Kaposvár s(z)aga 515.

1989. január 29., vasárnap
Ez Gyuri napja volt. Délelőtt munkásőr-állománygyűlésen volt, amire minket is meghívott, ugyanis kapott valami kitüntetést is. Bár marhára büszke volt, hiszen Klenovics elvtárs és Gyenesei elvtárs is részt vett az összejövetelen, mi azért visszautasítottuk az invitálást. Méghozzá anyámék ittlétére hivatkozva, ami igaz is volt. A munkásőrök helyett sétáltunk egy nagyot, aztán lementünk az Ipar vendéglőbe ebédelni. Tegnap a Parkban mi fizettünk, hiszen az volt anyám ünnepi ebédje, ma viszont ők hívtak meg minket. És ebéd után egyből haza is mentek, nem is nagyon marasztaltuk őket, egyfelől a tényleg mostoha útviszonyok miatt jobbnak láttuk, ha még világosban hazaérnek, másfelől délután Gyuriékhoz voltunk hivatalosak.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 514.

1989. január 28., szombat
Reggel megjöttek anyámék, így hát bevásárolni már apámmal mentem. A Vaszaryban vettünk sütit, s ha már ott voltunk, ittunk egy kávét. Ebédelni a Parkba mentünk, aztán a lányok elmentek sétálni, mi pedig felvettük Ancsát és Zolit, és kiugrottunk a Desedára korizni egyet. Tényleg csak a mozgás kedvéért, még hokiütőt sem vittünk, így háromnegyed négyre már haza is értünk. S ez volt a szerencse, ugyanis a 168 órában elképesztő dolgokat mondott Pozsgay. Kijelentette, hogy 1956 népfelkelés volt! Merthogy nem lehet csak a párttagok és az akkori egyenruhások szemével nézni a kérdést. Nagy Imréről pedig azt mondta, hogy az 1954-55-ös belpolitikai és pártvitában egyértelműen neki volt igaza, de az 56-os szerepe nem egyértelmű. Aztán témát váltottak, s a többpártrendszer került szóba, amiről azt mondta Pozsgay, hogy meg kell tanulni együttműködni a többi párttal.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 513.

1989. január 27., péntek
Ma volt anyám szülinapja, úgy volt, hogy lejönnek, de végül csak holnap érkeznek, ugyanis szerintük nekünk így könnyebb. Így hát programot kellett estére találnunk. Amikor délután elmentünk a Zselicbe, mert ott is tartott a téli vásár, megnéztük a moziműsort, s miután hazaértünk, megkértük anyósomat, ugorjon át, hogy el tudjunk menni a Vörös Csillagba. A hegylakót adták, egész jó kis film, Katinak kifejezetten tetszett, így megkoronázta a mai napját. Merthogy már délután jó kedve lett, ugyanis a Zselicben 60 százalék engedménnyel vettünk neki egy farmert. Marha jól áll rajta, ember meg nem mondaná, hogy már szült egyet.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 512.

1989. január 26., csütörtök
Azt hiszem, ma dőlt el, hogy mégiscsak más irányba indul el az ország. A kormányülés után ugyanis a szóvivő bejelentette, a minisztertanács kegyeleti intézkedésként jóváhagyta Nagy Imre és társai újratemetését a családjaiknak. Ugyanott, a 301-es parcellában, ahol most vannak elföldelve. Abba sem szólnak bele, hogy mikor legyen a szertartás és hogy nyilvános lesz-e vagy zártkörű. Az exhumálásban hivatalosan nem vesz részt az állam, de segítenek beazonosítani a sírokat. Igaz, csak Losonczi Gézáét tudják pontosan, Nagy Imre, Gimes Miklós, Maléter Pál és Szilágyi József helyét csak sejtik. Azért ez jellemző…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 511.

1989. január 25., szerda
Elég későn értem haza, ugyanis tanítás után el kellett mennem a pedagógiai intézetbe, ahol Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes tartott előadást. Gyuri is jött, ezúttal szívta a fogát, mert Piri megfázott és egyedül volt otthon Ivánnal. Igazából azt hittük, gyakorlati dolgokról lesz szó, de csak általánosságokról beszélt Gazsó Ferenc. Elmondta, amit nálunk senki sem érez jobban, hogy leértékelődött az oktatás presztízse, s növelni kell a színvonalat, amihez viszont több pénz kell. Amikor kérdezni lehetett, én is jelentkeztem, s megkérdeztem, mi van az új történelemkönyvekkel, mármint, hogy szükség lenne rájuk, mert akad bennük néhány elavult dolog. Elég furcsán néztek rám többen, pedig tényleg csak szakmai szempontból érdeklődtem. Hazafelé hozzánk csapódott egy Varga nevű nő, akiről kiderült, hogy tagja a megyei úttörőszövetségnek. Arról mesélt, hogy egyetért velem, hogy új dolgokat kell kipróbálni, ez a terv az úttörőknél is, mert a hetedikesek és nyolcadikosok már nem veszik komolyan a mozgalmat, túlságosan megragadtak ugyanis a hatvanas évek dolgainál, ami ma már nem vonzó a gyerekeknek. Nem akartam mondani, hogy az úttörővel az a legnagyobb gond, hogy kötelező, s a feladatokkal szemben nem kínál lehetőségeket.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 510.

1989. január 24., kedd
Ma hosszú napom volt a suliban, ugyanis meglehetős idő után megint összeült az iskolatanács, melynek ugye én vagyok a titkára. Eddig sok értelme nem volt, tavaly megalakultunk, mert muszáj volt, de nagyjából ebben ki is merült a tevékenységünk. Most viszont a diri kezdeményezte, beszéljünk meg néhány dolgot, elsősorban persze a béremelések miatt akart egyeztetni. Így aztán a diáktagok be sem jöhettek, ami nem éppen az eredeti célról szólt. Na, mindegy. Szóval a diri bejelentette, hogy húsz százalék emelésre lesz keret, ami persze több mint a semmi, de a szakszervezet által kért negyvenhez képest kevés. Próbáltam odahatni, hogy legyen differenciált az elosztás, azaz ne ugyanúgy emeljék egy alsós napközis és egy kétszakos pénzét, de a diri erről hallani sem akart. Persze Karesz, a szakszervezetis is vele értett egyet, azaz alulmaradtam. Jeleztem, hogy nem értek egyet, s hajlandó vagyok lemondani a posztomról, mert nem tudok azonosulni a döntéssel. A diri ezen berágott, merthogy nekem mindig szembe kell mennem a közakarattal. Jó lesz vigyázni, a végén tényleg kihúzom a gyufát…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 509.

1989. január 23., hétfő
Suli után tankolnom kellett, mivel a Shell kút közelebb van, oda mentem. Így legalább megnézhettem az új Autóklub épületét: egészen normálisnak tűnik, állítólag lesz szervizük is. Utána visszamentem Katiért, s lementünk a városba. Mivel Sárit is vittük, egyelőre kívülről, a kirakatokon keresztül ismerkedtünk a felhozatallal. Merthogy ma megkezdődött a téli vásár, mindenütt negyven százalék engedményt adnak. A hét végén majd jobban körülnézünk, ilyenkor azért akad egy-két dolog, amit érdemes megvenni.

Már, ha lesz miből. A kormányszóvivő bejelentette, hogy 1,4 milliárd forint jut az egészségügyi dolgozók bérének feljavítására. Most már csak az kellene, hogy a pedagógusokét is megemeljék, mert mi valahogy mindig kimaradunk az osztogatásból. A fizetésem szerintem bőven kevesebbet ér, mint amit állítanak, hogy a tavalyinál csak két-három százalékkal rosszabb. Ha sokáig így lesz, nem tudom, mihez kezdünk. Bár Nyers Rezső éppen ma mondta egy műsorban, hogy jövőre már megáll az életszínvonal csökkenése. Igaz, ez nem mindenkit érint majd, mert nagyjából százezer munkanélkülivel számolnak az év végére, akiknek azért nem lesz jobb.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 508.

1989. január 22., vasárnap
Végre egy vasárnap, amikor nem volt semmiféle kötelezettségünk. Reggel Sári ugyan a szokott időben, fél nyolckor felébredt, de betettük magunk mellé az ágyba, s meglepetésünkre egész jól elvolt, így vissza tudtunk szundítani. Kilenc után keltünk csak fel, aztán sétáltunk egy nagyot, majd megegyeztünk, jó lesz ebédre spenót is, így azzal sem volt semmi fakszni. Ebéd után mindhárman elaludtunk, Zoli telefonja ébresztett fel fél öt körül.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 507.

1989. január 21., szombat
Húúú, ez meleg nap volt. Mármint eseményileg. Délután jó korán átmentünk a csarnokba, ugyanis a Bázis a Dombóvárral játszott, és ilyenkor rengeteg vendégszurkoló érkezik már az ifimeccsre, azaz nehéz helyet találni. Jöttek is vagy háromszázan, a nagymeccsre zsúfolásig megtelt a csarnok, elképesztő hangulat volt a bemutatáskor, tíz percet kellett takarítani, mire nagy nehezen összeszedték a pénztárgépszalagokat és a konfettiként bedobált, összevágott újságpapírt. Az elején még nagyjából egy hangerővel tombolt a két tábor, a második félidőben viszont már csak az Építők! Építők!-et lehetett hallani. Ugyanis Michalik szenzációs játékával – vagy harminc pontot dobott – agyonvertük a Bakterokat. Akik ezt a meccs után úgy próbálták feldolgozni, hogy mindenkibe belekötöttek. Így belénk is, akik a parkolóban beszélgettünk Zolival és egy kollégájával. Aztán amikor a srácnak elkezdték szidni az anyját, alaposan szájon vágott valakit. Erre persze nekünk jöttek, még szerencse, hogy voltak kint rendőrök, így nagyobb verés nélkül megúsztuk. Azért néhány pofon így is elcsattant – adtunk és kaptunk…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 506.

1989. január 20., péntek
Újabb kétszázat előrement az autósorszámunk, így most már csak 1400 körül hiányzik, hogy átvehessük a Skodát. De ilyen árak mellett tényleg elgondolkodtam, érdemes-e belevágni. Főként, hogy Niki szólt, hallotta a munkahelyén, hogy Siófokon lesz valami állandó, nyugati autókból tartott autóvásár, ahol szinte annyiért lehet majd kocsit venni, mintha az ember maga menne ki érte. Szóval, azt hiszem, elkezdem puhítani Katit.
Folytatás