Kaposvár s(z)aga 505.
1989. január 19., csütörtök
Ma megint rohantam haza, de ezúttal sokkal izgatottabban, mint tegnap, hiszen Sárinak volt névnapja. Persze még mindig nem sokat fogott fel belőle, de azt láthatóan érezte, hogy most másként volt a központban, mint eddig. Mert persze nem csak mi ünnepeltük, jöttek anyósomék, akik még, bár csak névnapról volt szó, tortát is hoztak, és a kislányom annak rendje és módja szerint összekente az ünneplőjét, az etetőszéket és kicsit a falat is. De nagyon élvezte…
Zoliék is felugrottak, persze csak jelképes ajándékkal, sőt, egy negyed órára este, már fürdetés után, Gyuri is megérkezett. Őt a soros KISZ-gyűlés tartotta távol délután, s képzelem, milyen lehetett, ha ő maga is azt mondta róla, hogy semmi értelme nem volt, hiszen csak annyit állapítottak meg négyórányi vita után, hogy az előző találkozó óta nem történt semmi, s nem sikerült semmit megvalósítani az országos értekezlet céljaiból. Így tényleg értelmetlen az egész.
Tőlünk néhány plüssállatot és egy óriási babát kapott Sári, előbbiek közül egy mackó nyerte el a tetszését, még Ausztriában vettük, Götz-gyártmány, azaz valami márkás dolog. Mondjuk, tényleg medveforma, ami nem hátrány… Fürdés és Gyuri után már lekéstünk mindent a tévében, a Híradót is csak a kettesen láttam, de az így is kiderült, hogy a csehszlovákok nem adják fel, Prágában megint tüntettek, ezúttal Gorbacsovra hivatkozva követeltek elég sok mindent.
Az MDF gödöllői szervezete csak egyet akar, de az sem piskóta: vissza akarja hívni Cservenkánét, aki azért nem kis alakja a pártnak, ám az alternatívok szerint méltatlan rá, hogy Gödöllőt képviselje. A Pest megyeiek prominenséről van amúgy szó! Cserébe a zalai munkásőrök is jelezték, vissza akarnak hívni egy képviselőt, aki nem szavazta meg a költségvetést, s ezáltal szembement a párt és a választók akaratával. Azt hiszem, az előbbi a nyomósabb érv…
