Kaposvár s(z)aga 569.
1989. március 24., péntek
Vége a megaláztatásnak: a diri bejelentette a nagyszünetben, hogy eltörölték az eddigi, központilag meghatározott napidíjat. Ami akkor járt, ha az ember nem az iskolában tanított, hanem részt vett valamilyen értekezleten, továbbképzésen, esetleg osztálykirándulásra ment. Mielőtt bárki azt hinné, hogy ez azt jelentette, megint jól kiszúrtak velünk, hozzá kell tenni, hogy napi 31 forintot kapott az ember. Egy három napos osztálykirándulás nem ért egy százast! És papíron ebből kellett volna étkezni… Persze a diri azt is hozzátette azonnal, hogy ez nem azt jelenti, hogy mostantól már dől a pénz, ugyanis éppen a munkáltató dönti el, mennyit ad, s ugye, a suli nincs túl jó anyagi helyzetben.
Gondolom, Grósz Károly nem ilyen napidíjért ment ki Moszkvába Gorbacsovhoz. A Híradó szerint négy órát tanácskoztak, s Gorbi nagyon megértőnek bizonyult a magyarországi belpolitikai helyzettel kapcsolatban. Sőt, azt is sikerült kiharcolni állítólag, hogy a jövőben áttér a két ország a dollárelszámolásra az eddigi rubel helyett. Ami azt hiszem, elsősorban nekünk jó, főként az eddigi, Moszkvában alkalmazott dollár-rubel átváltás miatt: Zoli mondta, hogy egy dollár 0,6 rubelt, azaz 60 kopejkát ért eddig. Ennyiért én is beváltom nekik…
Szintén híradós értesülés, hogy amerikai újságok arra hívták fel az Egyesült Államokat és a Közös Piac országait, hogy jól érzékelhetően határolódjanak el Ceausescutól, sőt, szakítsanak meg minden kapcsolatot Romániával. Persze a Kárpátok Géniuszát ez sem hatotta meg, megint a magyarfegyverrel nyitott tüzet: a Securitate kivette a bukaresti magyar nagykövetség vitrinjéből a Nemzeti dal írott szövegét. A magyar külügy persze tiltakozott, de ez körülbelül annyit ér, mint lóval imádkozni…
