Kaposvár s(z)aga 543.

1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 542.

1989. február 25., szombat
Reggel korán akartunk indulni, hiszen Pest legalább két és fél óra, de Sári most bezzeg jól elaludt, így csak kilenc körül ültünk kocsiba. Nem is Lellének mentünk, Szántódon át valamivel gyorsabb, s szerencsére nem volt túl nagy forgalom, így nem sokkal tizenegy után már meg is álltam Újlipótvárosban. Anyám ebéddel várt, aztán lefektették Sárit, s megbeszélték Katival, hogy utána sétálnak egyet. Mivel nem volt kedvem bezárt kirakatokat nézegetni, apámmal kimentünk a Fáy utcába a Vasas-Veszprém meccsre. Döbbenetesen gyenge mérkőzés volt, ezek után már nem is csodálkoztam, hogy a Vasas tök utolsó a bajnokságban. A Veszprém sem volt sokkal jobb, jellemző, hogy úgy nyert egy-nullra, hogy a gólt az egykori vasasos – és persze kaposvári – Kiss Laci, a norvégverő szerezte. Aki harminchárom évesen kilógott a két csapatból, persze felfelé.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 541.

1989. február 24., péntek
Két vitám is volt ma a dirivel a suliban. Egyrészt nem értettem, hogyan engedheti, hogy bejöjjön valami fickó a népfronttól, s a tanáriban agitáljon március 15. közös megünneplése mellett. Ráadásul elképesztő marhaságokat mondott, az egész alapja az összefogás volt, ugyanis ma ugyanolyan időket élünk szerinte, mint 1848-ban. Marhára idegesített a pali, s majdnem megkérdeztem tőle, tudja-e, mi történt fél évvel március 15. után? Ő is hasonló folytatást, fegyveres felkelést vár? A másik vitán a menza árának felemelésével kapcsolatban tört ki. Februárral egyszer már megemelte az iskola, pontosabban a központi ármeghatározás kiigazította, de most megint emelnek rajta. Erre fel csak az osztályomból kilencen lemondták az ebédet. Tizennégy éves gyerekek nem fognak valószínűleg meleg ételt enni! Mert ha otthon lenne, akkor eddig is ott ettek volna, nem ezt a szemetet, amit a menzán adnak…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 540.

1989. február 23., csütörtök
Megint jó nagy marha voltam, Gyuri lett kijelölve – ki más? –, hogy részt vegyen a Szabadság parkban a szovjet hadsereg megalakulásának 71. évfordulója alkalmából rendezett koszorúzáson. Öt úttörőt vitt, s nem mellékesen megkért, menjek már vele, ne unatkozzon annyira. Azért látszott, hogy ez már nem akkora esemény, mint néhány éve volt, sehol Papp vagy Gyenesei elvtárs, a megyei tanácsot egy Kolber nevű főosztályvezető képviselte, persze a laktanya politikai tisztje, az a Csornai nevű azért ott volt. Mivel nem kellett a gyerekeket visszakísérni a suliba, sétáltunk egyet Gyurival. A Beloianniszon megdöbbentübk: állt a kocsisor, de nem csak ott, hanem a Leninben és a Pete Lajosban is. Kiderült, éppen metszik a fákat: mikor máskor, ha nem csütörtökön délután háromkor? Persze beállt a belváros, amolyan se ki, se be állapot alakult ki, s mindenki dudált és káromkodott.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 539.

1989. február 22., szerda
Elveszett egy ünnep! A kormány döntése alapján november hetedike már az idén is munkanap lesz. remélem, azért adnak majd cserébe valami mást, bár nem tudom, mit lehetne, az ellenzékiek által javasolt október 23-ról nem tudom elképzelni. Úgy látszik, ma ilyen eltörlős napja volt a minisztertanácsnak, hiszen azt is bejelentették, hogy mégsem lesz víz- és csatornadíj emelés márciustól. Gondolom, nem akarták tovább feszíteni a húrt, s a háromszáz százalékos emelés igencsak kiverte volna a biztosítékot. Bejelentették viszont, hogy a romániai menekültek helyzetének megoldása érdekében csatlakozni fogunk a genfi egyezményhez, s vélhetően szintén hangulatjavító intézkedésként az 1945 és 1965 közötti politikai perek egy részét is felülvizsgálják. Ezzel egy időben az is kiderült, hogy megalakult a Politikai Foglyok Szövetsége, az elnöke egy ötvenhatos elítélt, Fónay Jenő lett. Ha már a bejelentések napja volt, az országgyűlés elnöke is beszállt, s közölte, lemond a tisztségéről. nem indokolta, miért, de biztos voltam benne, hogy a közelmúlt szavazási anomáliái, mint például a „véletlen elszámolás” a bős-nagymarosi népszavazás kiírásának ügyében közrejátszott. Bár ezt sohasem fogják bevallani…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 538.

1989. február 21., kedd
Este Gyuriékhoz voltunk hivatalosak, holnap lesz Piri huszonhatodik szülinapja, illett megünnepelni. Kati felhívott a suliban vegyek hazafelé tésztát, csinál édességnek hamis stíriai metéltet, tehát vigyek túrót és vanília pudingot is, mert a sodót is hamisítani fogja. A Pázmány utcai kisboltban vásároltam be, három csomag tésztát vettem, eláll az otthon, s bármikor kellhet. Ugyanonnan vettem le őket a polcról, de otthon kiderült, az egyik már romlott: szeptember 12-én, azaz több mint öt hónapja lejárt. Ez a magyar kereskedelem…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 537.

1989. február 20., hétfő
A suliban természetesen a Bázis kiesése volt a téma, a tízórai szünetben meghallgattam Pózna helyszíni beszámolóját a meccsről. Képest volt elmenni Vásárhelyre, aztán persze őrjöngött. Azt mondta, simán nyerhettünk volna, csak éppen senki sem a csapatért játszott, hanem magáért, mindenki végig egyénieskedte a meccset, szóval elmehetnem az anyjuk p.csájába!

Mivel esett az eső, nagy délutáni programot nem szerveztem, inkább néztem a tévét és Sárival játszottam. Elképesztő, milyen tempóban mászik, már egész ügyesen áll és jár, de ha haladni akar, négykézláb indul el. A tévében pedig a központi bizottság kétnapos ülése volt a fő téma. Megjelent Kádár is, már csak bizonyítani, hogy nem vonult vissza, s egészséges. De csak üldögélt, ez a nap Fejti Györgyé volt, ő számolt be az alkotmánytervezetről.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 536.

1989. február 19., vasárnap
Kiesett a Bázis! Kikapott kilenc ponttal Hódmezővásárhelyen, s kiesett az NB II-be. Pedig az év elején az A-csoport volt a cél, aztán sikerült annyira szétzülleszteni a csapatot, hogy hiába jött új edző, csak lassítani tudta a hanyatlást, a bukás elkerülhetetlenné vált. Én persze nem voltam ott a meccsen, mi ugyanis Fehérvárra mentünk, Zsuzsi névnapját megünnepelni. Anyámék is jöttek Pestről, ott találkoztunk. Zsuzsiék, mint mindig, ezúttal is marha jó fejek voltak, ebéddel vártak, a két kiskölyök is aranyos volt, s Sári is egészen jól bírta az utat.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 535.

1989. február 18., szombat
Elképesztően másnapos voltam egész nap, Kati csak vigyorgott rajtam, hogy látszik, mennyire kijöttem a gyakorlatból. Így aztán a délelőtti bevásárlás után ismét lepihentem, s csak fél háromkor keltem fel. Akkor is csak erőszak hatására, Zoli és Pózna egész egyszerűen kiüvöltöttek az ágyból. Pózna Nikivel jött, aki nálunk maradt, Zoliék pedig átcibáltak a sportcsarnokba a teremtornára. A Rákóczi serdülő szervezte a szokásos farsangi kupáját, egész jó kis mezőny gyűlt össze. Olyannyira, hogy nem is tudták megnyerni, a Pécs győzött a Rákóczi harmadik lett.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 534.

1989. február 17., péntek
Lehet, hogy kihúzom majd érte a gyufát, de a suliban aláírtam egy tiltakozó ívet: arról szólt, hogy a büfében ne lehessen cigit és gyufát árulni. A büfés arra hivatkozik, hogy a tanárokat is ki akarja szolgálni, de hát mégiscsak egy oktatási intézmény vagyunk! Volt egy kis vita is, aminek a végén a büfés kibökte, hogy igazából a diri igényli, hogy mindig legyen, ha neki elfogyna. Így máris jobb lett a hangulatom…

Folytatás