Kaposvár s(z)aga 559.
1989. március 14., kedd
Botrányosan sikerült a március 15-i ünnep a suliban. A műsor még csak-csak elment, de a diri olyan beszédet mondott, hogy felállt tőle a szőr a hátamon. Mintha visszamentünk volna egy évtizedet az időben… talán, ha előre tudta volna, mit mond Szűrös Mátyás az országgyűlésben a megemlékezésen, nem lett volna ennyire avítt a beszéde. Szűrös Mátyás ugyanis az összefogás fontosságáról beszélt, ami nagyon jól hangzott, igaz a végén neki is sikerült meglepnie: az 1919-es Tanácsköztársaságot március 15. folytatásának titulálta… Ezek mellett egészen üdítően hatott, hogy a Várban nemzeti zászlót avattak, minden felhang nélkül.
Hazafelé kerültem egyet az északnyugati ábécé felé, úgyis vásárolnom kellett, s ha már arra jártam, megnéztem az újságosnál, kapható-e már az új megyei újság, a Somogyország. Volt neki, vettem egyet, kíváncsi vagyok, milyen tartalmilag, mert a külleme nem rossz. Összefutottam apósommal, aki nagy büszkén elmesélte, hogy fenyves forradalmat csinált a Balaton-parton, ugyanis a példánkat követve Balatonmária és Balatonszemes is önállósulni akar: előbbi Keresztúrról, utóbbi Szárszóról szakadna le, hogy végre a saját útját járhassa.
A tévében este az országgyűlési ünnepet adták, majd - mintegy huszárvágásként - hirtelen bemondták, hogy meghalt Zita királyné - Ő volt az utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly felesége, Habsburg Ottó édesanyja. Kilencvenhét éves volt, s élete nagyobb részét száműzetésben élte le, ugyanis 63 évig nem léphetett be Ausztriába. Csak a nyolcvanas évek elején engedték be, hogy felkeresse a lánya sírját. Ezek után némiképp meglepő, hogy Bécsben az István templomban lesz eltemetve. Valahol azért a sors fintora, hogy egy nappal a bécsi forradalom évfordulója után, s egy nappal a magyaré előtt halt meg.
Este szendvicset gyártottam holnapra, hiszen megyünk Zolival Pestre. Kati nagyon ideges volt, láttam rajta, hogy félt, nehogy belekeveredjek valamibe. Szerintem nem lesz semmi, legalábbis nagyon remélem, nem olyan időket élünk már. Bár biztosat nem lehet tudni, valószínűleg az egykori román pártvezetők sem gondolták, hogy a levelükre, amit ráadásul felkapott a világsajtó, Ceausescu reakciója csak annyi lesz, hogy megindul egy letartóztatási hullám. Ugyanis politikusokat, diplomatákat, újságírókat fogtak le Bukarestben. Remélem, megint kiderül, hogy Budapest nem Bukarest…
