Kaposvár s(z)aga 665.

1989. június 28., szerda
Elég másnaposan ébredtem, reggelire megittam egy liter tejet, Gyuri és Zoli csak röhögött rajtam, Kati kicsit húzogatta a száját, de nem szólt semmit. Hogy kiengeszteljem, nekiálltam füvet nyírni, persze fürdőgatyában, mire végeztem, éreztem, megint megkapott a nap. Minden mindegy alapon, hátha sikerül kimozogni magunkból a tegnapi dévajkodást, ebéd után, míg a lányok és a kicsik lepihentek, lementünk fejelni. Méghozzá a strandra, ugyanis ott normális kapukat állítottak a vízbe. Három fős csapatok hívhatják ki egymást, a győztes, ha akar, pályán maradhat, aztán jön a következő meccs. Nálunk Zoli volt a kapus, Gyurival mezőnyöztünk, ám mire belemelegedtünk volna, véget is ért az egész. Ugyanis nagy kiabálás támadt, utána pedig jajveszékelés: egy család bevízibiciklizett a bóján túlra, s az egyik gyerek beleesett a vízbe. És fel sem jött többé. Az apa ugyan utánaugrott, de a gyereket csak a jó húsz perc múlva megérkező rendőrök találták meg, vagy ötven méterre a helyszíntől, természetesen már nem élt. Hat éves volt a kiskölök, bele sem tudtam gondolni, mit érezhettek a szülei…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 664.

1989. június 27., kedd
Ma betöltöttem a huszonkilencet! Reggel Kati az ünnephez méltón ébresztett, kihasználva, hogy Sári elaludt: régen ébredtem ilyen jó hangulatban… Aztán megköszöntöttek a csajok, majd Sári is, akitől egy bekeretezett, őt ábrázoló képet kaptam – az anyja titokban csináltatta nekem. Ráadásul Piri elment Ivánnal boltba, hogy nekem még arra se legyen gondom. Délután megérkezett Gyuri és Zoli, majd befutott Niki és Pózna is, mindkét kocsiban meglehetős mennyiségű sör lapult, sőt, Zoli hozott egy üveg gint is, és mellé persze tonikot és citromot. Mondanom sem kell, az este kiváló hangulatban telt, Kati marha rendes volt, nem húzta a száját, hogy minek ittam annyit.

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 663.

1989. június 26., hétfő
Végre egy nyugodt nap, most már tényleg megkezdődött a szünidő. Igaz, az időjárás természetesen elromlott, fürdeni nem lehet, csak enni és sétálni. Mindkettőt kihasználtam, délben befaltam a tegnapi maradékot, majd Sárival lefeküdtem aludni. Utána pedig egy nagyot sétáltunk. Persze az anyja, Piri és Iván nélkül, hiszen Katinak most már nem mennek ezek a három-négy kilométeres túrák. Ancsa viszont jött velünk, felváltva babakocsiztunk – ez volt a könnyebb része az útnak –, majd egy bonyolult mozgássorozattal kézen fogva, kocsit tolva Sári is menni akart…

Folytatás

Kaposvár s(z)aga 662.

1989. június 25., vasárnap
Délelőttől folyamatosan érkeztek a szülők, vitték el a gyerekeket, majd elszámoltunk, s bezártuk a tábort, délután kettőre már a nyaralóban is voltam. Ahol anyámék fogadtak, ugyanis a család kis meglepetéssel készült: ebédet szerveztek a szülinapomra. Igaz, csak kedden lesz, de akkor nem tudnak itt lenni. Marhára jólesett, hát még anyósom húslevese és a marhapörkölt nokedlival, ami anyósom és Ancsa keze munkáját dicsérte. A tábori koszt után végre ettem egy jót. Kaja után lementünk fejelni, aztán apámék, anyósomék Zoli és Gyuri hazamentek, utóbbi kettő megígérte, kedden kijönnek. Maradtam a csajokkal, nem tudom, mi lesz velem a jövő héten, három nővel már én sem bírok el…
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 661.

1989. június 24., szombat
Délelőtt megtartottuk az utolsó előadásokat, délután a záró kiscsoportos foglalkozásokat, estére már csak a búcsúbuli maradt, amiről nem illett ellógnom. Vállaltam tehát az egyik felügyelőtanár szerepét, ami azzal járt, hogy még egy sört sem ihattam meg. Mivel a buli nem érdekelt, inkább a tábor felügyeletét kértem, így nyugodtan olvashattam és tévézhettem a tanári szobában. A Somogyi Néplapban találtam egy hirdetést, amin hülyére röhögtem magam, illetve röhögtük Balázzsal, a marcali kollégával: román étkezőgarnitúrákat hirdettek, mire Balázs megjegyezte, vajon honnan tudják, milyen egy étkező?
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 660.

1989. június 23., péntek
Jó kis napon vagyok túl, a délutáni kiscsoportos foglalkozás egészen parádésra sikeredett. A kékcédulás választások volt a téma, amihez persze nagy vonalakban végig kellett szaladni a jelenlegi választási rendszeren, jelölési módszeren, népfronton, satöbbi, satöbbi. Utóbbihoz egészen jó észrevételeket kaptam, például a társaság fele hallott a képviselő-visszahívásokról, név szerint például Cservenkánét említették, az egykori Pest megyei első titkárt. Azaz kiderült, bár még csak tizennégy évesek, azért olvasnak újságot, néznek politikai műsorokat a tévében. És eszük is van, hiszen az 1947-es választások kapcsán a csalást visszavezették a csalás alapjára, azaz, hogy a kommunisták kihasználtak egy lehetőséget. Érdekes vita bontakozott ki, a többség szerencsére belátta, az eddigi népfrontos áljelölés helyett sokkal fontosabb lenne, ha normálisan lehetne választani.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 658.

1989. június 21., szerda
Délelőtt előadások voltak a táborban, délután kiscsoportos foglalkozások. Én a koalíciós időszakról beszéltem – volna. Ugyanis szóba került Nagy Imre, és innentől a gyerekek elkezdtek kérdezgetni, mit szólok a mostani eseményekhez, no és persze ötvenhatot sem lehetett kikerülni. Meglepődtem, ugyanis elképesztően sokat tudtak a dolgokról, ahhoz képest, hogy nincs nagy irodalma, a kollégák előtt le a kalappal, hiszen képben voltak. Sőt, a mostani helyzetről is többeknek volt önálló véleménye, pedig ez már politika, s mégiscsak tizennégy éves gyerekekről van szó. Még azt is megkérdezték, ha új címer lesz, melyiket választanám, a Kossuthot vagy a koronásat. A Kossuthra voksoltam, indoklásképp pedig azt mondtam, köztársaságpárti vagyok.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 657.

1989. június 20. kedd
Csak este későn tudtam egy órára átugrani a nyaralóba, Sári már aludt, a lányok pihengettek, persze azért Kati nagyon örült. Jól vannak, s ez a lényeg, bár Kati mondta, úgy érzi, öt hétig már biztosan nem lesz benn a baba. Nem fáj semmije, nincs rosszul, azt mondta, csak megérzés.
Folytatás

Kaposvár s(z)aga 656.

1989. június 19., hétfő
Megkezdődött a tábor, délután már előadást is tartottam, és beosztottuk a szakcsoportokat is. A második világháború utáni koalíciós időszakot választottam témának, ahhoz képest, hogy a tananyagban szinte nulla ez a korszak, tizenegyen választották, igaz, közülük három gyerek a sulinkból, aki lehet, hogy mint ismerős tanárt szemelt ki. A nyaraló után kicsit furcsa a KISZ-tábor, de legalább nem idegen, voltam itt már néhányszor. Este ismerkedési est volt, így nem tudtam átugrani Katiékhoz, csak Zolit hívtam fel az irodából, hátha kapok valami közvetett hírt, de ő sem tudott semmiről. Azaz vélhetően nem történt velük semmi. Zoli is csak egy hírt tudott mondani, kiderült, nem lesz Centrum Áruház Kaposváron, ugyanis a vállalat nem tudja finanszírozni. A tanácsról azt hallotta, lesz helyettük külföldi építkező, erre azért kíváncsi leszek…
Folytatás