Kaposvár s(z)aga 541.
1989. február 24., péntek
Két vitám is volt ma a dirivel a suliban. Egyrészt nem értettem, hogyan engedheti, hogy bejöjjön valami fickó a népfronttól, s a tanáriban agitáljon március 15. közös megünneplése mellett. Ráadásul elképesztő marhaságokat mondott, az egész alapja az összefogás volt, ugyanis ma ugyanolyan időket élünk szerinte, mint 1848-ban. Marhára idegesített a pali, s majdnem megkérdeztem tőle, tudja-e, mi történt fél évvel március 15. után? Ő is hasonló folytatást, fegyveres felkelést vár? A másik vitán a menza árának felemelésével kapcsolatban tört ki. Februárral egyszer már megemelte az iskola, pontosabban a központi ármeghatározás kiigazította, de most megint emelnek rajta. Erre fel csak az osztályomból kilencen lemondták az ebédet. Tizennégy éves gyerekek nem fognak valószínűleg meleg ételt enni! Mert ha otthon lenne, akkor eddig is ott ettek volna, nem ezt a szemetet, amit a menzán adnak…
Ennek megfelelően meglehetősen idegesen mentem haza, szerencsére Kati tudhatta, nem miatta vagyok olyan állapotban. Hiszen reggel kimentem a piacra, s mivel kaszálni lehetett volna, annyi hóvirág volt, s emiatt az ára is kedvező, vettem neki tíz csokorral. Gyönyörű volt, egy nagy cserépibrikbe tette, tényleg jól nézett ki.
Délután aztán megint Gyurival mentem, de aztán Zoli is csatlakozott hozzánk, pontosabban egy helyen voltunk. Gyuri ugyanis a KISZ részéről részt vett egy KISZ-Fidesz nyilvános vitafórumon. Amit, s ezt meg is mondtam neki hazafelé, nem ők nyertek. Sokkal vagányabbak, naprakészebbek, s ami talán a legfontosabb, érthetőbbek, emberközelibbek voltak a fideszesek. Ráadásul a KISZ elkövetett egy hibát: amikor a demokráciáról beszéltek, Zoliék azt mondták, az a legfőbb cél. Erre a KISZ tromfolni akart, s rávágta, a demokrácia csak a célhoz vezető eszköz… A vitán könyveket is árultak, megvettem Csengey Dénes Gyertyafény keringő című könyvét, hallottam már róla, s kíváncsi vagyok, a pasit ugyanis értelmesnek tartom.
Kilenc után értem haza, nekiállhattam pakolni, holnap ugyanis megyünk Pestre a szüleimhez. Közben rádiózgattam, s jól felhúztam magam: valaki kiszámolta, hogy a banki betéti kamat egy százalékkal legalább alacsonyabb lesz, mint az infláció. Azaz semmi értelme bankba tenni a pénzt. Aztán bemondták, hogy az Elnöki Tanács elfogadta a kormány javaslatát, s az erdélyi menekültek miatt csatlakozunk a genfi egyezményhez. Amúgy már több mint 13 ezren kértek menekültstátuszt…
