Kaposvár s(z)aga 549.
1989. március 4., szombat
A nap összes hír- vagy háttérműsora az MSZMP és valamelyik politikai szervezet kétoldalú egyeztetéseiről szólt. Merthogy úgy látszik, a pártban komolyan gondolták, hogy megpróbálnak kompromisszumra jutni az alternatívokkal, de aztán kiderült, bizonyos szempontból a könnyebbik végét fogták meg a dolognak. Ma ugyanis elsőként a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének vezetőivel találkoztak, s nem mondható, hogy olyan nagy gondolkodásbeli különbség lenne köztük és a párt között. Persze azért a MEAFSZ elismerte, hogy reformok kellenek, míg az MSZMP küldöttség élén álló Fejti György arról beszélt, meg kell akadályozni a társadalmi robbanást. Utána a Münnich Ferenc Társasággal egyeztetett a párt, ami még nevetségesebb volt, hiszen az MFT aztán mindennek mondható, csak ellenzékinek nem, hanem inkább az ellenzék ellenzékeként jöttek létre. Utolsóként a Független Kisgazdapárt maradt, akik az agrárprogramjukat akarták áttuszkolni a párton, s annak képviselői természetesen voltak olyan okosak, hogy nem mondtak egyből nemet.
Hogy mi lett az egésznek a konklúziója, nem tudtam meg, ugyanis este színházba mentünk. Brecht Kurázsi mamáját néztük, némiképp meglepő módon ma, pedig a bérletünk eredendően úgy van kialakítva, hogy mindig pénteken megyünk. Most így alakult, de igazából mindegy volt, a lényeg, hogy láthattuk. Elképesztően jó darab, Lázár Kati óriási játszott, és Pogány Judit is kiváló volt az egyik gyerek szerepében. Pedig bevallom, Brechtet annyira nem is szeretem. De ez nagyon nézhető volt, talán, mert ami a könyvből nem jön úgy át, azt Gothár Péter nagyon plasztikusan színre vitte. Utána beültünk szembe, a Művészbe egy sörre, lett belőle vagy öt, hogy nem történt komolyabb baj, csak annak köszönhető, hogy éjfélre haza kellett érnünk, mert anyósomék addig vállalták Sárit.
