Kaposvár s(z)aga 644.
1989. június 7., szerda
A maradék osztályaimban is túlestem az évzáró dolgozatokon, mostantól már csak nekem lesznek rossz óráim, hiszen ki kell javítanom mindet holnapra és holnaputánra. Azaz éjszaka is dolgoznom kellett. Főként, hogy kora este illett felugranunk apósomékhoz, ugyanis ma volt a névnapja. nem vittük túlzásba az ünneplését, majd a hét végén jobban megköszöntjük Fenyvesen. Így is ott voltunk nyolcig, a Híradó végéig, Kati már többször is elhúzta a száját, hogy Sárinak lassan aludnia kellene, pedig még nem is fürdött. A lányom viszont marhára élvezte az egészet, locsogott össze-vissza, és persze állandóan járkálni akart, szegény anyósomnak szerintem kilencven fokban állt a háta még az éjjel is…
A híradó végét, mondjuk, én akartam megvárni, ha már így elhúztuk az időt, ennyin semmi sem múlott. Beolvasták a kormány nyilatkozatát a pekingi eseményekről, legalábbis kivonatosan. E szerint nem akartak beleavatkozni Kína belügyeibe, de mélységes aggodalmukat fejezték ki, felrótták az emberi jogok semmibe vételét, s bíztak benne, hogy sikerül normális megoldást találni az ügy befejezésére. ha úgy nézzük, elég semmitmondó nyilatkozat, persze nem nekünk kell elsősorban ugrálnunk, elég kis hal vagyunk, ráadásul megvan a magunk baja.
Főként az MSZMP-nek, mely újabb riválist kapott, a Kereszténydemokrata Néppárt ugyanis csatlakozott az Ellenzéki Kerekasztalhoz. nem tudom, van-e köze ennek a miskolci felhíváshoz, melyet orvosok és jogászok tettek közzé, s melyben bejelentették egy abortuszellenes szervezet megalakítását. Arra hivatkoznak, hogy a magzat a fogantatástól kezdve létezik, s emberi személyiségnek számít. A célokat egy Jobbágyi nevű jogász ismertette – nem is értem, mit akarnak, abszolút nem értek vele egyet. Apósom is hasonló véleményen volt, ő Romániát emlegette, ahol tilos az abortusz, s tele vannak az árvaházak, mert a szülők lemondanak a nem tervezett-kívánt gyerekekről. Ja, és az illegális elhajtási kísérletek miatt rengeteg a szellemi vagy testi fogyatékos köztük…
A veszprémi MDF húzása viszont tetszett: megemlékezést szerveztek egy 1958-ban ártatlanul kivégzett helyi tanár emlékére. harmincnégy éves volt, amikor kivégezték, ő volt a forradalmi tanács elnöke 56-ban, s elérte, hogy nem történt semmilyen atrocitás a városban. Ennek ellenére halálra ítélték. nagy Imre mellé temetik majd a 301-es parcellába.
