Kaposvár s(z)aga 542.
1989. február 25., szombat
Reggel korán akartunk indulni, hiszen Pest legalább két és fél óra, de Sári most bezzeg jól elaludt, így csak kilenc körül ültünk kocsiba. Nem is Lellének mentünk, Szántódon át valamivel gyorsabb, s szerencsére nem volt túl nagy forgalom, így nem sokkal tizenegy után már meg is álltam Újlipótvárosban. Anyám ebéddel várt, aztán lefektették Sárit, s megbeszélték Katival, hogy utána sétálnak egyet. Mivel nem volt kedvem bezárt kirakatokat nézegetni, apámmal kimentünk a Fáy utcába a Vasas-Veszprém meccsre. Döbbenetesen gyenge mérkőzés volt, ezek után már nem is csodálkoztam, hogy a Vasas tök utolsó a bajnokságban. A Veszprém sem volt sokkal jobb, jellemző, hogy úgy nyert egy-nullra, hogy a gólt az egykori vasasos - és persze kaposvári - Kiss Laci, a norvégverő szerezte. Aki harminchárom évesen kilógott a két csapatból, persze felfelé.
Meccs után a Váci utcai City Grillben találkoztunk Katiékkal, majd át a Jégbüfébe, aztán elmetróztunk a Marx térig. este feljöttek anyámék barátai, néhányat ismertem közülük, el is politizálgattunk, majd tízkor elmentünk a Metro moziba Katival, csak hogy egy kicsit kettesben legyünk. Mire visszaértünk, még ott voltak a vendégek, éppen valami napi hírt vitattak meg, hogy az MDF egy munkásgyűlésen bejelentette, hogy kívánatos lenne minden városban munkástanácsokat felállítani. Merthogy ezek jobban képviselnék a dolgozók érdekeit, mint a kormánnyal, de főleg a párttal szolidáris szakszervezetek. Ugyanis nagyon forró a hangulat a bányászok és munkások között, bár olyasmire azért remélhetőleg nem kerül sor, mint ami manapság Lengyelországban dívik: állandó sztrájkok, tüntetések. Tegnap például - ezt apám mondta, hogy a Híradóban is mutatták - Krakkóban két fiatalokat tömörítő, erősen szovjetellenes szervezet tüntetett, s csapott össze a rendőrökkel: egy csomó embert letartóztattak, de addigra már csataérré várt a belváros, s vagy negyven rendőr megsebesült.
