogy a hatodik bét ötven ponttal agyonverték. Jellemző, hogy még így is sikerült összevesznem Póznával, aki fújt egy két érdekes faultot. Pedig titkon abban reménykedtem, hogy a családi kötelékszerűség miatt lesz egy kis előnyünk a többiekkel szemben. Talán, amikor komolyabbra fordul a torna…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 481.

1988. december 26., hétfő
Mivel Zsuzsiék maradtak éjszakára is, anyámék átmentek anyósomékhoz aludni. Az ebéd persze nálunk volt, utána feljöttek Zoliék, s nekiálltunk capitalyzni. Persze Csongor nyert, az ilyen játékokban verhetetlen, még Zoli számára is, aki amúgy a legjobb közülünk. Hét óra körül mentek el, anyámék egy órával korábban, Zoliék maradtak, főztem egy nagy lábos forralt bort, s beszélgettünk.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 480.

1988. december 25., vasárnap
Kati berágott a napló miatt, megint meg kellett ígérnem, hogy nem firkálok ennyi hülyeséget. Legalább karácsonykor. Így hát megpróbáltam rövid lenni. Délelőtt megérkeztek Zsuzsiék Fehérvárról, délben így kilencen ültük körül az asztalt – Niki megint átjött –, Lacika és Peti a dohányzóasztalhoz fértek csak. Anyám és anyósom közös munkájaként elképesztően finom töltött káposzta került az asztalra, előtte halászlé, sajnos a kenyér tegnapelőtti volt csak, de hát ilyen, amikor nincsenek nyitva a boltok.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 479.

1988. december 24., szombat
Reggel cseréltünk, Katit és Sárit adtam apósomért, akivel nekiálltunk feldíszíteni a fát. Szarrá böködte a kezemet, viszont tényleg szép lett, három sor égőt tekertünk rá, s egy csomó díszt, köztük régieket, még a gyerekkoromból valókat is. Aztán csere, átmentünk apósomékhoz díszíteni, Katiék jöttek haza. Anyósom közben főzött még egy kicsit, bár a hidegtál nagy részét már tegnap megcsinálta, mára csak a töltött virsli és a kaszinótojás maradtak.

Fél négykor megérkeztek anyámék, négyre Nikiék is átjöttek, így fél ötkor bekapcsoltam a lemezjátszót és meggyújtottam a csillagszórókat. Az ajándékokkal nagy sikert arattunk, apám örült a sétálómagnónak, amúgy én is ezt kaptam Katitól. Aki egy Chanel parfümöt és egy pasminát kapott tőlem. Ezekről egyikünk sem tudott, mindketten csaltunk egy kicsit Bécsben. Sári játékokat, könyveket, pontosabban leporellókat, mindenféle szőrös és szőrtelen állatkát kapott, meg nagyon jó ruhákat: a Benetton gyönyörű babaholmikat csinál, igaz, kint sem olcsók. Ha már Benetton: anyám, apósom és anyósom is onnan kapott pulcsit, illetve kardigánt, Niki pedig egy kis parfümöt. Pózna nem jött, a szüleinél volt, de megígérték, az ünnepek alatt felugranak együtt is.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 478.

1988. december 23. péntek
Telt ház volt a városban. Elképesztő forgalom, még szerencse, hogy mi csak sétálni mentünk le. No és csillagszórót venni, valamint pótégőket a füzérbe, mert mit lehet tudni, mindig ilyenkor szokott kiégni. Jó sokáig járkáltunk, ebédelni sem mentünk haza, hanem gofriztunk egyet – Sárinak hagytuk, hogy lenyalja a csokis tejszínt róla, össze is kente az egész babakocsit, no és a kabátját.

Estére Gyuriékhoz voltunk hivatalosak, ők nem jönnek holnap Iván miatt, így előrébb hozták az ünneplést, náluk ma jött meg a Jézuska. Gyuri halászlét főzött, bejgli viszont csak bolti volt, így nagyon örültek annak, amit mi vittünk. Osztrák sör, csoki, és videókazetták volt a mi ajándékunk, no és Ivánnak csörgő, valamint egy a kiságyra szerelhető, forgó-zenélő valami, amit állítólag nagyon bírnak a kicsik. Piri kivit kapott, tartós joghurtot és egy pasminát. Amiről eddig én sem tudtam, micsoda: egy széles, könnyű, vékony sál, jó puha, és nem az a kötött vagy selyem, amit itthon lehet kapni. Nagyon örült neki, végre valami ruha, ami jól áll neki, mondta, ugyanis szerinte rondán meghízott a terhesség alatt, s nem tud lefogyni. Amúgy szerintem nem vészes, nyárra simán le fog fogyni.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 477.

1988. december 22., csütörtök
Kati gondoskodott róla, hogy kihasználjam a szünet első napját. Összeírt egy terjedelmes listát a karácsonyi kajákhoz, így fél egyig a várost jártam. Kocsonyahúst például csak a Munkásőrsoron kaptam, persze ott nem volt csülök, azt a vasúttal szemben az új húsboltban tudtam venni. Hatalmas sorok mindenütt, és persze parkoló sem volt sehol.

Délután, miután Sárit lefektettük, feljött anyósom. Elsősorban a bejglisütés miatt volt rá szükség, de ha már korábban érkezett, legalább el tudtunk menni karácsonyfát választani. A Pázmány végébe mentünk, mindig itt veszünk, frissen vágják, nem kezd el hullani már a szenteste alatt. Egy két és félméteres ezüstöt választottunk, az idén már Sári is értékelni tudja, legalábbis a csillogó-villogó részeket, legyen neki emlékezetes. Mert az ajándékokkal még úgysem nagyon fog törődni. Persze nem cipeltük haza, majd csak huszonnegyedikén délelőtt megyek érte, hová raknánk a hatvanöt négyzetméteren.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 476.

1988. december 21., szerda
Na végre, ez is letelt! Mármint az utolsó tanítási nap a téli szünet előtt. Persze nem sok mindent csináltunk, az utolsó két óra osztályfőnöki volt, ahol a diákjaim a szokás szerint megajándékozták egymást. Két hete mindenki kihúzta valakinek a nevét, s neki vett vagy csinált ajándékot. Ötven forintban maximáltam a felhasználható keretet, ne legyenek nagy különbségek. Amiről nem tudtam, hogy nekem is összedobtak egy üveg borra, kellemesen meglepődtem – jó kis közösség ez, s nem csak a bor miatt mondom…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 475.

1988. december 20., kedd
Délután Kati elküldött krumpliért, mert azt hallotta valamikor a rádióban, hogy az ünnepekre nem lesz elegendő. Úgyis le kellett mennem a városba, így hát a sétálóutcán próbálkoztam. Hát, nem tudom, milyen lesz, ugyanis csak egészen fekete krumplit kaptam. Azt hittem fagyott, férges vagy rohadt, de az eladók megesküdtek rá, hogy semmi baja, ez egy ilyen fajta. Hollandiából hozták be, s attól fekete, hogy nem az itthon megszokott homokos földben, hanem egészen fekete talajban termett. De egyikük azt állította, hogy nagyon finom. Megvettem, s egyúttal megígértem nekik, ha szar lesz, visszahozom, és bedobom vele a kirakatot. Vihogtak rajta, azt hitték, vicceltem…
Folytatás