Kaposvár s(z)aga 580.
1989. április 4., kedd
Nagy program nem lévén, délelőtt elmentünk sétálni. Mivel a városban sehol sem volt mozgás, útba ejtettük a Szabadság parkot, ahol természetesen nem maradt el az ünnepség. Sőt, ezúttal – ellentétben a március 21-i Tanácsköztársaság-megemlékezéssel – minden nagyember eljött. A párt és tanácsi vezetők első vonala, a sereg, a rendőrség parancsnokai, s egy csomó iskola. Szerencsére, mivel Gyuri amúgy is ott lett volna, neki kellett vinnie a mieinket. Persze ők csak a nagyok után jöttek, még a szovjet katonák is megelőzték őket. Amúgy rengeteg idegen volt, kiderült, megint itt volt egy kalinyini küldöttség, s eljöttek az ünnepre. A beszédekben a szónokok nagyon óvatosan fogalmaztak, patikamérlegen mérték még a jelzőket is. Itt tudtam meg, hogy a megyei tanácselnök, Gyenesei népköztársasági csillagrendet kapott. Április 4. ugyanis a nagy kitüntetésözön napja. Zoli is a kiválasztottak közé került, ám közölte, nem hajlandó átvenni. Ancsa már két napja felhívott, valahogy győzzem meg, hogy ne csináljon hülyeséget, próbálkoztam, de nem tudtam, mire jutott. Végül este derült ki, elment, átvette és hazament, azaz nem maradt ott a fogadáson. Győzött a józanabbik esze…
Délután ki akartam menni Rákóczi-meccsre, egy finn csapattal, a Hakával játszottak edzőmérkőzést, de aztán inkább aludtam egyet. Utóbb kiderült, legalábbis Pózna szerint így volt, jó, hogy nem mentem, mert botrányosan rossz meccs volt, ráadásul kikapott a Rákóczi. Egy finn csapattól! Persze így sem maradtam meccs nélkül, megnéztem a magyar-svájci válogatott mérkőzést: mit az Isten, nyertünk. Détári, Kovács Ervin és Bognár Zoltán lőtték a gólokat, azaz sima volt a meccs – mondjuk, nagy égés lett volna, ha már egy Svájcot sem tudtunk volna megverni…
