Kaposvár s(z)aga 626.
1989. május 20., szombat
Gyönyörű időre ébredtünk, de a Balcsi helyett először Fehérvár felé vettük az irányt. Régen láttuk Zsuzsiékat, ráadásul Lacikának tegnap volt a hatodik szülinapja, s nem is hívtuk fel őket. A fehérvári Skálában vettünk neki ajándékot, persze csak jelképeset, aztán felugrottunk hozzájuk. Megvártuk anyámékat, akik itt csatlakoztak hozzánk, aztán mentünk tovább Fenyvesre. Illetve előbb megebédeltünk a táci pihenőhelyen, a Gorsium étteremben. Még mindig nagyon jól főznek!
Éppen leértünk az angol focikupa döntőjére, óriási meccs volt, a Liverpool hosszabbítás után, a csereként beállt Ian Rush két góljával 3–2-re verte az Evertont. Mivel a hetvenes évek vége óta nagy Liverpool-szurkoló vagyok, természetesen örültem. Főként annak, hogy a kettes adón láthattam a meccset. Igazából nem is tudom, hogyan került képernyőre, de tartsák meg ezt a jó szokásukat!
Apám is velem szurkolt, s közben elmesélte, hogy már nemcsak a gimnáziumi érettségik ügyében nyomoz a rendőrség, hanem a szakközepesekben is, ugyanis azok is kikerültek a minisztériumból. Mondjuk ez kevésbé érdekelt, annál jobban a Híradó összeállítása az MSZMP reformköreinek szegedi országos gyűlése. Ahol a KB-val ellentétben nem pártértekezletet, hanem kongresszust követeltek. És elismerték, bizonyos kérdésekben igenis konszenzust kell teremteni az ellenzékkel, új pártprogramra van szükség, s még az újratemetése előtt rehabilitálni kell Nagy Imrét. Utóbbiról Pozsgay azt mondta, meg kellene várni a döntéssel a főügyészi vizsgálat végét.
A Híradó végén aztán bemondták, meghalt Galgóczi Erzsébet. Igazi szociográfiai vénájú írónő volt, a Vidravas nagyon kemény rendszerkritika, a koncepciós perekről szól. Meglepődtem, hogy csak 59. éves volt, egy tízessel öregebbnek gondoltam.
