Kaposvár s(z)aga 574.

1989. március 29., szerda
Délután megint játszótereztünk Sárival, le is maradtam a nap szenzációjáról. Eltérítettek egy Malév-gépet. A Budapest–Prága–Amszterdam járatra Prágában szállt fel két, ma még ismeretlen – az első hírek szerint lengyelek –, akik az Egyesült Államokba akarták kényszeríteni a gépet. Szerencsére sikerült megértetni velük, hogy a TU-154 nem tudja átrepülni az óceánt, így Barcelonára változtatták az útirányt. Aztán az NSZK-ra: végül Frankfurt mellett egy katonai reptéren sikerült leszállni velük. Addigra az utasok nagy része már nem volt a gépen, ugyanis a prágai magyar konzul felajánlotta magát értük cserébe. Amikor leszálltak, a nyugatnémet kommandósok elkapták a két géprablót. Akik állítólag a prágai reptéren lelőttek egy rendőrt az ügy előzményeként, s egy nőt fedezékül használva jutottak fel a gépre.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 573.

1989. március 28., kedd
Bár tavaszi szünet van, be kellett menni értekezletre a suliba. Arra értem oda, hogy Gyuri nagyban magyarázta a körülötte állóknak, hogy milyen nagy hatású a gazdasági reformprogram, s hogy láthatóan sikerül egyenesbe rántani az országot. Nem volt szerencséje, szólt a rádió, s a hírekben éppen akkor mondták be, hogy a nemzeti bank elnöke bejelentette: hatszázmillió dollár a hiány az év első három hónapjában, ami már több, mint ami tavaly az egész esztendőben keletkezett…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 572.

1989. március 27., hétfő
Végre alhattunk egy kicsit, ám amint Sári felébredt, kezdődött a nyulazás. Szegény Nyuszi órák alatt ismét éveket öregedett, anyám meg is jegyezte, jó hülye ajándék volt az élő nyúl. Sári láthatóan ezzel ellentétes véleményt képviselt, bár azt nem akarta megérteni, hogy nem viheti be az ágyába a többi (plüss)állat közé. Míg ők elvoltak, tettem egy kört, meglocsoltam Nikit, Ancsát és Pirit, hogy aztán a délelőtt folyamán hozzánk is szép sorban beállítsanak a többiek: Pózna, Gyuri, Zoli – ebben a sorrendben. Apósom is jött, de ő ebédre és anyósommal, persze a locsolás nem maradt el. Így aztán délre olyan pacsuliszag lepte be a lakást, s még inkább szegény anyámat és Katit – Sári csak az első két adagból kapott, utána üvöltve tiltakozott, mert szerinte büdös volt a víz… -, hogy nem lehetett megmaradni. Még a nyúl is fintorgott…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 571.

1989. március 26., vasárnap
Reggel korán kellett kelni, tojáspucolás, sonka-, kenyér- és kalácsszelés várt rám, aztán teát főzni, tormát reszelni – kisírtam a szemeim –, végül teríteni. Utóbbiba már anyámék is besegítettek, akik szerintem nem sokkal hat után indulhattak Pestről, ugyanis negyed kilenckor már csengettek nálunk. Ami igazából tegnap még negyed nyolc lett volna, ugyanis az éjjel előre kellett tekerni az órákat. Ennek megfelelően nem voltunk éppen frissek.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 570.

1989. március 25., szombat
Sári időnként megőrjít. A jugó kirándulás miatt korán kellett kelni, erre bezzeg a kisasszony – nem is tudom hány hétvége után először – szépen elaludt. Volna. Miután Kati finoman felkeltette, üvöltött, mint a sakál, még a kocsiban is. Pedig az anyja ölében utazott, s Ancsa ült még hátul velük, aki végig simogatta, becézgette. A lányom azonban állhatatos kiscsaj, időnként rázendített, s akkor elnyomta a magnót… Ladnál szerencsére elaludt, s a barcsi határátlépésnél sem ébredt fel.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 569.

1989. március 24., péntek
Vége a megaláztatásnak: a diri bejelentette a nagyszünetben, hogy eltörölték az eddigi, központilag meghatározott napidíjat. Ami akkor járt, ha az ember nem az iskolában tanított, hanem részt vett valamilyen értekezleten, továbbképzésen, esetleg osztálykirándulásra ment. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez azt jelentette, megint jól kiszúrtak velünk, hozzá kell tenni, hogy napi 31 forintot kapott az ember. Egy három napos osztálykirándulás nem ért egy százast! És papíron ebből kellett volna étkezni… Persze a diri azt is hozzátette azonnal, hogy ez nem azt jelenti, hogy mostantól már dől a pénz, ugyanis éppen a munkáltató dönti el, mennyit ad, s ugye, a suli nincs túl jó anyagi helyzetben.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 568.

1989. március 23., csütörtök
Ma a Bécs-Budapest világkiállítás adott témát az országgyűlésnek. Néztem a vitát, s csak fogtam a fejem, miket nem képzelnek egyesek, micsoda Kánaán lesz, ha megvalósul. A kormány részéről természetesen próbálták rózsaszínre festeni a világot, sztrádákat, egymillió telefonvonalat, ötvenezer munkahelyet ígértek, és konvertibilis forintot 1995-re. És persze teljes egyenlőséget Béccsel, azaz, hogy Pestre nem csak a futottak még országok kerülnek. A többség persze elalélt, de azért akadt néhány értelmesebb képviselő, aki gondolkodott is. Például, hogy Budapestnek ez jó, de mi lesz belőle az ország jóval nagyobb részének, a vidéknek a haszna. Honnan lesz pénz mindenre, amikor rengeteg régóta várt vidéki fejlesztést éppen a pénzhiány, az eladósodás akadályozott meg eddig is. Állítólag eddig 140 milliárd forintot költött el a kormányzat az előkészületekre, ami irdatlan összeg, de nem cáfolta senki, igaz, ezt nem tudom elképzelni. De ha tényleg ilyen pénzekre van szükség, akkor mi lesz a vízlépcsővel, kérdem én, hiszen kizárt, hogy a kettőt együtt állni tudja a költségvetés.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 567.

1989. március 22., szerda
Megint végigbosszankodtam a délutánt. Mivel itt a húsvét, Kati elküldött sonkáért, s persze néhány csokinyulat, -bárányt, -tojást is remélt. Csak éppen nincs! Néhány hervatag, töredezett nyúlét láttam ugyan a boltok polcain, de ezekkel csak égetnénk magunkat, így hát nem vettem meg őket. Sonkából viszont semmilyen nincs, szólnom kell Zolinak, mozgósítsa a kapcsolatait, mert el sem tudom képzelni, hogy ne legyen normális húsvéti reggeli. Amúgy megkérdeztem néhány eladót, hogyhogy nincs semmi füstölt áru, a többség azt mondta, hogy januárban kevesebbet rendeltek a szokásosnál, ugyanis az akkori vásárlói fogyasztás azt mutatta, hogy nem vesznek majd annyit az emberek. Megkérdeztem, hallottak-e olyanról, hogy hagyomány?

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 566.

1989. március 21., kedd
Naná, hogy Sári már háromnegyed hétkor fenn volt és reggelit, valamint vele való foglalkozást követelt. Ma, amikor végre alhattam volna… Így viszont elég korán elmentem boltba, s mivel nem akadt komolyabb dolgom, engedtem Gyuri könyörgésének, s elmentem vele a Forradalmárok terére, a hivatalos kaposvári Tanácsköztársaság-ünnepre. Meglepően kevesen voltak, de az idők változása nem csak ebből látszott. Csak egy beszéd volt, az is meglehetősen visszafogott, s a koszorúzás is nélkülözött mindenféle felhajtást. Bár a párt megyei megbízott vezetője, Sarudi elvtárs ott volt, a megyei tanács és a városi pártbizottság sem képviselte magát a legmagasabb szinten. Sőt, a honvédség és a munkásőrség is csak másodszinten volt jelen, utóbbi nevében például a megyei parancsnok-helyettes, Jurmann Béla koszorúzott. Hol voltak a főnökök?
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 565.

1989. március 20., hétfő
Semmi értelme nem volt a mai tanításnak, hiszen holnap megint szünet lesz. Csak az első négy óra lett megtartva, utána jött az iskolai ünnepség: hetven éves a Tanácsköztársaság. Kicsit olyan ímmel-ámmalinak tűnt a műsor, korábban nagyobb lelkesedét véltem felfedezni, pedig ez most igazán kerek jubileum volt. Viszont a rövidebb tanítás arra jó volt, hogy délután le tudtunk menni a sétálóutcára, ahol – gondolom a gyér forgalom miatt – egy csomó leárazás van. Legalábbis elvben, de hiába voltak pulcsik negyven százalékkal olcsóbban, olyan ronda volt mind, hogy még így is soknak éreztem az árukat. S ha már leárazás: az Ibuszban megdöbbenve vettem észre, hogy drágultak a valuták. A márka 31,30, a schilling 4,40, a dollár 58,60 lett – este a tévéből tudtam meg, hogy öt százalékkal leértékelték a forintot. Így már szinte tökéletes befektetésnek hat a tavalyi feketén vett márkánk… Ja, a valutakeretet is megemelték a leértékelés arányában, így már 21 ezer 200 forint jut fejenként három évre…

Folytatás