Kaposvár s(z)aga 543.
1989. február 26., vasárnap
Reggel tudtam volna még aludni, de Sári a szokott időben – bezzeg tegnap nem kukorékolt olyan korán – jelezte, hogy éhes; ugye, ő nem mulatott kettőig. Ha már ilyen korán keltünk, legalább együnk frisset, elvillamosoztam apámmal a Blahára az éjjel-nappaliba. Furcsa volt, hogy vasárnap is mindenből van friss…
Kis újságolvasás, majd elég korán ebédeltünk, hogy időben hazaérjünk. Pedig ráértünk volna később is indulni, ugyanis az Osztyapenkónál karambol volt, lezárták mind a három sávot, a Hegyalja útig állt a forgalom. Így aztán a tervezett fél három-három helyett fél ötre értünk haza, persze Sárinak hosszú volt az út, Kerekitől üvöltött a kocsiban, azt hittem megőrülök…
Felhívtam Zolit, történt-e valami érdekes a hét végén, de kiderült, ő is Pesten volt, felment az SZDSZ gyűlésére a Jurta Színházba. A tévé persze ezzel nem foglalkozott, de az esti hírekben mondtak róla néhány dolgot. például, hogy az SZDSZ azt követeli, Magyarország lépjen ki minden szövetségi rendszerből, s ugyanúgy jelentse ki a semlegességét, mint ötvenhatban. Emellett követelték, hogy a Romániából menekült magyaroknak azonnal adják meg az állampolgárságot. Azt hiszem, nagyjából ötven százalékos sikert aratnak, az utóbbival nem lesz gond, de a semlegesség… Bár ahogyan egyik napról a másikra változik a helyzet, lassan már semmin sem csodálkozom. A hétben például Straub F. Brúnó, az Elnöki tanács elnökének japán útja is téma volt, persze elsősorban az újabb hitelek miatt, de idéztek vele kapcsolatban néhány japán újságból, s az egyiknek állítólag azt nyilatkozta, hogy Marx ugyan nagy egyéniség volt, de a tételeit nem szabad mechanikusan alkalmazni, ugyanis a 19. század viszonyai jelentősen eltérnek a mától. Ha valaki ezt tavaly ilyenkor csak úgy magától mondja…
