Kaposvár s(z)aga 635.

1989. május 29., hétfő

A suliba is megérkezett a történelemtanárok egy csoportjának levele, melyben autonóm, szakmai érdekvédelmi egyesület megalakulását kezdeményezik. Többek között új nyolcadikos, harmadikos szakmunkásképzős és negyedikes középiskolás tankönyveket követelnek. Természetesen én is aláírtam, mert röhej, hogy a tankönyvben ötvenhat még ellenforradalomként van emlegetve, a népfelkelők pedig zendülőként…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 634.

1989. május 28. vasárnap
Gyereknap lévén ma minden Sári körül forgott. Illetve anyósomék persze megköszöntötték Katit is, hiszen a lányuk, no és persze Nikit is. Sári kapott egy óriási lufinyulat és egy elefántfejes úszógumit, valamint két órát ültem vele a homokozóban, s hagytam, hogy a fejemre pakoljon mindent… Kati közben Nikivel napozott, s ahogy néztem őket, meg kellett állapítanom, összességében Kati sokkal jobb nő! Még így terhesen is!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 633.

1989. május 27., szombat
Megint Fenyves, ha már jó volt az idő. Illetve nem egész nap voltunk a nyaralóban, bementünk Keszthelyre is, kíváncsi voltam, hétvégén van-e valami élet – a múlt héten az osztálykirándulás során csak egy átlagos hétköznapot tapasztaltam meg. Most valamivel többen voltak, de még nem volt az igazi. Hazafelé aztán jól ráfaragtunk, ugyanis Keresztúrnál belekeveredtünk egy balesetbe. Pontosabban a helyszínelésébe: valami kisteherautó nem állt meg a stoptáblánál, és úgy hajtott ki a hetes főútra, pechére, pontosabban az arra járó pechére belerohant egy személykocsiba. Természetesen utóbbiban sérültek meg…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 632.

1989. május 26. péntek
Suli után Gyurival beültünk a Vaszaryba egy kávéra, és áldottam az eszem, hogy gyalog mentünk. Ugyanis egyszer csak elkezdett ömleni a víz az egyik csatornafedél alól, s néhány perc múlva már bokáig érő víz hömpölygött az Április 4. utcában. Kiálltunk a kávéház lépcsőjére, s onnan néztük a tűzoltókat és a vizeseket, utóbbiak három tűzcsapot is megnyitottak, valaki azt mondta, a nyomáscsökkentés miatt. Aminek köszönhetően a Latinca utcában is hömpölygött a víz. Miután levették a csatornafedelet, három méter magasba szökött a vízoszlop – elég formás látvány volt. Szerencsére a járdán úgy-ahogy lehetett közlekedni, így haza tudtam menni, majd át a sportcsarnokba, ahol női kosármeccset játszottak. Nem mostanában láttam ilyet élőben, a magyar válogatott a lengyelekkel játszott felkészülési meccset a közelgő Eb-re. És nyert öt ponttal, ám ha nincs Balogh Judit, simán kikapunk. Mellette még a két Európa-klasszis, Németh Ági és Boksay játszott jól, a többiek még kiegészítőembernek is gyengének tűntek.

Folytatás

Kaposvát s(z)aga 631.

1989. május 25., csütörtök
Délután leugrottunk Pécsre, anyósomnak kellett szemüveget felíratni, s akkor már összekötöttük a kellemeset a hasznossal. Mint mindig, most is rácsodálkoztam, mennyivel inkább megyeszékhely, mint Kaposvár, a boltokat össze sem lehet hasonlítani. Szokás szerint bementünk a Sábába, s szokás szerint vettünk Katinak valamit. Ezúttal egy könnyű kis nyári kosztümöt, ugyanis végre úgy érzi, sikerült visszatérnie a szülés előtti alakjához. Szerintem ugyan már az ősszel is a régi formájában volt, de ilyenkor bezzeg nincs szava a férjnek…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 630.

1989. május 24., szerda
Este Zoliéknál tartottunk fiúnapot: ennyi jár egy BEK-döntőnek. Nagyon jó meccs volt, a Milan leiskolázta a Steauát. Van Basten és Gullit két-két gólt rúgott, a szünetben már három-null volt az olaszoknak, aztán rögtön a második félidő elején rútak egy újabbat, onnantól gáláztak. Mi pedig négyen – Pózna és Gyuri is jött – megittunk egy láda sört!
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 629.

1989. május 23., kedd
Rémes hírt kaptunk a krénuszosokról: karambolozott a buszuk, amivel osztálykiránduláson voltak. A diri felhívta Gundi Ricsinét, az igazgatóhelyettest, aki elmesélte neki, hogy három busszal indultak el a gyerekek, Győrbe mentek volna, de Gyulafirátótnál egy szovjet teherautó nem adta meg nekik az elsőbbséget, s összeütköztek. Egy gyereknek eltört az arccsontja, összesen huszonöten sérültek meg, a többség könnyebben, de akad néhány agyrázkódásos. Még szerencse, hogy mi a múlt héten megúsztuk…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 628.

1989. május 22., hétfő
Reggel azt hittem megőrülök, amikor inget kellett vennem. Kati ugyan befújt valami habbal, de csak néhány percre csillapodott az őrjítő fájdalom. S amint elkezdetm akár csak vékonyan is izzadni, mintha maratták volna a hátam. Nem tudom, hogyan bírtam ki a hetedik órát, a válltáskámat kézben cipeltem haza, Kati újra befújt, aztán egy lepedőnek támaszkodva-üldögélve töltöttem el a délutánt.

Zoli feljött röhögni rajtam, s ha már itt volt, nálunk is kajált, sőt, Ancsa is beállított. Megnéztük a Híradót, melyben meglepetésre Tölgyessy Péter, a szabad demokraták egyik vezetője nyilatkozott, hogy az Ellenzéki Kerekasztal megszakította a tárgyalásokat az MSZMP-vel. Azaz megint hazudik valaki, vélhetően az újságok és a tévé, melyek lassan egy hete ezt ismételgetik…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 627.

1989. május 21. vasárnap
Egész nap a kertben dolgoztunk, kora délután pedig levittük a stégünket az öbölbe. Bár a levegőn meleg volt, a víz kijózanítólag hatott, nem lehetett több tizenhat-tizenhét fokosnál. Viszont mi voltunk az elsők, így oda tettük, ahová akartuk. Estére nagyon durván leégtem, nap közben észre sem vettem, csak délután, amikor indulás előtt felvettem a pólóm. Akkor jutott eszembe, hogy Kati szólt úgy két óra tájban, vegyek fel valamit, mert nagyon piros a hátam, de nem éreztem. A zuhanyzás otthon így természetesen felért egy vallatással, pedig igencsak langyosban spricceltem magam. Arra gondolni sem mertem, hogy befeküdjek ázni…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 626.

1989. május 20., szombat
Gyönyörű időre ébredtünk, de a Balcsi helyett először Fehérvár felé vettük az irányt. Régen láttuk Zsuzsiékat, ráadásul Lacikának tegnap volt a hatodik szülinapja, s nem is hívtuk fel őket. A fehérvári Skálában vettünk neki ajándékot, persze csak jelképeset, aztán felugrottunk hozzájuk. Megvártuk anyámékat, akik itt csatlakoztak hozzánk, aztán mentünk tovább Fenyvesre. Illetve előbb megebédeltünk a táci pihenőhelyen, a Gorsium étteremben. Még mindig nagyon jól főznek!

Folytatás