Kaposvár s(z)aga 550.
1989. március 5., vasárnap
Gyönyörű időre keltünk, bár nem volt meleg, de sütött a nap, kellemesen csípős idő volt, így hát kimentünk a vásárba. Hó első vasárnapja lévén óriási tömeg volt, a Cseri úton meg sem tudtunk állna, csak a József utcánál, így hát kutyagolhattunk. Mondjuk, egy ilyen vásár nem éppen babakocsinak való, de Sári elég jól viselte a tumultust, másfél óra után kezdett csak izegni-mozogni. Elkapott a piacérzés, s rábeszéltem Katit, ebédeljük meg, beálltunk egy pecsenyéshez, és kiváló sült oldalast és nagyon jól fűszerezett kolbászt faltunk. Én még egy sört is megengedtem magamnak, ugyanis Kati elvállalta, hogy vezet hazafelé.
Otthon Kati vasalni, majd manikűrözni kezdett, így nyugodtan tévézhettem, egész délután a fedett pályás atlétikai vébét adták a BS-ből. Persze telt ház előtt, de meg is érte, hiszen öt világcsúcs született, pedig olimpiai után voltunk fél évvel. Aztán fürdetés, majd kezdődött A hét, benne természetesen az MSZMP egyeztetéseivel. Ma a Magyar Néppárttal - nem is hallottam még róluk -, az MDF-fel és az ifjúsági szervezetek országos tanácsával ültek le. Az utóbbiról aztán kiderült, hogy képviselte magát a Fidesz, s szocdemek, a katolikusok és a KISZ is: elég eklektikus társaság. A Fidesz volt állítólag a legkeményebb, azt követelték, ismerjék el őket egyenrangú politikai szervezetként. Az ifjúsági szervezeteket képviselő Stumpf István szerint pedig az a legfontosabb, hogy a reformerők kapjanak minél nagyobb szerepet a párton belül. Nem tudom, szerintem az alternatívok nem a párton belül, hanem mellette, egyenrangú félként gondolnak magukra. Az MDF pedig ideiglenes alkotmányozó nemzetgyűlés összehívását követelte az átmeneti időszakra, míg az új választásokkal fel nem áll egy új kormány. Azt mondjuk nem értettem, kiket képzelnek bele, s milyen apropóból? Vagy megint jöjjenek az alanyi jogon járó kiváltságok?
Zoli szerint, akivel este beszéltünk telefonon, mert elmesélte a Rákóczi meccset - 3-0-ra nyertünk Pesten az ESMTK ellen; amúgy hihetetlen, mindig van a csapat körül, aki felhívja és beszámol neki -, s úgy vélte, az MDF valami olyasfélét képzel alkotmányozó nemzetgyűlésként, mint a Horthy-korban a felsőház volt, hogy bizonyos posztok, társadalmi szervezetek automatikusan delegálhatnak képviselőket. És persze az egyházak. Na, ebből nem kérnék, ez majdnem olyan, mint a népfront-lista…

