1989. március 29., szerda
Délután megint játszótereztünk Sárival, le is maradtam a nap szenzációjáról. Eltérítettek egy Malév-gépet. A Budapest–Prága–Amszterdam járatra Prágában szállt fel két, ma még ismeretlen – az első hírek szerint lengyelek –, akik az Egyesült Államokba akarták kényszeríteni a gépet. Szerencsére sikerült megértetni velük, hogy a TU-154 nem tudja átrepülni az óceánt, így Barcelonára [...]

1989. március 28., kedd
Bár tavaszi szünet van, be kellett menni értekezletre a suliba. Arra értem oda, hogy Gyuri nagyban magyarázta a körülötte állóknak, hogy milyen nagy hatású a gazdasági reformprogram, s hogy láthatóan sikerül egyenesbe rántani az országot. Nem volt szerencséje, szólt a rádió, s a hírekben éppen akkor mondták be, hogy a nemzeti bank [...]

1989. március 27., hétfő
Végre alhattunk egy kicsit, ám amint Sári felébredt, kezdődött a nyulazás. Szegény Nyuszi órák alatt ismét éveket öregedett, anyám meg is jegyezte, jó hülye ajándék volt az élő nyúl. Sári láthatóan ezzel ellentétes véleményt képviselt, bár azt nem akarta megérteni, hogy nem viheti be az ágyába a többi (plüss)állat közé. Míg ők [...]

1989. március 26., vasárnap
Reggel korán kellett kelni, tojáspucolás, sonka-, kenyér- és kalácsszelés várt rám, aztán teát főzni, tormát reszelni – kisírtam a szemeim –, végül teríteni. Utóbbiba már anyámék is besegítettek, akik szerintem nem sokkal hat után indulhattak Pestről, ugyanis negyed kilenckor már csengettek nálunk. Ami igazából tegnap még negyed nyolc lett volna, ugyanis az [...]

1989. március 25., szombat
Sári időnként megőrjít. A jugó kirándulás miatt korán kellett kelni, erre bezzeg a kisasszony – nem is tudom hány hétvége után először – szépen elaludt. Volna. Miután Kati finoman felkeltette, üvöltött, mint a sakál, még a kocsiban is. Pedig az anyja ölében utazott, s Ancsa ült még hátul velük, aki végig simogatta, [...]

1989. március 24., péntek
Vége a megaláztatásnak: a diri bejelentette a nagyszünetben, hogy eltörölték az eddigi, központilag meghatározott napidíjat. Ami akkor járt, ha az ember nem az iskolában tanított, hanem részt vett valamilyen értekezleten, továbbképzésen, esetleg osztálykirándulásra ment. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez azt jelentette, megint jól kiszúrtak velünk, hozzá kell tenni, hogy napi 31 [...]

1989. március 23., csütörtök
Ma a Bécs-Budapest világkiállítás adott témát az országgyűlésnek. Néztem a vitát, s csak fogtam a fejem, miket nem képzelnek egyesek, micsoda Kánaán lesz, ha megvalósul. A kormány részéről természetesen próbálták rózsaszínre festeni a világot, sztrádákat, egymillió telefonvonalat, ötvenezer munkahelyet ígértek, és konvertibilis forintot 1995-re. És persze teljes egyenlőséget Béccsel, azaz, hogy Pestre [...]

1989. március 22., szerda
Megint végigbosszankodtam a délutánt. Mivel itt a húsvét, Kati elküldött sonkáért, s persze néhány csokinyulat, -bárányt, -tojást is remélt. Csak éppen nincs! Néhány hervatag, töredezett nyúlét láttam ugyan a boltok polcain, de ezekkel csak égetnénk magunkat, így hát nem vettem meg őket. Sonkából viszont semmilyen nincs, szólnom kell Zolinak, mozgósítsa a kapcsolatait, [...]