1989. május 14., vasárnap
Kimentünk a Balcsira, persze már megint füvet kellett nyírni, és a korlátot is le kellett festeni, de mivel jöttek Zoliék és Nikiék is, legalább megoszlottak a feladatok. Ebéd közben - miután Pózna közölte, belépett a Fideszbe, s ezzel még Nikit is sikerült meglepnie - hallgattuk a híreket, mit ne mondjak, óriási volt a nagymarosi építkezés leállításának a visszhangja. Leginkább arról értekeztek, hogy Ausztria és Csehszlovákia kompenzációs követelésekkel léphetnek fel, hiszen mindkettőt nagy kár éri - az osztrákoknak például nem kis pénzük áll a félbehagyott építkezésben. Igaz, az osztrák zöldek már jelezték, mindent megtesznek, ha tényleg leáll a beruházás, hogy Ausztria mentesítse Magyarországot a kártérítés alól. Sőt, más osztrák pártok is úgy gondolják, megéri, ha békén hagynak minket, hiszen ezzel elősegítik a további demokratizálódást, míg fizetési kényszer esetén a keményvonalasok mondhatnák, lám, igazunk volt.

Idehaza a Duna Kör a hazai demokratikus folyamatok fordulópontjaként aposztrofálta a kormánydöntést. Persze azonnal újabb követelést támasztottak, ne csak a beruházás magyar részét, de az egészet vizsgálja a kormány, s tegyen lépéseket, ha úgy alakul, hogy a csehszlovákok is leálljanak. Akár diplomáciai úton. Azt hiszem, ezek tényleg nem tudják, mi, merre, mennyi.

Persze A hét is erről szólt jelentős részben, no és a kínai eseményekről. Gorbacsov ugyanis Pekingbe utazott, amit ki is használt az ellenzék: háromszázezres tüntetés kezdődött a Tienanmen téren, ahol a tömeg Gorbi nevét skandálta. És persze demokráciát követeltek. Sőt, Li Peng kormányának a lemondását is. Erre azonban megjelentek a katonák és a rendőrök, ami nem sok jót jelent arrafelé. Sőt, még nálunk sem, nemhogy ott. Előbb-utóbb meg fogja unni a párt, és odacsap…

Címke: Ausztria, Fidesz, Gorbacsov, Nagymaros, osztrák   Komment:

A bejegyzés 2010. 05. 16., 07:00-kor készült, és a 1989 május -ba tartozik. RSS 2.0 Kommentelhetsz, vagy trackbacket tehetsz a websiteodra.