1989. január 21., szombat
Húúú, ez meleg nap volt. Mármint eseményileg. Délután jó korán átmentünk a csarnokba, ugyanis a Bázis a Dombóvárral játszott, és ilyenkor rengeteg vendégszurkoló érkezik már az ifimeccsre, azaz nehéz helyet találni. Jöttek is vagy háromszázan, a nagymeccsre zsúfolásig megtelt a csarnok, elképesztő hangulat volt a bemutatáskor, tíz percet kellett takarítani, mire nagy [...]

1989. január 20., péntek
Újabb kétszázat előrement az autósorszámunk, így most már csak 1400 körül hiányzik, hogy átvehessük a Skodát. De ilyen árak mellett tényleg elgondolkodtam, érdemes-e belevágni. Főként, hogy Niki szólt, hallotta a munkahelyén, hogy Siófokon lesz valami állandó, nyugati autókból tartott autóvásár, ahol szinte annyiért lehet majd kocsit venni, mintha az ember maga menne [...]

 1989. január 19., csütörtök
Ma megint rohantam haza, de ezúttal sokkal izgatottabban, mint tegnap, hiszen Sárinak volt névnapja. Persze még mindig nem sokat fogott fel belőle, de azt láthatóan érezte, hogy most másként volt a központban, mint eddig. Mert persze nem csak mi ünnepeltük, jöttek anyósomék, akik még, bár csak névnapról volt szó, tortát is hoztak, [...]

1989. január 20., szerda
Mozgalmas napunk volt, annyi szent. Suli után rohantam haza, ugyanis erkölcsi kötelességemnek éreztem, hogy átmenjek a csarnokba a Táncsics-Dombóvár meccsre, melyet az örmény földrengés károsultjainak megsegítésére rendeztek. Becsületkassza volt, bedobtam egy százast, Zoli hasonlóképp, ennyit azt hiszem áldozhattunk egy ilyen célért. Ha úgy vesszük, meg is érte, ugyanis az NB II-es Táncsics egy [...]

1989. január 17., kedd
Elképesztő köd volt egész nap, de nemcsak itt, hanem az egész országban. A amerikai kongresszusi küldöttség el sem tudott utazni, képzelem, mennyire örülhettek, hogy itt ragadtak. Ha viszont már így alakult, Tom Lantos nyilatkozott szinte mindenkinek. Azt állította, hogy megreformálható a szocializmus. Most már csak azt kellene tudni, hogy a kötelező udvariasság [...]

1989. január 16., hétfő
Na, ezt is megértük: néhány évig apám a maga ura lehet. Mármint, ha tényleg életbe lép az új szabályozás, és nem lesz kötelező ügyvédi munkaközösségekbe tömörülniük, hanem saját irodát nyithatnak. Bár azt hiszem, apám erősen meggondolná az egyénieskedést, hiszen jól elvan a kollégáival. De legalább a lehetősége meglesz rá.

1989. január 15., vasárnap
Reggel a rádióban hallottam, hogy Pesten is volt valami pártgyűlés féle, ahol Németh Miklós kormányfő messze nem volt olyan optimista, mint amilyenek tegnap Gyuriék. Nehéz évet jósolt, sok buktatóval, melyeket nehéz lesz elkerülni. A legfőbb cél szerinte, hogy stabilizálják a gazdaságot, különben teljesen leamortizálódik az ország. Na, szép kis esztendő lesz ez…

1989. január 14., szombat
Nem irigyeltem Gyurit a mai napjáért, egész nap lótott-futott két helyszín között, de hát így jár, aki elkötelezi magát a mozgalom mellett. Ez a hátulütője, az előnyeit pedig az év nagyjából háromszáz napján élvezheti. Dög fáradt volt, amikor este hét felé feljött egy kicsit hozzánk, hogy meséljen.