Kaposvár s(z)aga 650.
1989. június 13. kedd
Egész nap elég ergye hangulatban voltam az évzáró miatt. Délután elballagott az osztályom, kiosztottam a bizonyítványokat, aztán elpakoltam a kapott ajándékokat, majd a tanáriban leültem egy kicsit emlékezni: a pályafutásom első szakasza lezárult, jövőre már egy új helyen, papíron magasabb követelményeknek kell megfelelnem. Remélhetőleg több pénzért… Míg motoztam, többen is bejöttek, először egy volt tanítványom, Fekete Csabi, aki most érettségizett a Táncsicsban, beugrott valamiért a suliba, ekkor tudtam meg, hogy megnyerte a biológia OKT-t. Mármint az országost. És hogy egy másik tanítványom, Péter Kriszti ugyanitt hetedik lett. Aztán Zoli érkezett, s hozta a megyei SZDSZ nyilatkozatát, nincs-e kedvem aláírni. Éppen olyan hangulatban voltam, hogy talán bármit aláírtam volna. Utólag belegondolva, ezt mondjuk, máskor is. A ma kezdődött Nemzeti Kerekasztal tárgyalások kapcsán az ellen tiltakoztak – illetve: -tunk… –, hogy minek ül ott a harmadik oldal, ami nem más, mint a párt támogatói köre. Emellett követeltük az Alkotmánybíróságot és a köztársasági elnöki intézmény felállítását.
Zoli persze nem ezért jött, hanem Szűrös miatt, este ugyanis a Kiliánban a rádiós Havas Henrik beszélgetett vele. Érdekes dolgokat mondott, jelentős részben éppen az ellenkezőjét, mint a pártvezetés. Összefutottunk Novák Ferivel, a népfront megyei titkárával, aki nagy büszkén újságolta, hogy ők is ott lesznek holnapután a Nagy Imre-emléktáblaavatáson. Amiről csak az jutott eszembe, hogy egyre többen próbálnak belekapaszkodni 56-ba azok közül, akik néhány hónapja még ferde szemmel néztek azokra, aki szóba merték hozni…
Elég későn értem haza, már csak a harmadik Híradót tudtam csak elcsípni, ahol egy kicsit megint kínáztak. Pekingben most éppen azt jelentette be a pártvezetés, hogy lőni fognak, ha újabb tüntetések kezdődnek. Egyben lezárták a határokat, hogy a külföldi követségekre menekült „ellenforradalmárok” ne tudjanak kimenni az országból. Most már tényleg tisztára olyan ott a helyzet, mint nálunk ötvenhatban! Eddig állítólag több mint ezer embert tartóztattak le, ám a diákvezérek nagy részét még nem sikerült elkapniuk. Ám bármilyen nagy is az ország, előbb-utóbb – sajnos – meglesznek…
