1989. március 6., hétfő
Meglepő telefont kaptam a nagyszünetben. Az erdészettől kerestek, hogy épül egy új kollégium és iskola Szőcsénypusztán, s fiatal tanárokat keresnek, s engem is hívnának, akár igazgatóhelyettes is lehetnék. Mármint, hogy már működik az intézmény, de most meg fog újulni. Köpni-nyelni nem tudtam, no és azt sem, hol a francban van ez a Szőcsénypuszta. Kis gondolkodási időt kértem, megnéztem a térképen, s kiderült, Marcali mellett, Somogyzsitfához tartozik. Elképzeltem, mit szólna Kati, ha rábólintanék az ajánlatra… Aztán felhívtam őket, s megköszöntem a lehetőséget és nemet mondtam.

 
Míg én ezzel szórakoztam, Zoli a vízlépcső ellen tüntettet. Komolyan, képes volt felvonatozni Pestre, s a minisztérium elé menni. Mint mesélte, több százan voltak, s azt követelték, mondják meg végre, mennyibe kerül az egész. Persze semmi sem történt. Nem úgy a népfrontban, mely ma egyfelől elfogadta Kállai Gyula elnök lemondását, s ezzel Kádár egyik utolsó harcostársa távozott a politikai színtérről, másrészt kiadtak egy kommünikét, mely szerint a jövőben pártoktól független szervezet lesznek. Csak csendben kérdezem: eddig nem azok voltak? Legalábbis papíron? Arról is döntöttek, hogy kiállnak a reformok mellett, s a működésük középpontjába a különböző szervezetek közötti közvetítés kerül. Úgy látszik, divatba jött emlegetni a pártfüggetlenséget, ugyanis a SZOT is ezt deklarálta, mármint amellett, hogy felfüggesztették a saját alapszabályukat, hogy ezek után semmi se legyen akadálya a szövetségi rendszerre való átállásnak.
 
A Híradóban egy spanyol lapból idéztek Romániával kapcsolatban: Horn genfi felszólalása nyomán született a cikk, mely szerint Romániában éhség, hideg, nyomor, egyre növekvő gyermekhalandóság és állandó gyógyszerhiány van, mindez, hogy Ceausescu elmondhassa, kifizették az utolsó centet is a tízmilliárd dolláros államadósságból. Bukarest csak mint fantomváros szerepelt a cikkben, melyben azt állították, hogy a román hatóságok álhatárt jelölnek ki a román oldalon, s már több mint kétszáz menekülőt agyonlőttek. Utóbbit idehaza még mindig tagadják…
 
Jugóban sem jobb a helyzet, legalábbis a nemzetközi sajtó szerint Koszovó még komoly gondokat fog okozni, akár az ország jövőjét is befolyásolhatja. A Híradó szerint tankokkal nem lehet összetartani egy országot, márpedig Belgrád most éppen ezzel próbálkozik. Mondjuk, nálunk elég hosszan működött, mint ahogyan a SZU-ban is…

Címke: Ceausescu, Koszovó, román álhatár, Szőcsénypuszta   Komment:

A bejegyzés 2010. 03. 8., 10:34-kor készült, és a 1989 március -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.